Sok szó esik manapság, fogy a magyar, hogyan próbál kormányunk kedvet csinálni a gyermekhez, s miért nem tetszik e kedvcsinálás módja a másik oldalnak.
Fenti képek csupán pillanatfelvételek egy konkrét (észak-magyarországi) templomból, mégis, mint éjszakai villámfény a barlangbejáratra, nagyon fontos látleletét adják a konfliktus egy alapvető pillérének -- ahogy az egyház benn maradt egy alapelvei szempontjából szükségtelenül elavult látásmódban a szex és házasság témájában.
Mi több -- kontraproduktív látásmódban, mert gyakorlatban aprópénzre váltott intelmei már inkább gátjai szent céljának: a tartós családok alapításának és fenntartásának.
(S hogy mi köze az egyháznak a kormány népesedéspolitikájához? Nem tölteném most ezzel az időt, megválaszolása házi feladat.)
***
A kérdés egyik lényeges eleme a szex örömszerző szerepének elfogadása a párkeresés során, majd aztán a család fenntartásában.
Egyháza válogatja, melyik hogyan s mennyire fogadja el s engedi meg híveinek a testi szerelem szükséges fajfenntartáson túli tevékenységeit, de közös elem, hogy egyfajta erősen kordában tartandó szükséges rosszként tekintenek rá, amit ugyan elismernek Isten ajándékaként -- hisz' mi mást is lehetne kezdeni azzal, hogy Ő teremtett így bennünket -- de igazából sosem tudtak mit kezdeni azzal, hogy az egész olyan állatiasan alantasnak tűnik a kulturált ember egyéb viselkedésformái mellett.
Ráadásul a szex a viszonylag könnyen elérhető (olykor eksztázisszerűen) kellemes érzés miatt alkalmas arra, hogy az ember alkoholizmusként használja a lassabb, küzdelmesebb sikererekkel kecsegtető normális tevékenységek rovására, és kellemessége miatt aszketikus jellemformáló életvitelbe is nehezen illeszthető.
Így sok régi vallásnak és társadalomnak is meggyűlt vele a baja, a bűntől kezdve a szimpla gyengeség jelekéntig tekintettek rá. Mivel azonban az alapvető fajfenntartásnak szükséges eleme, így kénytelenek voltak valamiféleképp' elfogadni s a helyes életvitelbe is beilleszteni, ám csak nagyon szigorú korlátok közé szorítva tudták elképzelni, hogy ne váljon jellemrombolóvá.
A klasszikus tilt / tűr / támogat-ból tipikusan a tűrt kategóriába tartozott -- már mielőtt e kategorizálás így létezett volna.
***
S persze amíg a fogamzásgátlás mai elég hatásos módjai ki nem találódtak, mindennek fontos szerepe volt a társadalmi béke fenntartásában is, mert a szex házasságon kívüli gyakorlása a mellékhatás-gyermekek miatt végzetes következménnyel járt hajadon leányok sorsában és családi tűzhelyek békéjében. A szigorú előírások így logikus részei voltak az akkori társadalomnak.
Mellékhatásként ha az ember (régi értelemben, azaz férfi, bocs...) probléma nélküli szexre vágyott -- de épp' nem nejével --, csakis hivatásos leányokhoz mehetett.
E hivatásos leányok már fentiek miatt is közmegvetés tárgyai voltak, s mivel így nem is igen állt közéjük olyan, ki másból is meg tudott volna élni, kontraszelektált szakma lévén nem is igen öregbíthették szakmájuk űzőinek hírnevét. (S volt persze a gazdag művelt szerető intézménye is, de jóhírnév tekintetében ők sem álltak jobban.)
Így egy viszonylag megalapozott kép volt az, hogy a szexet műr űzők közül a tisztességes nők asszonyok, kiket a társadalom -- s így férjük is -- tisztel, míg azok a nők, akikkel buja szexet lehet űzni, azok afféle rossz nők, akiket mindenki megvet, s a férfiak is úgy dobnak nekik pénzt, hogy közben magukban lebüdöskurvázzák őket.
