Az a politikailag inkorrekt jótündéres vicc jut eszembe erről az egész O. és S. (meg persze L. és H.) urak háborújáról.

Megpróbálom az inkorrekt -> korrekt fordítóba gyömöckölve leírni:

Megígéri a jótündér egy romának, egy júdeainak és egy skinhead-nek, hogy teljesíti egy-egy kívánságukat.

-- Te mit kérsz, júdeai?
-- Szólítsa magához az Úr az összes romát.
-- Hát te mit kérsz, roma?
-- Micsoda? -- hördül fel a szólított -- szólítsa magához az Úr az összes júdeait!
A skinhead-hez fordul a tündér:
-- És te, mit kérsz, skinhead?
Mire az röhögve:
-- Ezek után? Egy sört.

Valahogy így vagyok én most ezzel a purparléval. Annyi mindent lenyomtak az egyharmados torkomon, ami nem ütötte meg az Istenadta Kétharmad ingerküszöbét, olyan tökéletes terv mentén bénították meg az Urak az ország s a nép immunrendszerét, hogy tehessenek meg vele büntetlenül bármit, olyan olajozottan működött a gépezet, ami a vírusok ellen tartott fehérvérsejteket bedarálta, hogy kimondott élvezettel hallgatom a homok csikorgását, ami e tökéletes gépbe mostanság bekerült.

És nem puszta vásári látványosságként tetszik a sok elénk öntött szennyes, hanem mert minden medencés villa, titkárnős luxusút, huszonárommilcsis vadászat, feltárt furcsa gazdagodás és egyéb könnyen emészthető botrány, ami eljut az eleddig zárt rendszerű médiabirodalmon belül táplált kétharmadhoz, olyasféle szög, ami sosem gyógyuló sebeket üt a hithű szavazóbázisban, mert megingatja a Tökéletességbe Vetett Hitet.

Kevés lesz ez is és a netadóval indult tüntetések is egy kormányváltáshoz -- és persze nem is lenne most mire váltani --, de minden most kiborult bili kimoshatatlan foltot hagy az ünnepi terítőn.

És tetszik persze vásári látványosságként is. Az a szép a maffiaháborúban, hogy miközben látványos, nem kell nagyon sajnálni az áldozatokat. És persze csak hasonlatként, szóval amíg csak püfölik és börtönbe juttatják egymást -- az igazi vér már nem lenne szép. De szerencsére fehérgallérosak annyira az Urak, hogy az igazi vértől már tartsanak.

Szóval ha már rajtuk kívül más úgyse jut szóhoz ez országban, ropi-chips s egy sör mellett szívesen nézem a fotelből, ahogy a saját műsorukban ők maguk nyirbálják egymást.

+++

S. úr bukása várható volt és mostanra célegyenesbe is tűnik érni, mert hiába van nála az eddig felhalmozott pénz és szócső, ha a teljes rendszert tápláló egyetlen csap, amin az állam pénze folyik, a többi urak kezében van. O. úr ráadásul simán kiátkozhatja a gazdája kezébe harapó kutyánál levő eddigi újságot-tévét,  ami így reklám mellett olvasó-néző nélkül is marad.

A verzió:

Én bízom a bosszú édes erejében, amivel S. úr még egyszer fájdalmat okozhatna a többi uraknak. Amíg még van hozzá ereje. Hogy borulnának bilik-szerződések, Igazi Nagy Ügyeket tároló iratszekrények, és szűkölnének lábujjak tulajdonosai, mely lábujjakra e szekrények borulnak.

Egy utolsó igazi habostortacsatára vágyom, egy olyanra, mint mikor az addig gyúrt hógolyókat / rakétákat a hócsatában / tűzijátékkor -- immáron gondolkodás nélkül -- ellődözik.


B verzió:

Sajnos S. úr mindig kifejtette, hogy ő nem O. urat bántja, csak amit mostanság csinál, meg akik miatt megtévedt.

Ha O. úr ügyesen tanult a Történelemből, elmehet S. úrhoz, biztosíthatja, hogy igazából mindig is nagyra becsülte megingathatatlanságát, amivel őt szolgálta, és ami ezekben a maiakban már sajnos nincs meg, de értse meg, hogy most ezt követeli a Közös Érdek. És megkérheti, legyen belátással, és a Párt érdekében tegye le a fegyvert, ismerje be nyilvánosan, hogy minden csak vaklárma volt, az imperialista liberálbolsevikok által megfizetett rémhírterjesztés, és az egyedüli felelősség e rémhírekért őt -- S. urat -- terheli. És persze a Párton belül mindenki tudja majd, hogy dehogy.

Itt O. úr keményen, mélyen S. úr szemébe néz, ahogyan csak ők, a régiek tudnak.
És S. úr lassan leteszi a pisztolyt, és mindent aláír.

És ezután S. urat bedarálják, szerződések kerülnek elő, elrejtett ötvenmillió, és S. úrnál már nincs semmi, amivel visszalőhetne, és S. úr ablakába többé soha nem süt be a Nap... *

+++

Kedves S. úr: hát jó az, ha az ember ablakába soha nem süt be a Nap? És elárulva érzi magát -- immár fegyvertelenül?

Míg a bűnök feltárása a bosszú édes ízén túl még némi bűnbocsánatot is eredményezhet majd ott, ahol ezt mérik?

Kibicként ezúton az A-verziót javaslom. Nekem látványosabb (nem is titkolom), S. úrnak meg úgyis mindkettő fájhat, de az A-val felszegett fejjel és egyenesebb gerinccel zárhat. És évek múlva -- higgye el -- már majd csak ez számít.

.

* És persze nem lenne ablak meg Nap, ez csak költői tévely. Békés öregkor lenne mert békekötés után kinek állna érdekében szennyeseket még előszedni? De vesztes csata lenne, be nem tartott ígéretek, meg gúnyos mosolygás. Ugyanakkor magánemberként -- ha netán van unoka -- a B-tervet javaslom. Mert egy unoka mellett ez az egész egy nagy hülyeség.

És hogy akkor most melyik? Miért, én nem adhatok semmirevaló tanácsot, mint a sok tanácsadó a tanulmányokban ott azokban a lábujjakra dőlő (A) vagy nem dőlő (B) iratszekrényekben?...

.

.

.

.

.