Újak, frissek, szépek, rendben, de ez még nem lenne ok.
Megpróbálom összefoglalni, mit látok én bennük, amit nagyon régóta semmi más társaságban.
***
Elöljáróban: ez a rendszer kijátszható. Akármennyi pénz is van benne, két igazi ereje az elfoglalt hírcsatornák*, és a Vezér, akinek -- valljuk meg -- deleje van.
A hírcsatornák eldugítása erős gát annak, aki tehetséges, de meg kellene láttatnia magát. Tényleg erős gát. Ám egy igazán tehetséges meg tudja ugorni, és ha úgy vesszük, egy evolúciós gát ez, ami kiszűri az alkalmatlant. Mert a kormányzás maga is olyan műfaj, ahol nem csak a technokrata részhez kell érteni, hanem az emberek világában megmutatni s elérni, amit akarunk, megtalálva a szükséges -- olykor akár szokatlan -- eszközöket. Vagyis e gát átugrásához egy olyan képességre van szükség, ami később a kormányzáshoz is szükséges.
A Vezér deleje tényleg nehezen törhető meg. Magában csendben okosakat nyammogó értelmiségi -- gondolkodjon bármilyen okosan -- nem képes rá.
Ám e delej részben azon a kisugárzásán alapul, ami azt sugallja, hogy ő igen, akar valamit, tesz is érte, nem vacakol, bonyolult labirintusokban nem lavírozik, hanem ledönti és új pályát épít. És mindezt el is tudja érthetően mondani. (És ez most független attól, hogy mi igaz belőle.)
És ez legyőzhető hasonló elszántságot, akaratot, képességet felmutató kisugárzással.
Fentiekhez pluszban a rendszer gyengesége, hogy a Vezér deleje nélkül a hírcsatornák sem érnek sokat, mert a vetélytársak szavának elnyomása kevés, ha ehelyett nem tudják ontani a Vezér mannáját.
És azt azért látni kell, hogy a jelenlegi hatalom egyfejű sárkány -- a Vezér vonzereje nélkül szinte magától szétesne, mi több: a sok egymásnak feszülő senki szét is robbantaná.
***
Ami a Momentumot illeti, az első gátat pillanat alatt megugrotta: akkora ismertséget szerzett, hogy csak az aktív aláírásra rávettek már 80 ezren voltak legutóbb, de ami a lényeg, az nem is az, ahányan most ismerik őket, hanem az aktívnak tűnő lelkes támogatóbázis, ami interneten mozgatható, és hajlandónak tűnik hinteni az igét távolabbi végeken, ki-ki saját háza táján (ld. pl. vidék).
Hosszú még az út egy ténylegesen nagy támogató bázishoz, de a palackból kiszabadultak, és innen már "csak" rajtuk múlik, meddig terjed majd a füstjük.
A Vezér delejével meg az a helyzet -- túl azon, hogy egy ideje kopik, bár ügyesen talál mindig újabb lelkesítő témákat --, hogy ugyan a Momentumnál egyelőre még az sem látszik, kit tartanak vezető arcuknak, hisz' még nyilatkozni is párosával járnak, ám így is átsüt a megnyilvánulásaikból hogy
- tényleg akarnak valamit,
- s az elszántság, hogy márpedig ezt véghez is viszik.
***
Nehéz megmondani, mi az, amitől egy emberen meg tudjuk különböztetni, hogy tényleg akar valamit vagy csak alibizik. De tény, hogy hosszú idő óta minden politika felé járón látszik, hogy igazából semmi mondanivalója.
Bármennyire mérgeskedőn hőzöng-háborog, hogy ez így nem mehet tovább, tisztán látszik, hogy műbalhé.
Amit viszont a Momentum eddigi interjúiból láttam, szemükből és szavaikból valódi elszántság süt.
És mindez persze szubjektív hatás, de a Vezér deleje is az -- ez egy szubjektív műfaj.