Na most ha megnézzük a fenti képek 2. pontját
"A fogamzásgátló széles körű használata" (ami itt nagyjából a fogamzási célún túli szexet jelenti) "a nőt ösztönkielégítése puszta eszközévé alacsonyítja. A férfi nem partnerként tekint a nőre 'akinek tisztelettel és szeretettel tartozik' ",
abból még mindig ez a világkép süt. Gyakorlatilag azt mondja, hogy ha a nő a nemes célon túl csak úgy örömből szexel férjével, az majd nem partnerként tekint a nőre (ld. feleség kategória), hanem afféle olyanként, akit nem kell tisztelnie. A sorok papírra vetőjének fejében középút nincs. Csak középkor.
***
Az a közhely, hogy a világ sokat változott, a közvetlen Budapest-Dubai járat, az optikai egér és a kolbice mellett -- témánkat jobban érintve -- a nagyrészt tervezhető fogamzást is elébünk rakta.
Ez lehetővé tette a szex olyan módját, amiből szinte biztosan nem születik gyermek.
Eddig a tény -- hogy ez jó vagy rossz, már megítélés kérdése.
Az egyházak ellenérzése részben egy olyan teológiai értelmezésen alapul, ami a magvak egyesülésének kivédésével elkerült gyermeket már egyfajta beavatkozásnak éli meg az Isteni Tervbe. Nyilván végeláthatatlan teológiai vitákba lehetne itt bonyolódni, de e helyen ennek nyilván nem lenne értelme.
A másik ellenérzés gyökere pedig érzésem szerint az, hogy a nem nemzési célú szexben megmarad az alantasnak tartott elem, míg hiányzik belőle a mentségül szolgáló magasabb cél.
És persze külön súlyosbító tényező a házasságon kívüli eset, melyek egy részét a normál társadalmi erkölcs is elítéli, ám az egyházi értelmezés ezeken túllépve azon eseteket is, ahol a felek nem csalnak meg senkit, csak pl. fiatalként még sose voltak házasok, ill. házasságban, ha annak célja nem az elfogadott célok egyike, csak a puszta kéj.
Mindezekre pedig természetes módon erősített rá, hogy mikor a fogamzás nélküli szex lehetővé vált, az új lehetőség az addigi kényszerű visszafogottság ellentétes végletébe csapta a világot, mert az emberi társadalom olyan, hogy változáskor sosem szép apró lépésekkel megy át egyik arany középútból a másikba, hanem végletek közti vad hullámveréssel.
***
A fenti képekhez hasonló szellemű egyházi kiadványokat látva az embernek folyton az az érzése, hogy írójuk csak végletekben képes gondolkodni, így pl. a házasságon kívüli (és a "mértéktelen" házasságon belüli) szexet kizárólag egy elborult orgiaként tudja elképzelni, ahol eltűnik minden emberi gátlás, s az ember állattá aljasul. Az ember lánya vagy kivárja a nászéjszakát, s utána sem veszti el fejét s közösül állati módon még urával sem, vagy már tinédzserként fűvel-fával kefél, iszik, drogozik, 16 évesen a második abortuszra megy, nem tiszteli szüleit, és liberális magazinokat olvas. Egy részük aztán megtér, és zokogva vallja be a gyülekezetnek, aladdig miféle mocsokban fetrengett, amit ő életnek hitt, a többi családjából kitaszított, elhagyott asszonyként s anyaként végzi a Mónika show-ban.
