Lerágott csont ez a devizahitelezés, csak hát rendre fellángol, és a jelek szerint valós a veszélye annak, hogy még a bíróságok krémjének számító legeslegeslegfelsőbb bíróság sem érti, s így elkúria.

Engem igazából régóta érdekel, hogy a devizahitelesek hány százaléka hiszi tényleg, hogy ebben az egészben nem is volt deviza, és az árfolyamnövekedés miatt megnőtt tartozások valójában a bankok haszna, azaz semmi kár nem érné őket, ha az adósok eredeti árfolyamon törlesztenének.

Mert azért erős a gyanúm, hogy van egy jelentős hányad, aki tudja, hogy ez nem igaz, de hülye lenne nem odaállni egy zászló alá, melynek győzelme esetén megúszhat egy nyomasztó adósságot. Amit persze értek, a kisemberről egész életében mindenki csak a bőrt húzza, szerencséje sosincs, lottón nem nyer, rajta nyerészkedik mindenki, ő meg senkin, egyszer ő is járhat jól -- vagy legalább nem rosszul, mert persze a "jól járás" is csak egy megmenekülés lenne egy extra veszteségtől. És azt is megértem, hogy sokuknak az alapvető léte forog kockán, így akkor is belekapaszkodnak ezen ügyeskedő érvbe, ha erkölcsi érzékük amúgy nem hagyná. Szerencsére nem próbáltam (lekopogva), de esélyes, hogy én is lopnék, ha éheznék és túlélni nem lenne más esélyem. És talán én is odaállnék e zászló alá, ha a lakásom forogna kockán.

De ettől még e hiedelem nem igaz, és nagyon fájna, ha egy ilyen fontosságot kapott ügyben a legeslegeslegmagasabb bírói fórum is bedőlne neki. Mert onnan kezdve már nem azért nincs jogállam, mert a független törvénykezést elnyomják, mert már el se kell nyomni, önjáró: elég saját hülyeségére hagyatkozni.

És e veszély nagyobb, mint gondoltam, mert a minap már egy pénzügyekkel foglalkozó blog is azt írta, hogy "A devizahitelezés egy olyan hatalmas lufi, amelyik mögött nem is történt tényleges devizamozgás, ebből adódóan semmilyen veszteség (melyről úton-útfélen beszélnek) nem érte a bankrendszert."

És itt már kezdhetünk komolyan félni.

Mert nem akarom én a bankokat védeni, megérik a pénzüket, és ott nyúlnak le, ahol érnek.

Persze nem jobban, mint bármelyik más vállalkozó, aki kínai paprikát kever a kalocsaiba, meg fagyállót a borba, meg úgy egyáltalán próbálkozgat-próbálkozgat, ahol és amivel lehet, sokszor amúgy formálisan a törvényen belül maradva(!) -- csak a bankoknak több a lehetőségük.

Ami persze nem védi a bankokat, akik forgalmuk növelése érdekében nem írták öles betűkel a fiókokra, hogy a devizahitel nyomorba dönt, korai halálhoz vezet, és a stresszen át károsítja a nemzőképességet (bár emlékeim szerint a cigarettára is csak azóta írják ki és akkora betűkkel, amióta és amekkorákkal a törvény előírja). De komolyan, tényleg valós felelősségük, hogy marketinggel ösztönözték e terméket, miközben a kockázatoktól nem óvtak jobban, mint amennyire ez törvényi kötelességük volt.

Mentségükre legyen mondva, hogy azért ők próbálták felmérni az ügyfelek kockázatát, és nem adni annak, akinek a jövedelme ezt egy leértékelődéskor várhatóan majd nem bírja (akkoriban ezért szidtuk őket, hogy bezzeg a kisfizetésűeknek, akiknek igazán kéne, nem adnak), a hatóságok (különösen az MNB -- igen, még a gonosz simoros) mentségére meg, hogy külön bekért adatok alapján ők is mérték a rendszerkockázatokat, a PSZÁF is saját eszközeivel fékezni kezdte a jenhitelezést, így az egészből ekkora baj nem is lett volna, ha nem egy olyan világválság csap le, ami egyszerre zúzta be az árfolyamokat és tette munkanélkülivé az adósok ekkora hadát.

Utólag okosnak lenni szerencsére könnyű, a világválságot ma már épp' úgy mindenki már akkor tudta, ahogy Hannibál helyében is mind tankokat vittünk volna inkább lenyomni Rómát, ő meg bénázott ott az elefántjaival.

Ettől még a termék túlhajszolása a bankok és hatóságok felelőssége.

Ja meg a mindenkori kormányé, aki szereti elhessegetni a vészmadarakat, amíg a szekér szalad. (Akik azért károgtak, csak kellően diszkréten ahhoz, hogy végül a kiskondást okolhassuk, hogy nem elég hangosan ébresztgette álmából a beaszott gazdát, mikor jött a farkas.)
Ami egyébként világjelenség: sok válság kifejlődésében lelkes csendestárs az ország vezetése, mert az aktuális lufi segít futni a szekérnek és boldogan tartani az utasokat. A mostani válság előtt is ugyan ki akarta volna elrontani a világ népeinek mulatságát, kik úgy örültek a sok szépnek, amit a sok szép hitelből megvehettek.