Viszont az elszánt akarás, ha következetesen végigvitt tettekkel párosul, még a leghülyébb célokra is talál követőket. Így ha egy cél még értelmesnek is tűnik, be tudja izzítani a lelkeket. Mert a Vezér is abból él a kezdetektől fogva, azért van rajongótábora, mert az embereknek kell valami lelkesítő a saját szaros kis életükbe. Valami, amiért élhetnek, küzdhetnek, valaki, akit követhetnek, valakik, akikhez tartozhatnak, de nem csak úgy langyosan, hanem erősen átélve magát az összetartozást.
***
További erejük, hogy (eddigi interjúik alapján) jól bánnak a szavakkal, értelmesen el tudják mondani, amit akarnak, és ügyesen védik a váratlan szúrásokat, mi több, nem csak hárítják, de maguk javára is fordítják. Ha kell, oda is szúrnak egyet, és eleddig jó ütemérzékkel teszik. Ez egyrészt a közérthető, szellemes beszédre való képesség jele, másrészt némi realizmusé.
És ha már realizmus: nem tűnnek vakon álmodozó típusnak. Ha csak a 80 ezer aláírást nézzük, és a szervezettséget, ahogy elérték, és tervezik tovább a házhoz menő kopogtatással. Ezen felül mire a nyilvánosság elé álltak, már megvolt egy működő szervezetük, ami elég sok tagot számlál ahhoz, hogy régesrég el kellett volna merülnie az ügyrendi vitákban és belső harcokban, ha nem lenne bennük egy jól működő szervezőerő, és képesség a lényegre koncentrálva a részletekben megegyezni.
Nem tudom, túl vannak-e már az első belvitákon és belső leszámolásokon, de ekkora szervezetté nőni úgy, hogy jelenleg ez a szervezet kívülről nézve egyfelé akar és tesz, önmagában két lábbal a földön járó szervezőket igényel.
***
Állítólag 300 oldalas programjuk is van, csak a címszavakon túl nem teszik még közzé, hogy most a rövid távú célra koncentrálhassanak ők és figyelőik is. Ez is realista lépés, ősi bölcsességet követ, mely szerint mindig a következő lépésre figyelj. Nyilván ha ez után kiderül, hogy mégsincs program, az bukta lenne, de ahhoz elég bénának kéne lenni, hogy belengetik, hogy van -- szóval gondolom, tényleg van, és tényleg nem lenne jó taktika ennek vitájában elmerülni a belépő akció lezárása előtt.
Kevés embert ismerek, aki pl. tud úgy magyarázni, hogy nem merül el idő előtt a részletekben -- mielőtt a fő irányokat elmondaná.
Az aláírásgyűjtést tényleg gátolná, ha közzétennének egy nyilván sok részletében még kidolgozatlan, nyilván könnyen félremagyarázható, és nyilván sok helyen vitatható programot. Sok mindent rájuk süthetnének programjuk egy-egy pontját kiforgatva, ami a gyűjtést aztán akadályozná.
A program a választásra szól, így bőven elég pár hét múlva megtudnom, az aláírásgyűjtéshez meg az szükségtelen, mert erre a népszavazásra tőlem egy hóember is megkapja az aláírásomat.
Én ezt is realista jegynek látom.
***
Eddigi interjúikban (kettőt láttam, egyet olvastam): értelmesen el tudták mondani gondolataikat, végig következetesen ugyanazt mondták, ráadásul látszott, hogy a páros mindkét tagja érti és ugyanazt érti alatta.
Szomorú, hogy ez egyáltalán említést érdemel, de a világ jelenlegi folyamatainak szerintem egy fontos oka, hogy a politikai elit képtelen elmondani, amit akar. Már ha egyáltalán akar bármit is. És így tudnak elképesztő népszerűségre szert tenni azok, akik tudnak beszélni, és tudják, mit szeretnének hallani tőlük.
***
A jelenlegi Vezérhez hasonlóan ők sem állnak be a kijelölt játéktérre, ahol már rég le vannak osztva a jó helyek, hanem új pályát építenek, és ügyesen átterelik oda a játékot -- mondván, a régi egy elavult szar.