S az egyházakat irányító komoly fejekben ennél persze nyilván összetettebb kép él, de minden ilyen kiadványon látszik, hogy alkotója vagy tényleg megrekedt a középkor <tisztes asszony / rosszlány> egybites világképén, amit aztán kiegészítettek a hatvanas évek szabad-szex mozgalmának vadhajtásai, vagy csak olvasójából nem nézi ki, hogy ennél bonyolultabbat is fel tudna fogni. (Az elv azonban felülről jön, aki a komolyabb állásfoglalásokat olvasná, példaként kat, ref)
***
Valahol ott van ez elrontva, mikor nem tudjuk elképzelni, hogy önmagában az, hogy az ember ember létére belemegy egy ilyen ösztönös aktusba, és abba még bele is tud feledkezni, eszét kicsit elveszteni, még nem jelenti azt, hogy állattá válna, és hogy ennek körülményeit ne tudná emberi módon, felelősen gondolkodva, az erkölcs szabályait megtartva igazgatni.
S így valahogy azt sem tudja elképzelni, hogy felelősen gondolkodó erkölcsös ember (különösen fehérnép!) hajlandó legyen ilyenbe aljasulni -- vagy ha mégis, az nem egy kezdődő erkölcsi romlás jele lenne.
***
Pedig bármi furcsa, a tisztán örömszerző szex lehetősége valójában elkezdte megtanítani az emberiséget arra, hogy ne csupán azért ne keféljen fűvel-fával, mert az kezelhetetlen botrányokba fúl (ld. megesik a leány / fehér asszony fekete gyermeket fogan), hanem mert magától is igényesebb ő annál.
Mint mikor a gyermek felnő, s már nem szülei tiltása miatt nem túrja az orrát, hanem belső indíttatásból.
S igazából ez az egész modern világ is szidható a sok kísértésével és szabados lehetőségével, de a régi korokhoz mérten elképzelhetetlenül széleskörű s magas fokú tanultság miatt az arányaiban megfogyatkozott hívek serege cserébe sokkal tudatosabb s értőbb lett a hit lényegét tekintve. Már nem csak féli az Istent, mint valami dühös vénember villámait, hanem érti az Írás neki szánt mélyebb lényegét, finomságait, filozófiáját. Már nem puszta kívánságládának tekinti a szentekhez való imákat, hanem mélyebb lelki harmóniát próbál felépíteni az ajándékul kapott hit által.
Ha az Egyház az elmúlt korokban tapasztalt bölcsességgel figyelné a világot, nem berzenkedne változásai ellen, hanem igyekezne kiaknázni azokat. Kiaknázni, hogy a nyáj sokkal felnőttebb lett. Ha ennek megfelelően elkezd felnőttként szólni hozzá, még akár növelheti is hívei számát. Ám ha megmarad a gügyögésnél, legyintenek rá, mert úgy érzik, ők ebből már kinőttek, az öregnek már nincs számukra mondanivalója.
***
Széles skálán elmerülhetnénk a példákban, de ha már abból indultunk ki, maradjunk a szexnél.
***
Egy mai tanult lány tudja, hogy a védekezés nélküli szex mivel jár, így abba úgy nem is igen megy bele. A bölcsen nevelt lány ezt szüleitől tudja, s azt is, hogy szülei megbíznak benne, így magától vigyáz magára. De még ha nem is bíznak meg benne, tudja, hogy saját életét rontaná el, így ezért vigyáz magára. A mai lány felnőttebb az egykori fruskáknál.
Ezen kívül tisztában is van saját értékeivel, és hülye lenne bármi jöttment fasszal lefeküdni, csak hogy dughasson. Tudja jól, hogy pusztán egy menetre valakit bármikor tudna találni, így egyrészt válogathat, másrészt igényesebb annál, hogy akkor és olyannal feküdjön le, amikor s akivel ne esne jól lelkileg is. És lelkileg alatt nem kell mindig fennkölt szerelmet értenünk, de legalább egy igényességet, ami által szelleme is beleszól a választásba.
S persze a szív útjai sokszor tévútra csalják az elmét, de a fenti szellemi fegyverzettel a korábbi korok leányainál sokkal biztosabban tudnak vigyázni ők saját magukra, és képessé válnak arra, hogy a testi -- és ezzel együtt a lelki -- szerelem tudnivalóit már ne a végleges családnak szánt kötelékben kezdjék el először próbálgatni.
