"A fideszesek a vitában egyébként következetesen azt az álláspontot képviselték, hogy a boltzár sikeres és jó döntés volt, csak a társadalmat nem sikerült erről meggyőzni." (index.hu)


„Fontosak az elemzések, fontosak a vélemények, de a legfontosabb mégiscsak az, hogyan gondolkodnak erről az emberek”, és „az elmúlt egy évben nem sikerült meggyőzni őket arról, hogy ez az intézkedés az ő szempontjukból is sikeres” – jelentette ki a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter. (mno.hu)

Csodaszép.

De kíváncsi lennék, mit ért "sikeres" alatt, aki a fenti bölcseket megfogalmazta.

Mert önmagában a boltzár ellen/mellett lehet érvelni, de a sikerességhez -- elvileg -- kellenek emberek is, akiknek a körében sikert arat. Különösen, ha az ő szempontjukból sikeres.

Ahogy egy film is lehet korszakalkotó, ám ha nagyságát csupán az utókor ismeri fel, saját korában pedig 100-ból 5 nem hány tőle, arra nem mondjuk, hogy sikeres. Csodaszép, korát megelőzőn zseniális, de nem sikeres. Mert a siker a közönségben kiváltott reakció, örömteli fogadtatás.

***

Valahogy az az érzésem, hogy mélyebb gyökerű ez, mint egy szó jelentésének nem ismerete.

Ahogy a mesebeli királylány is, akinek egész gyerekkorában soha senki nem mondott ellen, ha az embernek túl régóta van kétharmados teljhatalom a kezében, netán szocializációs hiányosságok miatt (pl. nem járt óvodába, ilyesmi) előtte se kapott az élettől intelligenciát a másokkal való együttműködésre, idővel átcsúszik egy mesevilágba, ahol elképzelni se tudja, hogy a világ irányítása több annál, mint hogy ő valamit elhatároz, és az úgy lesz.

És ebben a mesevilágban idővel az emberek se az igaziak, hanem a mesebeliek, így az is fejben dől el (a döntéshozóéban), hogy az emberek szempontjából a döntése sikeres-e. Azaz hogy tetszett-e nekik.

Ahogy a királylány Barbie-óvodájában is a királylány tudja, melyik baba hogy érzi magát.

***

Ugyanerről árulkodik az eltörlés módja -- pontosabban hirtelensége.

Mert persze, örülnek a boltok, de nem könnyű úgy most vasárnap nyitva lenni, hogy hétfőn még törvény tiltotta.

Ugyanaz a kétharmados királylányagy kell ahhoz, hogy azt higgye, a világ változtatása akarata kinyilvánításáig tart.

Mert sose -- vagy túl régen -- járt az igazi világban, így azzal se találkozott, hogy valakinek azt az akaratot végre is kell hajtania, és arra fel is kell készülni, meg efféle technikai apróságok.

Ami picit nehezebb is úgy, ha az ő hiányosságait is pótolni kell, azaz a tervezés és előzetes végiggondolás hiányát.

***

Az, hogy nálunk minden hirtelen fordul akár ellenkezőjébe:

• hogy jövő évre már el is töröljük Szent Erzsébet utalványát, melynek gyermekmosolyaira évekig voltunk előtte oly' büszkék, de most jött egy új ötlet,
• hogy tegnaptól eltöröljük az amúgy nagy sikert arató boltbezárást,
• és hogy úgy egyáltalán, hős mozgalmi eleink mintájára legyőzzük a Természetet -- de míg ők csak a folyók irányát fordítták meg, mi az Időét is, s mi lehetőleg tavalyelőttől érvényesen törvénykezünk, mert megtehetjük,

ez mind annak eredménye, hogy a királylány nem járt óvodába, és úgy egyáltalán soha nem pofozta fel senki, mielőtt királynő lett.

***

Ami pedig a királylányok/-fiak közül is csak a mesebelieknél volt így: az igaziakat keményen nevelték későbbi szerepükre. A nagy királyok sosem az elkényeztetett királyfikból lettek, hanem a keményen neveltekből, akiket kitanítottak a hatalommal való bánásra, önkontrollra, lóvalelnemszaladásra. (És elnézést a hirtelen váltásért, csupán több király volt, mint királynő. A Történelem szexista, nem én.)

Ilyen apróságokon bukik ki, ha eleve szocializációs nehézségekkel küzdő, önkontroll nélküli emberek egyeztetési kényszer nélküli hatalomba kerülnek, vagy eredetileg normálisak túl régóta ilyen hatalomban vannak.

+++

Az eredeti idézetről amúgy ifjúi katonakorom mondása ugrott be:

"A katona nem fázik, csak úgy érzi."