Már az is figyelemre érdemes, hogy kiemelkedett az éhes kihívók mezőnyéből egy kék lovag a csapatával. Ez a csapat azonban az én meglátásomban inkább az ügyesen bűvészkedő lovag miatt sikeres, ám a csapat maga üres. Leírni semmiképpen nem lehet őket, hisz' vezetőjük óriási túlélő, ezt számtalanszor bizonyítá, és ha neki sikerülne végül a narancsvárat ledönteni, nyilvánvalón akadna elegendő ambiciózus légy, mely az édes bödönre szállván csapatai számát örömmel feltölti.
Lehetséges -- mondom -- hogy így esik.
Ám nem csupán azért fordítanám inkább figyelmemet a másik -- kisebb -- kiemelkedőre, mert a kék lovag győzelmét nem vágyom.
Hanem mert az igazi potenciált a lilában látom.
Abban a lilában, ki a bámész tömegnek is jobb lehet majd egykor, de most csak az esélyek szempontjából nézem, s így látok benne valami fontosat, ami a kékből égetőn hiányzik.
A csapatban elosztott erő, s a tartalom.
***
A Momentumot egyszer már tartottam nagy esélyesnek -- közvetlenül berobbanásuk után.
Benéztem, de nem csak az én hibám. Egyszerűen volt egy törés, amikor mintha kicserélték volna az embert, aki odáig megalkotta, letarolta vele a placcot, és olyan ügyesen mondott el nyilvánvaló dolgokat, melyek a múlt itt maradt ködeként ülik ez ország politikai látását, hogy azt mondtam: nahát.
Kerülte az interjúkban a csapdákat, értelmesen beszélt valódi problémákról.
Az egyetlen volt, ki pimasz kihívóként fontos csatában legyőzte a narancs lovagot, így eleve körüllengte az Erő érzete, miközben a Hatalom minden más kihívója gyatra cincogónak tűnt. Még azt a szívességet is megtették neki a többiek, hogy hasznos vaddisznókként folyamatosan túrták ki a narancs lovag szennyesét, így neki ezzel se kellett volna kezét beszennyezni. Egy napi csetepaték fölött álló új lovagnak tűnt, ki akár még lekezelő is hihetőn lehetett volna a narancs lovaggal. Az egyetlen, aki nem nevetséges, ha erőt mutat, de nem foglalkozik a narancs lovaggal, csak saját programját hirdeti, és még figyelnek is rá.
***
Aztán gyengéjére érzett egy szemfüles riporter, és nem tudta megválaszolni, mennyibe kerül egy liter tej, s hát innen kezdve hogyan is érthetné egy ilyen a mindennapi emberek mindennapi problémáit, hisz' láthatóan nem közöttünk -- s gondjaink között -- él.
Szegény bepróbálkozott egy olyannal, hogy ő kefirt eszik, de eltört benne valami, és innen kezdve hibát hibára halmozott.
A nyóckerben se tudott valami helyi fontos dolgot, meg volt egy elég gyíkra sikeredett hősi rajtaütése is az Origo szerkesztőségén.
Belső botrányok jöttek, repedések, széthúzás, és nem is igazán tudtak mit kezdeni magukkal.
Eszükbe jutott egy újabb aláírásgyűjtés, ám annyira semmitmondó ügyért, hogy se nekem nem jut eszembe, se az aktivistákat nem tudták rá összetoborozni,
Bár ezek szubjektív emlékek, de nagyjából stimmelnek szerintem, és lényegük, hogy hiába keresték elkeseredetten kitörési pontjaikat, az érdektelenség falába ütköztek.
A nép mentségére legyen mondva, az egy ideig várta a következő számot, csak ők nem tudtak már mivel fellépni.
Olyasféle mélypont volt, mint a híres milliárdosok életében, mikor időnként mindenük odavész.
És ami után felállnak, megrázzák magukat, és még többet szednek össze,
Csak persze mi utóbb azok történetét látjuk megfilmesítve, akik felálltak, mert sokan lenn maradnak, csak belőlük nem film lesz, hanem hajléktalan.
A nagy kérdés az volt hát, hogy az első komoly gyomros után van-e erejük szívósan tovább dolgozni.
Ha igen, van esélyük, ha nem, mennek sorstárs elődjeik után a bontóba.
***
Nem mondom, hogy fantáziát látnék abban, amit úgy kampányilag csinálnak. A Kutyák egyetlen farka több szavazatot hozna, ha komolyan akarná, és ugye nekik van még egy farkuk is. Csak hát a Kutyák -- vagy ahogy minap a szavazókör előtt egy nénitől hallottam: a kutyafarkúak -- elhatározottan nem akarnak nagyobbra nőni.