Mert azért lássuk be -- ahogy műteni is jobb ha olyan, aki előtte tanult orvoslást, emberekkel teli buszt is az vezessen, aki előtte üressel már kikerült pár fát és járdaszigetet -- ha a családot tényleg fontos és élethosszig szálló repülőnek tartjuk, ne kényszerítsük rá gyermekeinket, hogy az élesüzemben felszállt gépen vegyék elő először a kezelési útmutatót.
És hangsúlyozom, a lelki érettséget, felkészültséget is e próbálkozások közben szerzik meg. Amikor egy lány egy fiúval jár, egy csomó buktatón keresztülmennek, konfliktusok, csiszolódások, lelki felületek eleinte erősebben maródnak, majd finomabban csiszolódnak, ahogy a baba is kezét lengetve párszor arcunkba csap, mire megtanul finom mozgással megsimogatni. És még ha aztán útjaik el is válnak, egy másik emberrel való együtt működés, lelkének óvása, mint tudás tovább vivődik.
***
De miért olyan fontos, hogy maga a testi szerelem tudása is olyan kifinomult legyen aztán a házasságban? Miért annyira fontos jól megtanulni? Miért nem elég a két lélek egymásra figyelése?
***
Mindannyian tudjuk életünkből, hogy még legjobb barátainkkal is nehéz összezárva egy bizonyos időnél többet eltölteni. Kollégium, közös albérlet, utazások -- egy idő után előjönnek a súrlódások, melyek persze bölcsességgel enyhíthetők, de egy életen át biztos egymás idegeire mennénk.
Az ember egyszerűen úgy van kitalálva, hogy nagyon kell neki bizonyos saját tér, saját szabályokkal, és a házasságban két viszonylag kialakult ember -- kialakult életritmussal, szokásokkal -- mégis örökre egy fedél alá költözik.
Két idegen pár nap után menne egymás idegeire, két jó barát pár hét/hónap után, bár megfelelő szabályokkal kényszerből nyilván tartósan be tudnának rá rendezkedni, de ennek alapja bizonyos független saját tér kialakítása lenne különféle együttélési praktikákkal.
S persze az ifjú házasok lelkét különleges kötelék köti, egyházi szemmel pedig Isten áldása segíti, ám még ilyen szemmel is tudjuk, hogy az ember esendő, és rendkívüli próbatétel neki a másik féllel való közös életvitel.
Az egymáshoz viszonylag passzoló, mégis külön műhelyben készült fogaskerekek előbb az egymáshoz csiszolódó bejáratáskor, később a monoton együttforgás és a megfáradás miatt olykor bizony csikorognak.
Ahogy az igazi fogaskerek is csak folyamatos külső kenés, olajozás mellett képesek tartósan együtt forogni, a házasságba is kell bőven olaj.
S akkor nem szóltunk még a gyermekáldásról, kik mindegyike áldás, ám legalább annyira gyermek is. Aki nem alszik, sír, nem eszik, beteg, nem alszik, beteg, nem alszik, sír, mikor alszik, felmegy a láza, így mellette nem lehet aludni, mikor nem alszik, követeli, hogy csak vele foglalkozzanak, játszótér, etetés, nem alszik, sír, alszik, de felmegy a láza, alszik, nem lázas, de testvére játszótérre menne... folytassam? Fenti eltúlzottnak tűnik, de gyakorló anyukák a megmondhatói, nem az. Szerintem minden anyuka gyanakodott már párszor életében, hogy mintha gyermeke idegen hatalmak családba becsempészett ügynöke lenne, kinek egyetlen célja, hogy őt kicsinálja, és e feladatát hihetetlen hatékonysággal el is végzi. Megnőve aztán szülőnyűvő eszköztára átalakul, de hiányt sosem szenved. A végtelen türelem mellett végtelen türelemre is szükség van, hogy minden szeretetünk ellenére időnként ki ne dobjuk az ablakon őket.
