"A miniszterelnök kegyelmet kért a magyar akácoknak, és José Manuel Barroso ezt meg is adta"
Ennyi.
Hát ezt jól elvesztegettük. Pedig olyan ígéretesen indult.
Itt ez a jó kis akác, akit mindenki szeret, mert belőle lesz a méz, amit szintén mindenki szeret.
Igazi összmagyar ügy lehetett volna, ami mögé egységesen felsorakozhat kicsi és nagy, bal és jobb.
Lehetett volna plakát, hogy nem engedjük földönfutóvá tenni a méhcsaládokat, hogy nem engedjük, hogy Európa lábbal tiporja az életet adó mézet, lehetett volna rockopera a bujdosó akácról, megvédelmezhettük volna harcos Békemenettel.
Szóval annyi mindent kihozhattunk volna ebből.
Erre miniszterelnökünk egyszerűen felveti, hogy ez nekünk annyira fontos, és hogy megtarthatnánk-e, mire azt mondja ez a Barroso, hogy persze.
Mondjuk lehetett volna ő is annyira figyelmes, hogy a vendég kedvéért ellenáll, hallani sem akar róla, vagy legalább nem hallja meg a kérdést. De mindegy, most már ez van. Annyira nem baj, van még a pálinka is, azzal majd jobban sáfárkodunk.
+++
Mindamellett elgondolkodhatnánk, ha ez ilyen egyszerű is lehet...
Lehetne a jövő Nagy Taktikája, amivel legyőzzük az Ellenünk Fenekedő Nyuszikát, hogy ha kell a fűnyírója, megkérdezzük, ideadja-e.
Közel olyan lelkesítő se lenne, szabadságharcban se onthatnánk vérünket, viszont plakátból sokkal kevesebb fogyna, és néha még füvet is nyírhatnánk.
Ha ez most valami új stílus, nekem bejön.
.
.
.