S ha hozzá vesszük, hogy a régi tényleg egy elavult szar, engem megvettek.
Mert a bölcs realista nem forgatja fel fenekestül a világot, amíg nem muszáj, de felismeri, ha az ellenfelek nem tisztán játszanak egy dágványos faluszéli pályán, és van lehetőség borítani a begyepesedett szabályokat. S ha ezt a törvényeket amúgy betartva teszi, akkor a törvénytisztelő, de őt kisemmizni nem hagyó, tetterős férfi képét sugározza.
(Ez itt most nem egy filmajánló, meg talán a hasonlat is furán hat, de e témában érdemes megnézni Az éjszaka törvénye c. most futó gengszterfilmet. Főhőse alapvetően megegyezésre törekvő figura, de ha a partnerek nem egyezkednek, s ő meglátja a fennálló "örök s támadhatatlan"-nak tűnő leosztás támadhatóságát, vállalva a konfliktust átalakítja a szabályokat.
S persze gengszterként a polgári szemmel vállalhatónál több halottat termel, így nem is példaképül szánom, csak szemléltetőeszköznek.)
***
S ha már az elavult pályánál tartunk:
Igen, ez az egész balliberális - jobbkonzervatívnemzeti felosztás régóta nem jelent semmi olyat, ami a nevében van.
Mert e fogalmak nagyjábóli jelentése (azaz kocsmamagyarázata) az alábbi:
A baloldaliság lényegében szociális érzékenységet takar, ahol a társadalom segíti azokat, akiknek rosszul megy, azok pénzéből akinek jobban (egykori osztályharcos változata is lényegében a lent levők megszivatottságának enyhítésére született).
A jobboldali ezzel szemben úgy gondolja, hogy aki akar, tud dolgozni, és dolgozzon is, és a társadalmat hátráltató, erkölcsöket romboló erő, ha a szorgos gazdagok pénzéből eltartják a lusta szegényeket.
A liberális úgy gondolja, senki nem pofázhat a másik életébe, amíg az betartja a társadalmi együttélés ténylegesen szükséges szabályait -- hogy mi a ténylegesen szükséges, az örök kérdés persze.
A konzervatívnak van legkevésbé egyértelmű definíciója, de lényegét tekintve hisz abban, hogy a bevált dolgokat nem szabad csak azért átalakítani, hogy valami történjen, hisz a hagyományok s a régi jó erkölcs fontosságában, nem szeret hebehurgyán kockáztatni, ilyesmik.
A gazdasági értelemben liberálisnak meg igazából nemigen van köze a fenti liberálishoz, a gazdasági liberalizmus leginkább a fenti jobboldalisághoz áll közel -- mindenki a maga szerencséjének kovácsa, és rossz ösztönző lenni beleavatkozni a természetes kiválasztódásba (ahol a gyenge a kiválasztódás részeként hal éhen).
Na most ha megnézzük a magyar bal-jobb liberális-konzervatív oldalt, hát nem sok köze van a fentiekhez. Uralkodása alatt a baloldal nemigen volt baloldali, a jelen konzervatív kormánynak meg köze nincs bármiféle puritán erkölcshöz, unortodox játékaival meg leginkább egy folyton dupla-vagy-semmiző szerencsejátékosra emlékeztet -- még ha eddig sokszor bele is talált.
Ha valaki erre a pályára egyszer beáll játszani, a régiek egyből beskatulyázzák valamelyik rosszul védhető huzatos sarokba, ahonnan kitörni soha többé nem lehet.
Ezt a pályát tényleg porig kell égetni, mert egy szeméttelep, ahol minden láda alatt csótánytelepek élik kellemesen langymeleg létüket fix fizetéssel.
Szóval e kérdésben is elfogadom, amit mondanak -- értelmezhetetlen és félrevezető lenne besorolódni a baljobbnemzetiliberáliskonzervatív térbe, mert ez már rég nem jelent semmit.