Aki próbálta, tudja, hogy nincs az a pénz, amivel e próbák kiállása megfizethető lenne. Ha nincs mellé valami magasabb irracionális, spirituális töltet, amivel százhuszonhetedszer is felkelünk legmélyebb álmunkból, türelmesen újramelegítjük a zöldborsópürét, elkészítjük a hűtőfürdőt, előkerítjük az utolsó este benyögött másnapi házi feladat hozzávalóit, kivágjuk, megrajzoljuk, megszereljük, háromig számolunk, mielőtt felpofoznánk -- ha nincs egy ilyen racionálisnál magasabb alapokon nyugvó töltet, olaj, nevezzük így vagy úgy, mindez csúnyán csikorogva zátonyra fut.
Nagyon szép dolgokat ad egy társ és egy család, ám elviseléséhez a gyarló embernek soha nem lehet elég olajat adagolni a fogaskerekek közé, s ez olaj egy része tetejébe varázserejű is kell legyen.
***
Ezt eddig tudja az Egyház és minden pszichológus és női magazin is, csak míg utóbbiak olajként egyebek mellett a jó szexszel is operálnak (néha talán kicsit túlhangsúlyozva is, hisz' hálás téma), az Egyház olajként szinte kizárólag lelki dolgokat kínál, a hitet, s az áldást, mely mindezt segíti.
S persze aláírom, fontos és hasznos minden szavuk, ám egyszer érdemes lenne úgy teológiailag is mélyebben átgondolni, igazán komoly koponyákat és időt rászánva, hogy Isten vajon tényleg nem azért adta-e a testi szerelem ajándékát, s nem azért teremtette-e ezt az egészet olyan furcsán, hogy benne férfi és nő olyan önfeledt élvezettel képes elmerülni, és mindez olyan könnyen adagolja az jutalmat az agy örömközpontjába, dolgozza ki a stresszt majd adagol utána egy végtelen nyugalmat és megelégedettséget, szóval hogy nem azért teremtette-e mindezt ilyen kirívóan furcsán, hogy ez legyen amaz olaj egy része?
Nem pazarlunk-e el egy nagyon fontos és hatékony balzsamot, ami az egyéb lelki praktikák mellett oly' hatékony kenést tudna adni a hihetetlen erők között élethosszon át dolgozó fogaskerekeknek, ha lelkifurdalást rendelünk e balzsam legalább házasságon belül bőséges és önfeledt használatáért?
A házasságon való áldás önmagában elég kell legyen egy tökéletes emberpárnak, de mi legyen az esendőkkel, akik testben élve nem tudnak mindig puszta lélekkel e test fölé kerekedni? Vajon nem a valódi hús-vér embereknek szánta-e a Teremtés ezt a -- valljuk be -- jól használva igen hatásos eszközt segítségül, hogy képesek legyenek kiállni a -- valljuk be -- emberfeletti próbát?
***
S gondolkodjunk el azon is, vajon a történelmi statisztika alapján tényleg alkalmasnak tűnik-e az ember az önfeledt testiség nélkül élni? Volt-e oly' kor, ahol -- ha mód nyílt rá -- az akár hitbuzgó, társadalmilag elismert férfiak tekintélyes része nem keresett másik nőt, kivel e funkciót betölteni próbálta? A házasságon kívüli szexet abszolút elítéli az Egyház, s különösen ennek pénzért kínált változatát -- de vajon nem csökkenne-e magától rá az igény, ha e férfiak női a házasságon belül lelkifurdalás nélkül tölthetnék be a férfi-nő kapcsolat összes funkcióját -- rájuk kimért fölösleges gátlások nélkül?
