Annyiszor megírtam már neked, hogy nem csinálod rosszul de az a bozótharcos véred lesz egyszer a veszted.
És itt a "nem csinálod rosszul"-t persze úgy értem, hogy etikailag persze bőven kifogásolható, de céljaid szempontjából profi és hatékony -- mondjuk ki: zseniális -- amit csinálsz. Az egyetlen gyenge pontod az a kiirthatatlanul mélyen gyökeredző bozótharcos vér...
Mert nézzük most is:
Az első terrortámadások után az lett a terved, hogy előállsz a migránsveszély elméletével, mert -- helyesen -- ráéreztél, hogy itt a jelenlegi politikai fősodor évtizedek óta eltrehánykodta a betelepültek ésszerű -- azaz jóindulatú, de követelményeket is támasztó, és rájuk alaposan odafigyelő -- integrációját, és bár ez a "liberális" hozzáállás akkori mennyiségekkel még elketyegett, az új mértékű menekültáradatot már nem fogja tudni kezelni. És ebből feszültségek lesznek a befogadás naiv módján gondolkodó politikai elit és az érkezők generálta feszültséget saját bőrén megtapasztaló "nép" között. És ebbe a résbe te be tudsz lépni a realitásokat felmérni képes, a veszélyt mindenki másnál előbb meglátó bölcs államférfiként.
Ahogy hajdan sikeresen megláttad a rést a magyar jobboldalon, és ki is töltötted magaddal, most szintet ugorhatsz, és EU-, majd világpolitikai tényezővé válhatsz.
***
Régi álmod ez, csak hát a menekültáradat előtt állandó külpolitikai bénázásba fulladt. Most azonban eljött a te időd.
És tényleg profin csináltad. Tudtad jól, hogy keményeket kell mondani, amin a többiek felháborodnak, mert a felháborodás csak láthatóvá tesz, és mire kiderül, hogy az áradat a jelenlegi módon nem kezelhető, és lassan megjelennek a kemény kéz után kiáltók, addigra már te leszel a hivatkozási alap, aki először figyelmeztetett, önálló pólussá válsz az európai és világpolitikai közbeszédben, és olyan tényező leszel, akinek egyre többen adnak majd igazat.
És a dolog ezúttal működött is! Botrányos volt a szereplésed, de ez a botrányosság a terv része volt.
Kicsit azért túltoltad a botrányosságot, így a határokon kívül a kemény kéz után kiáltók se mind téged akarnak, az aktuális elit lassan kezdi betölteni a kemény kéz szerepét is, téged pedig vállalhatatlannak tart -- de azért tagadhatatlanul felkerültél a térképre.
És terved szerint betöltheted azt a rést is, ami a vállalható, de túl sima modorú, s a néphez érthető szavakkal beszélni nem tudó mai középutas elit, és a hatásosan egyszerűen beszélő, de vállalhatatlan szélsőségek között van. Ezen vonulatba illeszkednek -- azért csak félig-meddig ügyesen -- illiberális beszédeid is.
***
De most csúnyát hibáztál.
Annyira fontos lépésnek vetted a népszavazást, hogy annak sikerén át visz az utad, hogy benézted ezt a váratlan lehetőséget -- a pozsonyi találkozót.
***
Mert fenti eredeti tervednek az felelt volna meg, ha a többi európai vezető ráeszmél, hogy az általad javasolt út a helyes és követendő. Hogy rád hallgatva vetik el a kvótát és fókuszálnak a határvédelemre.
Hogy mondhatod majd, hogy a te javaslataidat fogadták el, és te lettél az EU szellemi vezére, akire a többiek hallgatnak. Hogy most már te viszed a zászlót.
És most, mikor -- a többi résztvevő szerint legalábbis -- végre tényleg kimondták, hogy a kötelező kvóta rossz irány, és hogy erősíteni kell a határvédelmet,
- nem csaptad le a labdát, hogy lám-lám, a te eszed után megy a nyáj,
- hanem a népszavazás tüzét csiholtad inkább, és azt mondtad, hogy nem hallgattak rád, hanem tovább önsorsrontanak.
