Kevesen tudják (s még kevesebbeket érdekel), hogy én a saját órám átállítása előtt többet gyötrődök, hogy biztosan most kell-e csinálni, mint amennyit Parlamentünk, mielőtt majd jó eséllyel eldönti így hirtelen, hogy át kell-e állítani az ország összes óráját -- és órán-időn alapuló gépezetét -- egy több évtizedes rendszerről egy soha ki nem próbáltra.
***
Mert rajtam mindig végigfut előző este, nincs-e másnap valami teendő (vonat, találkozó) amit lekések, ha mégse most kéne de átállítom, vagy most kéne és nem állítom át -- esetleg szólni kéne annak, akivel találkozni készülök, hogy ő is tud-e róla, hogy most kell, ilyesmik. (Azt már ne is említsük, ha netán vonaton találkoznék valakivel, még belegondolni se merek ennek szerteágazó buktatóiba...)
S persze tudom, én vagyok túl bizonytalan, el kéne már mennem, vannak erre jó tréningek, meg persze a nők se szeretik a határozatlan férfiakat, de mindig úgy érzem, hogy tettemnek tétje van, és egy átgondolást azért megér.
***
Szóval szerencse, hogy nem én irányítom az országot, hanem olyanok, akiket nem kötnek gúzsba a gondolkodás pányvái. ..
Mert ha nekem ilyen javaslatot nyújtana be egy képviselőtársam, én biztos hímezni kezdenék, meg aztán hámozni, hogy ne most rögtön szavazzunk róla, meg hogy a kérdés összetett, és meg kéne vizsgálni, meg hogy sürget-e bármi -- meg az ilyenkor szokásos időhúzó értelmiségi dumák.
És ha azt mondanák, hogy de hát megvizsgálták, és sokan nem szeretik, hogy folyton állítgatni kell, és van, aki szerint depressziót okoz, meg hogy télen nagyon sötét van, nyáron nagyon világos, akkor olyanokba kapaszodnék, hogy de azt nézte-e valaki, hogy
- ténylegesen milyen hatása lenne az energiafelhasználásra,
- mivel jár, ha a gazdasági és politikai kapcsolataink nagy részét kitevő országokban egyszercsak már nem ugyanannyi lenne az idő, mint nálunk,
- illetve időnként ugyanannyi lenne, időnként nem,
- hogy még a tőlünk észak-délre levő szomszédainknál is mást mutatna az óra, mint nálunk,
- de csak az év egyik felében,
- milyen fejlesztésekkel járna ez az informatikai rendszerekben (és emberi agyakban),
- és milyen veszéllyel, hogy ezek egy része nyilván nem működne elsőre,
- meg egy részük másodikra,
meg biztos ki tudnék még találni párat -- ha mást nem, hogy mérjék fel, mi olyan lehet még, amire így első szuszra nem gondoltam.
És azzal is húznám az időt, hogy ebben a dologban aztán igazán semmi nem sürget, ám évtizedekre eldönt valami olyasmit, ami mindenkit érint, és amire egyértelmű válasz objektív szempontok alapján sose lesz adható, így megkockáztatom, hogy ha egyáltalán van olyan fajta kérdés, amire a népszavazás intézményét kitalálták, ez éppen azok közül való.
Így még tán egy népszavazást sem átallanék kiírni rá, de persze csak azután, hogy az objektív érveket kivizsgálták, a nép elé tárták, és lezajlott róla egy társadalmi vita.
+++
Szóval szerencse, hogy nem én irányítom az országot, hanem olyanok, akiket nem kötnek gúzsba a gondolkodás pányvái...
Ui.: És értem én, persze, hogy valamit kell adni a Jobbiknak, amiért a letelepedési kötvényben nem engedtek nekik, és már rég bele is nyugodtam, hogy szükség van játszmákra magasabb szempontok mentén. De muszáj pont az időszámítással játszani? Nincs ott pár mecsboksz vagy ikszboksz vagy játékkatona? Mi lesz, ha véletlenül tényleg megszavazzák a gondolkodáshoz nem szokott képviselőtársak?
Uui.: Kéne valami komolysághatár, ami fölötti dolgokban a Parlament a képviselők sokszor bizonyított éretlensége miatt nem szavazhat. Mert az már a felnőttek dolga.
Ez még nem óra, csak a ró. (És igen, abból sem a legszebb.) Javaslom, hogy egyelőre a ró átállításáról szavazzanak, így ha a (feltehetőleg egyhangú) szavazás törvénybe iktatná a ró átállításának új szabályait, amíg a minisztériumok elgondolkodnak, hogy ez mit is jelent, és végrehajtási rendeletekbe foglalják, addig se basztatja senki az órát.