A konkrét kormányzási elveket kell elmondani, aztán ki-ki próbálja besorolni maga a skatulyákba, ha ez a vágya.
***
Ami még nagy buktató egy új erő felemelkedésekor, hogy az ismertté váláshoz, szerepléshez, pénz vagy szívesség kell, támogatásért alkuk, így mire hatalomba kerülnek, rég el vannak már adva / ígérve / lekötelezve / kezük megkötve mindeféle érdekcsoportok felé.
De ők még (egyelőre...) ezt is kivédik, mikor az aláírásgyűjtésre kimondják, ők bárki segítségét elfogadják -- akár Orbán Viktorét is -- jó szóval még meg is köszönik, de ezt mindenki csak az érzésért tegye, hogy ezzel jó ügyet szolgál, mert ők semmiféle alkura, ellenszolgáltatásra, szövetségre nem hajlandók érte.
Ez nekem különösen azért is bejön, mert mindig utáltam a diplomácia azon elavult eszközét, mikor valakivel szembeni ellenérzést úgy fejezünk ki, hogy tőle nem fogadunk el segítséget -- olykor akár nemlétezőnek is tekintjük(!). Ezt a nemlétezőnek tekintést különösen gyerekesnek tartottam mindig -- ha pl. országomban van egy terrorszervezet, aki lődözi le népem egyik felét (mellékhatásként olykor a másikat), kinyilváníthatom teljes elítélésemet, hogy semmi módon nem fogadom el, amit tesznek, de ha azt mondom, hogy nem ismerem el a létüket, azzal csak magamat nyilvánítom hülyének, aki nem tud valamiről, ami pedig van, és ha nem állok szóba velük, azzal meg elvágok egy lehetőséget a megoldásra. Értem a mögöttes jelképet, de elavultnak tartom, ami szintén nem egy konstruktív világba való.
Ők viszont le tudták választani az esetleges önkéntes és ellenszolgáltatás nélküli segítséget az egyéb ügyektől -- a jelen konkrét akcióban akár a Sátán hülyegyerekének segítségét elfogadják, mert jó ügyet szolgál, de jutalmat mindenki csak a saját lelkiismeretétől várjon.
Előre kimondva korrekt ajánlat, és senki nem sütheti rájuk, hogy dacból lemondtak értékes aláírásokról, s így veszélyeztették a közös célt.
És persze az a realista gondolat is mögötte van, hogy rajtuk kívül nem is igen van senkinek olyan emberanyaga, aki télben-hóban téren állva, házakba csengetve tényleges munkát vállalna. E körökben kétkezi munkát már kevesen vállalnak. Az LMP és a kétfarkúak vállalták, de ők korrektül nem is tűnnek várni érte ellenszolgáltatást.
***
Ja igen: és performanszot se láttam még tőlük.Ez nálam +10 pont -- a politikai performanszok, jelképes üzenetek nekem mindig a tetteket helyettesítő ovis körtáncot szimbolizálták.
+++
Hosszú távon idealista, rövid távon realista -- ha tömören kéne, így foglalnám össze egy olyan politikus ismérveit, aki még sokra viheti. És őket most ilyennek látom.
Hát ezért mondom, hogy ha most kéne az étlapról választanom: ein Momentum, bitte.
+++
Ui.: És mindez persze szinte pillanatfelvétel -- hisz' csak egy pillanat óta látszanak -- így holnaputánra akár szét is eshetnek, hatalmi harcba fúlhatnak, magukba zuhanhatnak, ha nem tudják feldolgozni az esetleg elbukott gyűjtést. S még az is kiderülhet, hogy az egész csak egy hologram.
De e pillanatfelvétel egyelőre meggyőzőbb, mint amit évtizedek óta bárkitől is láttam.
*Nem szeretem a média szót. Elcsépelt, folyton azon sznobkodik mindenki, hogy média vagy médium. Orrfennhordós, hivalkodó szó, na. Ezért lett hírcsatorna.
langymeleg csótánytelep fix fizetéssel