***
Nem tudom, leesett-e azóta, mekkora lehetőséget szalasztottál el. Mert így, hogy te magad mondtad, hogy a pozsonyi csúcson nem a te utadat tartották követendőnek, nyilván nehéz lenne most már azt mondani, hogy ja de, nédd má, hát mégis.
Saját tervednek tettél így keresztbe, és ráadásul a célegyenesben.
Mert a népszavazás kampánya azon alapult, hogy az Unió ránk akar önteni több milliónyi veszedelmes arabot, és hogy nem hajlanak az okos szó(d)ra, így egyetlen út, ha üzenünk nekik. Így nyilván váratlanul ért, mikor a találkozón váratlanul kiderült, hogy mégis hallgatnak, és így mégsem az üzenés az egyetlen út.
Mint mikor kossal nekirontunk az ajtónak, ami közben hirtelen kinyílik.
És a bozótharcos vérednek a kossal rohanás fekszik, mert az harc, amiben le lehet győzni az ellent, így nagyon beletüzelted magad, és mikor kiderült, hogy kinyílt az ajtó, buzgott a véred, halántékodon lüktettek az erek, és el voltál vakulva, hogy észrevedd, hogy azt az ajtót neked nyitották ki. Hogy ha hirtelen taktikát váltasz, váratlanul megnyerheted háborúdat. A népszavazást is megúszhatod kockázat nélkül, hisz' elég lett volna azt mondanod, hogy "Brüsszel" már a közelgő sikertől meghátrált, és azért persze menjünk el, hogy megmutassuk az erőnket, de ez már nem vérre megy. Így még az se lett volna vereség, ha véletlenül mégse jön össze az elégséges részvétel.
***
Kockázat nélkül teljes győzelemmel kerülhetsz ki, ha észnél vagy, mikor utána először nyilatkozol. Mert ha kinn ott a többiek nem is egészen a te javadra írják, van olyan dumád, hogy itthon Nagy Sándorként ünnepelnek, és még a világban is sokan a te sikeredként könyvelik el.
De az a bozótharcos véred, az megint elvakított.
***
Most még javasolni se tudok mit. Eddig minden intelmemnél tudtam, de most nem. Hatásvadász befejezés lenne, hogy elkúrtad. És nem is lenne igaz, mert azt f.ó. (Ferink óta) már a végleges kiesésre használjuk. Te meg még kijössz ebből az eredeti népszavazós aztánvalahogylesz, nyögvenyelős, hosszú meneteléses haditerv szerint.
De azt a hirtelen villámgyőzelmi lehetőséget, ahogy '40-ben a németek a franciákat, azt elszalasztottad. És így megfogalmazva ez még egy bozótharcosnak is nagyon tud fájni.
És ahogy itt látom, ezt már kezded te is kapiskálni: "Sikeresnek tartja a magyar kormány a pozsonyi találkozót -- Magyarország politikája sikereként értékeli az Európai Unió pénteki, Pozsonyban tartott informális csúcstalálkozóját - írta a Welt am Sonntag című vasárnapi német lap Kovács Zoltán kormányszóvivőre hivatkozva.".
Csak így most már elég hülyén hangzik, és nem is nagyon hangoztathatod, miután egy nappal előbb még az ellenkezőjét mondtad -- azt ráadásul személyesen a te arcoddal-száddal...
+++
Na jó, két dolgot mégis tudok javasolni:
- Ki tudod te ezt persze még dumálni, hogy mégis sikeres volt, és persze a te sikered -- van vastag arcod és jól forgó nyelved hozzá. És aztán próbáld ki a Szövetségen belüli konstruktív államférfi szerepét. Ez ugyan nem passzol hozzád, de a végeredmény hosszú távú vágyaidba passzolna. (És hogy csinálj is végre valami értelmeset is a pénzemért -- ez még az enyémbe is.)
- (És hagyj fel a bozótharcos logikáddal. Ez passzol hozzád -- ez igaz --, de ez is lesz a veszted egyszer.)
S ahogy legutóbb mondtam: sok sikert -- az én érdekemben is...
