Orbán Viktorban hívei főleg a határozott, keménykezű vezetőt értékelik, aki nem hagyja, hogy mindenféle szanaszétbe széledjen-bitangoljon a nyáj. Aki végre nem merül el a liberális demokrácia végeérhetetlen gittrágásos konferenciáiban, kávé-cigarettafüstös egyeztetéseiben, hanem egyszemélyben dönt. Ami lehet, hogy nem mindig a legjobb elérhető, de gyors, hatékony, elfogadható lépéseket eredményez.

Ez az egész KLIK-dolog viszont csúnyán rámutat, hogy ez a keménykezű határozottság a mindennapokban mekkora nagy tehetetlen szüttyögést eredményez.

***

Mert a mindennapok összes ceruza- és vécépapírbeszerzésében a Vezér nem dönthet mind maga. Az Élet Dolgainak többsége Isten szintje alatt álló szervezetekben (gyárak, hivatalok, irodák) terem, melyeket a Vezérnél kisebb vezetők, és azok famulusai irányítanak, s még kisebbek dolgoznak bennük.

Csakhogy a vezetéselméletből rég ismert jelenség, hogy az autokrata Vezér alatti szervezetekben senki nem mer felvállalni önálló döntéseket, mert sosem tudhatja, fentebb is így gondolnák-e. Ráadásul az autokrata Vezér is ember, így nem is mindig következetes, s mivel mindenben végül az ő akarata dönt -- jókedve simogat, haragja letaszít -- az ember gyereke nemigen lehet bizonyos abban, akárhogy dönt is, az végül fentről nézve mibe torkollik. Hibázni pedig nem tanácsos. Ugyanakkor a lojalitás  legfőbb erény, a Felsőbb Instrukciók kivárása a késlekedésre is hathatós mentség. Így inkább kivár. Folyamatosan...

Ráadásul autokrata vezetőt felfelé farpofáig lojális, lefelé hasonlóan autokrata középvezetők viselnek csak el, így e rendszerek egésze ilyenné válik. S míg az autokrata Vezért legalább egyéb tehetsége tette Vezérré, az autokrata középvezető már csak elviselhetetlen, és általában tehetségtelen hülye is, mert a tehetségesek az ilyen helyet messze elkerülik. A költő "egy mondatát" ferdítve: ahol autokrácia van, ott autokrácia van, mindenki szem a láncban. (Sajnos autokrácia helyett hülyeséget behelyettesítve is működik...)

A világ állami intézményei amúgyis mindig jó táptalajai voltak az ilyesminek. Ám itt is vannak fokozatok, és jómagam pl. több közvetlen elmesélésből hallottam, hogy mikor az egyes magyar intézményekben a jelenlegi vezérkar átvette az irányítást, elképesztő bürokrácia és szinte paranoiába hajló központosítás/engedélyeztetési mechanizmus szállta meg ezeket. Volt, ahol még a legapróbb hangyák szabadságát is alelnök engedélyezhette csak, ráadásul az addig számítógépes folyamatot felváltotta a régi jó papír.

A beszerzések pedig külön paranoia tárgyává váltak, így ma már az utolsó guriga budipapír is Magas Fórumok Íróasztalán át jut a szárnyépület végi huzatos budiba, és persze minden ügy hosszadalmas utat jár be hosszadalmas idő alatt, és ez a "hosszadalmas" csak a normál bejáratott ügyekben hosszadalmas, a napi rutinon túli kérdésekben inkább végtelenhez tart, mert maga senki nem mer dönteni, és még azt se tudja, kinek kéne, így persze retteg tőle, hogy ő tegye.

***

A KLIK is egy hasonló sztorinak tűnik. Eleve tehetségtelen hülyék agyából pattanhat ki olyan rendszer, ahol az iskola igazgatója felel a működésért, de semmire nincs ráhatással e működés során.

Önmagában az, hogy az ország iskolái egy közös szervezeten keresztül intézhessenek beszerzést -- esetleg egy részét kötelezően --, még lehet jó. Egy ilyen szervezetet meg lehet úgy csinálni, hogy ismerje a beszállítókat, előnyös pozícióból ehhez értő profi tárgyalókkal, folyamatszervezőkkel jó árakat, hatékony infrastruktúrát biztosítson, s ilymódon olcsóbb-egyszerűbb beszerzést tegyen lehetővé az őt igénybe vevő iskoláknak -- még gondot is levéve a vállukról.

De ehhez jól megcsinált szervezet kell. És itt üt ki a fent leírtak rákfenéje: egy autokratikus Vezér alatti intézmény nagy eséllyel válik tökéletesen rugalmatlan csökevénnyé, ami nemhogy nem segíti, de tökéletesen megbénítja az alá tartozó szervezetek saját hatáskörbe vont vérkeringését. A KLIK a mindenfelől csőstül ömlő panaszok szerint tökéletes példájára sikeredett ennek: teljesen ellehetetlenítette a napi szintű beszerzéseket is, soha senki nem tudott semmit, de állandóan új szabályokat találtak ki, mindegyiket sok engedélyeztetéssel, amikhez azonban nem tudtak folyamatot szervezni, így senki nem tudott válaszolni a beérkező kérdésekre, és senki nem mert semmit engedélyezni -- nem is történt semmi. Az állandóan új szabályok pedig többségükben a Fentről politikai jelszóval megrendelt állandó költségcsökkentéseket igyekeztek úgy teljesíteni, hogy a Vezető elégedett legyen. Márpedig a Vezető Szava Szent, aminek tűzön-vízen-krétán-budipapíron át teljesülnie kell.

S mindezt áthatja még a totális bizalmatlanság, a Sugallat Fentről, hogy ezek ott lenn (az iskolák) lopják-költik-szórják a pénzt, így a jó vezető egy szavukat se higgye, keményen fogja, és minden csepp vízzel számoltassa el őket, mert a léha tanár, ha nem érzi magán a jó gazda szemét, akár naponta többször is kicsavarja a szivacsot úgy, hogy még nem is telt meg egészen krétaporral, mert neki aztán ingyen van újra bevizezni a csapból az állam vízóráján.

 ***

Az Igazi Férfi Nagy Dolgokban határozott, gyors döntéseket hoz. Kis dolgokban hagyja az asszonyt dönteni. Csak az életben kevés a Nagy Dolog, így végül a háztartást az asszony vezeti.

A mindent egy személyben eldöntő, határozott, hibázni nem engedő Vezér országa Nagy Dolgokban határozottan, erőset lép. (De legalábbis nagyot...) Ám a mindennapi dolgok többsége nem elég nagy, így azt famulusai viszik, akik azonban döntésképtelenek, így az ország dolgainak többsége önnön tötymörgésébe fúl. És mivel a rendszer strukturális sajátossága a famulusok döntésképtelensége, így a határozott, erős Vezér országa mindent egybevetve egy nagy tehetetlen bornyú.

 bornyú