Az olyan intelmek, mint a képen hivatkozott 2. pont, erővel szétválasztva tartják a férfi-nő kapcsolat funkcióit a különböző fajta kapcsolatok között. Azzal, hogy a testi szerelem egy részét a házasságból kiutasítják, azt megszüntetni nyilván nem tudják, így valójában a házasságon kívülre kényszerítik, s ezzel a házasságot összekötő malterból kilopják a cement egy részét. Ez az intelem maga konzerválja azt az állapotot, hogy a férfi-nő kapcsolat ne tudjon teljesen megvalósulni a házasságon belül, s részben azon kívülre kényszerüljön.
***
Nem az a baj, hogy az Egyház nem enged a szabadosságnak, mert továbbra is szent értéknek találja a családot.
Az a baj, hogy azzal, hogy nem igazítja az elvek gyakorlati alkalmazását a változó világhoz, saját maga ássa alá a családot.
***
És így van ez egy csomó más dologgal is. Ahogy fentebb írtam, az új világban a minden eddigi korban meglevőnél szélesebb körű olvasottsággal, képzettséggel az emberek sokkal magasabb szinten lennének képesek megérteni az Egyház tanításának lényegét. S az új társadalmi feszültségek, szorongás, stressz, magány, minden eddiginél nagyobbra tárult világban kicsinek való levés érzése mind olyan bajok, melyekre a tanított hit egy áhított kapaszkodó tudna lenni. Csakhogy ehhez abba kéne hagyni a gügyögést, a gyerekeknek való egyszerű szabályok -- nagyrészt tiltások (!) -- sulykolását, és át kéne térni a felnőtt beszédre.
Ha az Egyház kihasználná a világ változásának e pozitív részét, olyan lelki töltetet tudna kínálni a nyájnak való anyagnak, amire szükségük lenne, és amúgy még hálásan is fogadnák.
Ha nem teszi, elveszíti a meglevő nyájat, úgy is, hogy pedig szükségük lenne rá.
***
S visszatérve végezetül a kormányoldal tagjai, szellemi képviselői hozzáállására, beszédére a népesedés kapcsán: híressé vált megnyilatkozásaikból pont ugyanez a fenti avítt egyszerűség süt:
Az egyetlen, ami a tipikus mai nőt eltéríti a családalapítástól, szüléstől, hogy a szabad szellem fertőzése miatt szingliként akar csak úgy élni bele a világba, a tartalmatlan szórakozást, önmegvalósítást, kéjelgést keresve. És ha őket át tudjuk nevelni komoly asszonyokká, akik rájönnek, hogy megteremtettetésük fő célja gyermekek nemzése, a jó útra térve teleszülik majd nekünk szép országunkat.
S ehhez természetesen adunk pénzt, mert (ha valaki, hát mi) tudjuk, hogy a világot igazából az működteti.
Ugyanakkor tudjuk jól, hogy a gyermeket nem csak megszülni, de felnevelni is kell, mert az országnak erkölcsös, jólnevelt, szabályokat betartó, dolgos kézre van szüksége, erkölcsösen jólnevelni pedig történelmileg igazoltan csak házassági kötelékben élő apa-anya pár képes, így ezeket támogatjuk, a többit többé-kevésbé megtűrjük.
A világ valódi lakóinak, apa- s anyajelöltjeinek igényeit kutatni, felmérni, elemezni pedig fölösleges, mert fentiek így működnek, s ha mégse, a mi dolgunk, hogy mégis -- egy kormány feladata a helyes útra terelés.
+++
Sokat beszéltem, elmém kifáradt. Lúgozásul olvasok egy kis konzervatív bulvárt. Mert a változó világban már ilyen is létezik. Korábban Helyi Théma, ma Lokál (Ripost) névre hallgat. Dőre lennék, ha csak beszélnék róla, hogy ki kell használni a változó világot s magam nem tenném, mikor pedig mértékadó konzervatív szemüvegen átszűrt igényes sztárhíreket olvashatok például Oszter Sándor házasságáról. Erkölcsösen puritánul, ingyen.
Vagy kevés pénzért, puritánul kivághatom a Ripost-ból a nap képét. Hisz "Vivi melleit látva megértjük, mit jelent az a szó, hogy tökéletes."
