Erősen kívülállóként írom le most benyomásomat -- pusztán az elválás utáni nyilatkozatról.

Kívülállóként, azaz ami utasként, városlakóként, és főként a főpolgármester nyilatkozatát olvasva szubjektíven lecsapódott bennem.

Tehát a mára klasszikussá vált jelenet, Tarlós panaszának  rövid elemzése.

***

 Kezdjük a sajtóosztállyal, amiből a BKK-é hatszor akkora, mint a Fővárosi Önkormányzaté.

Nos, nekem nincs sajtóosztályom, így tapasztalatom se, mekkora a jó, de elkezdtem belegondolni, milyen célokra szolgál egy város sajtóosztálya, mely városba a közlekedési részleget is beleértjük.

És az az érzésem, hogy a közlekedés egy város azon eleme, aminek kapcsán tényleg talán a legtöbb közölnivalója lehet egy városvezetésnek a lakosságával.

Hogy hatszor annyi-e, mint minden más területen együttvéve, nem tudom, de tény, hogy a közlekedésben naponta keletkeznek megosztandó hírek, információk: útlezárás, elterelés, műszaki hiba, menetrendváltozás stb., míg a város egyéb dolgai -- bár fontosságban nem kisebbek, ám -- lényegesen lassabban változnak, így információáramlásuk se kell annyira gyors reagálású és nagy intenzitású legyen. Mert fontosak a városrendezési tervek, hol lesz új lakótelep, áruház, mikor van közmeghallgatás a városházán, és mik a tervek a hajléktalanellátásban, de ezek lassan alakuló dolgok, így egy nagyságrenddel kisebb hírözönt igényel a napi szinten zsongó közlekedésnél.

Szóval így paraszti ésszel nálam átmegy az első hihetőségvizsgán, hogy hatszor akkora sajtóoszály a közlekedésre lehet ésszerű, mint a Város egyéb dolgaira.

***

Nem akarom persze megkerülni a bújtatott vádat, hogy a túlméretezett sajtóosztály összefügghet Vitézy túlzott önmenedzselésével, hisz' a túlméretezett sajtóosztályok általában ilyesmi célt szolgálnak.

Csak ezzel meg az a baj, hogy ezen hír kapcsán jöttem rá, hogy én most láttam életemben először Vitézy Dávid arcát. Legalábbis elég ismeretlennek tűnt, és rájöttem, hogy azért, mert nemigen emlékszem, hogy valaha is láttam volna pl. tévében nyilatkozni. Amitől persze biztosan nyilatkozott, csak én nézek ritkán tévét, de Tarlósba pl. igen sokszor szaladtam így is. És most nem arra gondolok, mikor politikai munkaköre részeként mindenfelől sokat mosolyog le rám, hanem -- általában emelkedett hangú -- tévé- s újságnyilatkozatokra.

Meg az is feltűnt, hogy Tarlós nyilatkozatainak tekintélyes része szólt mindig a saját személyét épp' akkor ért kritikák cáfolatáról, azaz ha valaki sokat foglalkozik saját személyével, hát arra így hirtelen jobb példának tűnik Vitézynél.

 ***

És igen, lehet, hogy Tarlós 2008-as programjában minden benne volt. Csak itt meg az jutott eszembe, hogy

• egyfelől nem ugyanaz meghirdetni valamit egy programban, mint azt véghezvinni, mert így nézve mind az autót, mind a repülőt feltalálták sokezren a Történelem összes évszázadában, akik emígyen sóhajtának: "beh' kellene egy oly' szekér, melly lovak nélkül fut, sőt repül", akiket meg feltalálónak hiszünk, csupán a technikai részleteit dolgozták ki e Nagy Gondolatoknak,
• másrészt én sajnos emlékszem, ahogy a tejfelesszájú Vitézy gyerek azzal a VEKE nevű szövetségével és világmegváltó gondolataival folyamatosan idegeire megy a BKV mindenkori vezetésének, és ez jóval 2008 előtt indult. Szóval nem olyasvalakinek tűnt, akinek ne lenne elég -- néha tán kicsit túlzottan is elég -- saját ötlete, és nem 2008-ból.

***

Szóval ez az egész nekem valahogy nem stimmel.

És készséggel elhiszem, hogy Vitézy tudhat "hisztizni", de ezzel minimum ketten voltak ott így. És persze hosszú távon két hisztis közös fellépése sokszor rosszabb két átlagos, de egymással jól kijövőénél, és ilyenkor tényleg a főnök küldi el a beosztottat, a tulajdonos a tulajdont, az erősebb kutya a gyengébbet.

És ez már el is van küldve, visszahíva nem lesz, így ezen nincs is mit nyavalyogni, és a sokdiplomás utód is lehet, hogy jó lesz.

Csak Vitézy arra a nagyon ritka jelenségre volt példa, amikor egy állami (önkormányzati) vállalat tud jól működni, ha egy olyan vezetőt kap, aki ért is hozzá és bele is van szeretve, így nem engedi oda az ebek harmincadját, hogy arra rájusson.

De persze a ritka állatfajok sorsa a kihalás, szóval a dolgok a rendjük szerint mennek, ami valahol mégis megnyugtató ebben a változó világban...

.

.

.

.