Néhány tiszteletteljes kérdésem lenne Kövér és Gulyás urak felé.

Azt addig értem, hogy a gyereknek az ideális család az ideális család.

De akinek nem jut ideális, annak már mindegy, hogy akkor már a maradékon belül milyen?

Szóval az rendben van, hogy az ideális az, ha van egy egymást szerető apuka és anyuka, akik nagy örömmel várják, s meleg szeretettel veszik körül csemetéjüket.

De aki ezen ideális pároknak nem kell, annak azon belül mindegy már?

Aki véréből való szüleit nem ismeri, és valamiért őt felnevelni kívánó férfi-nő pár se jut neki a Nagy Örökbefogadási Táncban, annak a tömegtermelést végző gyermekothon vagy az olykor cserélődő, és vele részben pénzért foglalkozó nevelőszülő is jobb egy olyan "szülő"párnál, mely ugyan nem az ideális, ám egy alapos ellenőrzés során anyagilag és lelkiekben is alkalmasnak bizonyulna az ő felnevelésére?  

***

Bornemzet vagyunk, sokat mondogatták az értők, hogy a magyar bor tetszhalála volt az előző rendszerben a nagyüzemi termelés, a borkombinát. Ki is röhögnék ma már a legalja tablettást is a boltban, ha az lenne ráírva, hogy kombinátban készült.

Borainkat áttereltük a tömegtermelésből értő gazdák egyedi gondoskodó kezeibe, de gyermekeinket inkább hagyjuk gyerekkombinátban, mint alkalmas emberpárok egyedi gondoskodására?

***

A Nagy Kérdés persze nyilván az, ki tekinthető alkalmas emberpárnak. A vita ezen megy.

Sokaknak a homoszexuálisok követelései a melegfelvonulások platóin vonaglókat jelentik, ami amúgy a homoszexuális érdekvédők(?) tökéletesen elbénázott stratégiájának eredménye. Jó eséllyel ebből is fakad, hogy az átlagember sokszor az örökbefogadni kívánó azonos nemű párokat is úgy képzeli, hogy otthoni orgiákhoz keresnek áldozati báránykákat.

Ám az örökbefogadás egy igen hosszú procedúra, melynek során arra avatottak egyedileg elbírálják az összes jelentkező párt, ahol apróra megvizsgálják, mennyire alkalmasak rá, hogy anyagilag és érzelmileg is biztosítsák a gyerek fejlődését. Életvitel, lakáskörülmények, pszichológiai vizsgálat. Ez értelemszerűen kizár bárki orgiára hajlót -- úgy homó, mint heteró vonalon (mert az orgia nem homoszexuális találmány, valljuk be).

Egy ilyen vizsgálaton belül lehet előnyben részesíteni a hagyományos párokat a többivel szemben. De kizárni a többit -- akárkit -- sommásan egyszerű szabályok szerint, mikor teljesen aprólékos alkalmassági felmérés előz meg minden egyes örökbeadást, ez egész biztos nem lehet az örökbeadásra váró gyermekek érdeke.

Mert ha hiszünk a gyámügy szakembereinek alkalmasságában, akkor ha sommás szabályaink akár csak egyetlen olyan  párt kizárnak az örökbefogadásból, aki a gyámügy egyedi eljárásán amúgy átmenne, azzal arra ítéltünk egy gyermeket, hogy egy csak őt nevelő, és arra alkalmas pár helyett egy gyerekkombinát nevelje fel, ami aztán 18 éves korában utcára löki, vagy nevelőszülők, akik őt kicsit azért üzleti alapon szeretik -- 18 éves koráig, amíg az állam fizeti.

Észérvekkel ez nem lehet a gyermek érdeke.

***

Vagy úgy gondoljuk, hogy maguk jelentkezést elbírálók nem alkalmasak feladatukra?

Következő tiszteletteljes kérdésem így: Kövér és Gulyás urak netán úgy gondolják, hogy a lassan tíz éve az ő érájukban üzemeltetett -- szükség esetén képükre formált -- hivatal nem alkalmas arra, hogy egyedi esetekre bontva el tudja bírálni konkrét párokról, hogy alkalmasak-e egy gyermek felnevelésére?

Hogy annyira tehetségtelen az általuk üzemeltetett gyámügy alkalmazotti hálózata, hogy csak olyan mankókra támaszkodva képesek egy pár alkalmasságát eldönteni, hogy bácsi-bácsi nem, néni-néni nem, bácsi-néni igen?

És akkor ember se kell oda, mert a portás bácsi ott a fülkében ülve el is tudja bírálni az igényeket? Egy keresztrejtvény, egy örökbefogadás, egy keresztrejtvény, egy örökbefogadás...

***

Ha viszont nem a gyerek érdeke vezérli az ideális álompárokon túli párok sommás kizárását, akkor ne summantsunk hivatkozva a gyerek érdekére, legyen tökünk legalább kimondani, hogy a kizárás nem a gyermekek érdekét védi, hanem a felnőtt szavazók politikai szavazatarány szerint többségének lelki békéjét.

Lelki önmegvalósítását, hitéletének zavartalan kiteljesedését, ahol nem kell szembesülnie zavaró porszemekkel az őt körülvevő tökéletesre retusált világban.

***

Ám kínzón merül fel akkor a kérdés, nem illik-e ránk, felnőttekre,

• akik megköveteljük egyedileg bevizsgáltan alkalmas párok kizárását az örökbeadás rendszeréből, akik elvesszük gyermekek egy részétől a lehetőséget, hogy ne táposcsirkeként nevelkedjenek fel -- jó esetben mélyalmos tartásban -- egy kombinátban.
• Akik megköveteljük, hogy gyermekeinktől saját lelki békénk érdekében elvegyük a lehetőséget.

hogy nem illik-e ránk K.  úrnak -- G. úr által is helyesnek ítélt -- megfogalmazása: "Erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze."

+++

Kínos kérdések ezek.

Mert el kell majd számolnunk velük.

Annak is, aki nem gondolja, hogy el kéne.

Mert ahogy K. úr sommásan megfogalmazta: "Az egyik a Jóistennek tartozik elszámolással, a másik is, csak nem tud róla."