Úgy látom / olvasom, sokan jutnak arra / értenek egyet, hogy az egyik lehetséges megoldásként az EU-n kívüli eddigi befogadóországokat kellene -- s persze nagyvonalúan, nem csak amolyan segélyszinten -- pénzzel tömni, "megvéve" ezzel saját nyugalmunkat.
És persze ez sokaknak tetsző megoldás is lenne, mert az elég gyerekesre sikeredett korábbi keresztényi érvvel szemben, hogy ugyanis magát a szír válságot kéne ott helyben megoldani, ez még kivitelezhetően is hangzik, így lelkiismeretünk letudva -- légyen az liberális, keresztényi vagy ezek kombinációja -- de mégis visszatoltuk a trágyadombot a szomszédba.
Nem véletlen, hogy saját állítása szerint még maga Mesterünk, Orbán Viktor is ezt készül beterjeszteni Megváltó Javaslatában:
"E helyett van egy terv, amelyet a kormányfő a következő uniós csúcson mutat be. Ennek része a Szíria körüli országok jelentős pénzügyi támogatása. Különösen Törökország teljesítménye rendkívüli a menekültkérdésben – mondta a miniszterelnök, megjegyezve: hetente kellene misét mondani Recep Tayyip Erdogan török államfőnek. „Nem hagyhatjuk cserben az olyan államokat, mint Törökország, és nem lehetünk fukarok.
Az uniós befizetéseket egy százalékkal növelni, a közös költségvetés egyéb célokat szolgáló kiadásait egy százalékkal csökkenteni kellene, az így keletkező forrásokat pedig a Szíriával szomszédos államok támogatására lehetne fordítani. Amennyiben még több pénzre van szükség, "megemeljük a segélyt, egészen addig, amíg elapad a menekültáradat" - fejtette ki Orbán Viktor."
http://mno.hu/belfold/orban-
http://index.hu/belfold/2015/
(Megjegyzem, azért szép tőle, hogy EU-ország vezetőjeként végre tesz egy javaslatot -- még a végén azt kellene hinnem, igaza van, hogy az EU-országok vezetői teszetoszák, és ötletük sincs, szövetségüknek mit kellene tennie...
Bár jelzem, miniszterelnököktől személyesen nem is várok el ötleteket -- az ötletelgetés a menekültügyben is jól megmutatta, milyen károkat képes okozni. Szakemberek bevonását várom el tőlük, hogy azokkal dolgoztassanak kivitelezhető javaslatokat. Az ilyesmi tényleg ötleteléssel kezdődik, de aztán egy csomó további fázison is átmegy, tényleges számok tanulmányozása, hihetőségvizsgálatok, modellezések, ilyesmi -- kidolgozott módszertanai vannak ennek a műfajnak, bár tudom, manapság nem divat kidolgozott módszertanokat alkalmazni, sem gondolkodni...)
***
Azért abban is van jó, hogy -- bár
"...amikor az életünkért futunk, amikor arról van szó, hogy valóban a magyarországi jogrendnek akarunk érvényt szerezni, akkor nem lehet valamit határidőre végrehajtani, ha egyébként fizikailag lehetséges lenne korábban is.",
-- azért a mindent megoldó javaslatát még most -- hogy készen áll -- sem sieti el benyújtani, és így még lehet kicsit finomítani rajta.
Így én egy kis finomítást súgnék még hozzá:
- stílusosan indíthatna egy közismert bölcsességgel az eszkimók segélyezéséről vagy halfogásra tanításáról,
- és már rá is kanyarodhatna, hogy a megcélzott EU-n kívüli országokba se szimplán a menekülttáborokat fenntartó pénzeket kellene küldeni, mert
- menekülttáborban leélni egy életet segélyen akkor is demoralizáló, ha amúgy van elég segély, s így viszonylag jó az ellátás (mellesleg meg sosincs elég segély és ritkán jó az ellátás)
- és a befogadó országok annyira még busásan beözönlő pénz esetén sem örülnek hatalmas, tétlenül várakozó tömegeket ki-tudja-meddig-összetartani-
képes, pattanásig feszült táboroknak, - (meg Mesterünknek amúgyis jó tapasztalatai vannak a munka világába való visszavezetésről...)
Döbbent csend, mert ki a franc akarna befektetni háborús övezetek melletti sivatagokban?!
De Mesterünk szereti a szavait követő döbbent csendeket, mert annál hatásosabb aztán a feloldásuk, így rövid hatásszünet után mindjárt fel is oldhatja, hogy
persze, tudjuk, magántőke még ha kergetnék is, visszaszökne akár gumicsónakokban is a menekültekkel, hogy legalább egy részét viszontlássuk. De itt most EU-s államok által küldött segélyként betervezett pénzek módosított felhasználásáról beszélünk.
Kvázi sivatagba kiöntött / éhes gyomrokba vesző pénzek olyan felhasználásáról, amiből ha három eurónyi haszon származik, már a tervezett nyereség fölött vagyunk, ráadásul e pénzeknek nem is a nyereség lenne a céljuk, hanem
- a minél hatékonyabb felhasználás, azaz ha száz euró "segély" megtermel még ott valahogy ötven másikat, és úgy eszik meg a táborlakók, azzal már másfélszer olcsóbban etettünk meg ugyanannyi menekültet,
- értelmes munkát végezve a táborlakók eggyel emberibb életet élhetnének az unalmas, nihil tábori létnél, és még fejlesztenék / fenn is tartanák munkaképességüket egy későbbi hazatelepüléshez,
- iparának fejlesztésének, új befektetéseknek minden ország örül -- ez valódi kárpótlás lehet egy hatalmas problémás tömeg befogadásáért,
- igazából még táborból is kevesebb kellene, mert fejlődő ipar legjobban meglévő városok mellé telepíthető, így a menekültek tömege emberként városokban is élhetne, plusz még a helyi lakosság is munkát találhatna bennük,
- s persze az állami pénz akár részben csak támogatná a magántőkét a befektetés kockázatáért, így a beruházások tényleg versenyképes ipart teremthetnének, nem csak olyan közmunkaszerű sittes zacskóragasztgatósat.
.
Ennyi.
És persze óva intenék bárkit, hogy ezt így kész, megvalósításra érett -- vagy akár csak megvalósítható -- javaslatnak vegye. Mert az maga lenne az ötletelésbe kapaszkodás, és mert nyilván végtelen sok részlet van itt, amiben az ördög lakozni szok.
De a következő fázisra: a megfontolásra mindenképp' érdemes.
És Mesterünk által beterjesztett konstruktív javaslatnak minősülne, így legalább két hétig beszélnek róla, és még ha aztán el is vetnék, ő arról már nem tehet, neki bezsebelve a pont.
+++
Mester, nem kell, hogy ezt elolvasd, csak valahogy álmodd bele Megváltó Javaslatodba. Azt hiszem, egyikünk sem járna rosszul. Ámen.
