"A miniszterelnök kegyelmet kért a magyar akácoknak, és José Manuel Barroso ezt meg is adta"

Ennyi.

Hát ezt jól elvesztegettük. Pedig olyan ígéretesen indult.

Itt ez a jó kis akác, akit mindenki szeret, mert belőle lesz a méz, amit szintén mindenki szeret.

Igazi összmagyar ügy lehetett volna, ami mögé egységesen felsorakozhat kicsi és nagy, bal és jobb.

Lehetett volna plakát, hogy nem engedjük földönfutóvá tenni a méhcsaládokat, hogy nem engedjük, hogy Európa lábbal tiporja az életet adó mézet, lehetett volna rockopera a bujdosó akácról, megvédelmezhettük volna harcos Békemenettel.

Szóval annyi mindent kihozhattunk volna ebből.

Erre miniszterelnökünk egyszerűen felveti, hogy ez nekünk annyira fontos, és hogy megtarthatnánk-e, mire azt mondja ez a Barroso, hogy persze.

Mondjuk lehetett volna ő is annyira figyelmes, hogy a vendég kedvéért ellenáll, hallani sem akar róla, vagy legalább nem hallja meg a kérdést. De mindegy, most már ez van. Annyira nem baj, van még a pálinka is, azzal majd jobban sáfárkodunk.

+++

Mindamellett elgondolkodhatnánk, ha ez ilyen egyszerű is lehet...

Lehetne a jövő Nagy Taktikája, amivel legyőzzük az Ellenünk Fenekedő Nyuszikát, hogy ha kell a fűnyírója, megkérdezzük, ideadja-e.

Közel olyan lelkesítő se lenne, szabadságharcban se onthatnánk vérünket, viszont plakátból sokkal kevesebb fogyna, és néha még füvet is nyírhatnánk.

Ha ez most valami új stílus, nekem bejön. 

.

.

.