És persze a bankok itt is eljátszották kis játékaikat a jogos-jogtalan díjakkal, árrésekkel stb.

DE:

E hitelek árfolyamnyeresége nem az övék, mert tényleg devizakockázatú forrásból finanszírozták, olyanból, aminek árfolyammozgásból eredő nyeresége/vesztesége ugyanaz, mint az ügyfeleké.

 Persze én ezt mondom, más meg mást, szóval akkor csak úgy járhatunk utána, ha gondolkozunk kicsit.

Tegyük fel, hogy nem is volt deviza!

Első kérdés, honnan volt a pénz, amit az adós kapott?

A bank sose a saját pénzéből ad hitelt, hanem abból amit betétként kapott ügyfelektől / felvett más bankoktól.

Ha deviza nem volt, akkor bizony ez forint volt (valaminek kellett lennie).

Ez viszont azt jelenti, hogy forint után magas forintkamatot kellett fizetnie, de hitelként már alacsony svájci frank kamaton adta.

Tehát gyűjtött drágán forrást, hogy olcsón kiadhassa hitelként. Felvett hatszázalékos kamatra, hogy kiadhassa kettőn.

Ez Teréz anya üzleti tervének elmegy, de őszintén: jelentkezzen, aki így ismeri a a bankokat! Különösen azt a gonosz fajtát, amikkel itt körül vagyunk véve, ha igaz.

Lássuk be, nem illik a képbe, hogy ennyire jó fejek lettek volna.

Persze ha előre tudták, hogy az árfolyamok majd elszállnak...

Azért legyünk reálisak: Nagy Nemzet vagyunk, de számszerű méreteinket tekintve nem akkora, hogy a bankjaink kedvéért rendezzenek nekünk egy világválságot. (Van egy mondás: "ha tudnám, gazdag ember lennék" -- ez a jövőbeli devizaárfolyamokra is igaz.)

Szóval ha feltesszük, hogy a bankok nem fizettek több kamatot forrásaikra, mint amit a hitelen kaptak, nem lehetett más forrásuk, csak valami alacsony kamatú. A piacon pedig sose volt olyan hülye, aki magas kamatú pénzt alacsony kamaton adna, szóval az az alacsony kamatú forrás csak legalább a hitellel azonos vagy kisebb kamatú deviza lehetett.

Az egész konstrukció alapötlete az volt, hogy ha a forintkamat drága, szerez a bank alacsony kamaton pl. svájci frankot, és azt szintén alacsony kamaton tudja továbbadni. Csak hát ugyanezt visszaadni is svájci frankban kell, ezért kell a banknak ugyanannyi svájci frankot (+ kamat) beszedni a végére, mint amennyit kiadott, ami viszont forintban sajnos sokkal többért szerezhető most már be.

És hogy akkor miért nem igazi ropogós devizahitelt adott? Hát mert az ügyfél venni akart belőle ezt-azt, ezt-azt meg Magyarországon magyar forintért adnak. Az ügyfél lett volna a legmérgesebb, ha külföldi pénzt kap, amit még át is kell előbb váltania. Most meg, ha akkor devizában kapja, se lenne már meg, hisz' azért vette fel, hogy azonnal elköltse.

És igen, a lehetséges árfolyamváltozás kockázatát a bank az ügyfélre hárította. Ezért azonban a közvélekedéssel szemben az ügyfél meg is kapta a kockázat "hasznát": hitelt olyan alacsony kamaton, amilyenen kockázat nélküli forinthitelt senki nem adott volna neki. Árfolyamkockázat nélküli hitel csak forintban szerezhető, a neki megfelelő kamaton. Volt, aki ezt vállalta (a forinthitelesek), ők az elején évekig rosszul jártak, cserébe nem sújtotta őket később a kockázat "ára". Őket az elején a devizahitelesek kicsit elmaradott, óvatoskodó baleknak is tartották, így most sok helyen olvasni tőlük, hogy kicsit mérgesek, amiért dölyfös devizahiteles társaikat végül csomagokkal mentik, míg őket senki nem kompenzálja, a drágább kamatért, aminek bevállalásával maguk fizettek saját biztonságukért. A történelem ismétli önmagát: mérges a hangya a tücsökre, amiért még a végén az jár jól.

Bár a történelmi tücsök még nem járt jól, azóta tanult a példából, hogy a végén mindig jó zászlók alá kell állni, ahol utólag nem volt deviza.*

 
+++++++++++++++++++++++

Félreértés ne essék: nem szabad veszni hagyni a devizahitelesek nagy tömegét -- szociális okból se, de a társadalomnak s a gazdaságnak sem tesz jót, ha földönfutókká válnak. Csak nem úgy kell megsegíteni őket, hogy koholt vádakkal elvesszük valaki más pénzét -- bár tudom, a "más pénzével verni a csalánt" c. unortodox modellben van már gyakorlatunk is, így persze sikergyanús.

Csak hát...

(Bár tudom, ez manapság nem divatos szempont.)



* Nem értem amúgy, miért csak a devizahitelek semmisek. Nyilván minden hitel semmis, amit utalással vagy kártyán kaptunk (állítólag), mert hol volt ott pénz? A pénz cseng, zizeg és susog, márpedig ott nem csengett, nem zizegett, nem susogott, semmi, nyilvánvaló összeesküvés, hogy azt állítják, pénzt kaptam.

.

.