Vannak sokkal jobb komoly kezdeményezéseik, mint a többieknek együttvéve, csak ők a kétfarkú kutyák akarnak maradni, járdafestéssel, szemétkupac-örökbefogadással, és hiába mutatja képességüket a komoly programokra és tiszta pénzügyi elszámolás működtetésére például a Csitt-csatt Rózsa Sándor pályázat, egyszerűen ők ellenzéki kis párt akarnak maradni, azzal az egyediséggel, amik.
Én amúgy még attól se félnék, ha egyszer egy mágikus meteorbecsapódás keltette sugárzásban véletlenül túlnyernék magukat, és kormányra kerülnének, mert bár ígéreteikre nem alapozhatnám még azt se, hogy rá három napra is marad még ez országban sör, ám ígéretére minden pártnak kábé ennyit alapozhatok, viszont én látni vélem bennük a potenciált, hogy az első ijedség után némi jószándékú beáramló segítséggel összedobnának egy működő kormányt. Erős magánvéleményem, hogy tudna az működőképes lenni.
De akarni nem akarják.
Ami nem baj, jómagam örülök nekik, csak annyi, hogy emiatt kábé ekkorák is maradnak.
(Én viszont túl sok kábét használok, erre figyelnem kell, kurva gáz, felírom ide, csak aztán el ne felejtsem majd kitörölni, már csak mert a kurva gáz is kurva gáz, rendes ember nem beszél így, na. Anyukám látná...)
***
De vissza a Momentumra.
Kampányolásukban nagy fantáziát nem látok, ám úgy tűnik, szívósnak tűnő szorgalommal, szorgalmasnak tűnő szívással, sok kemény munkával dolgoznak az ismertté és elfogadottá váláson.
Hisz' különben nem lenne a lila lovag csapata a harmadik.
***
S hogy mit látok bennük, amitől esélyesnek érzem idővel a narancs lovag legyőzésére?
Egyfelől a kék és lila lovag is áttört egy olyan szintet, amire a magának -- mert a választás nem vicc! -- komoly pártot kereső szavazó már azt mondja, hm, igen, ezen el lehet gondolkodni.
Őrületesen fontos e szint elérése egy induló pártnak, erre legjobb példa a Fidesz ifjúkora, mikor a Fi még a fiatalt jelentette (a de-t meg hagyjuk most), az ő állandó bánatuk volt, hogy jóval több szimpatizánsuk volt, mint szavazójuk. Csak sok volt köztük a "kedvesek, szimpatikusak, ha egyszer felnőnek, még majd szavazok is rájuk" véleményű.
***
De mitől többek a kék lovagnál?
Utaltam rá már egy nyúlfarknyit. A kék lovag nagy bűvész, de egyedüli játékos (ha oldalbordáját a testrészének vesszük, bár ambiciózusabb annál), és üres is ez az egész. Nincs benne tartalom. Illetve az van, amit hallani akarunk.
A lila lovag csapata viszont sokfejű sárkány. Elejétől fogva ügyeltek is rá, hogy több arca legyen, többen nyilatkoztak, még ha a totemállat az eredeti is maradt. Ám ez a totemállat maga az alapító, aki így szintén nem egy üres farkasbőr.
Közösen kidolgozott programjuk van -- amennyire kidolgozott persze, de a lényeg, hogy közös munkán alapul, és a kormánypárténál még így is kidolgozottabb. Mondjuk hogy egyáltalán van, az már. Sajnos itt mifelénk csoda.
Sok feje nehézség is, harapdálja is magát olykor, de pont ezen a választóvízen mintha túl tudna lépni. Életképesnek tűnik a belső mechanizmusa.
Fiatal szervezet, életerősnek tűnő. Sok lábon álló.
Aktivistái fiatalok, sokan vannak, ami egyrész utánpótlás, másrészt egyre több szavazó. Akit otthon meggyőznek a tagok, no meg ők maguk.
Állítólag Einstein mondta, hogy az új eszmék nem úgy hódítják meg a tudományt, hogy a tudósok megértik, és elfogadják, hanem hogy idővel kihalnak azok, akik mereven ellenzik. A mai világ politikai rögeszméihez szokott szavazót nehéz meggyőzni, hogy jobb-bal, liberális-konzervatív közt van átjárás, és hogy nem is ezek az igazán nagy kérdések, ám az új generáció magától is valamelyest ezzel a felismeréssel nő fel. Hogy konkrét ügyek vannak, nem szimplán leírható oldalak. S persze általános stratégiák is, de ezek meg nem százéves jelzőkbe szorítva.
***
És hát nem beszéltem még a narancs lovagról.
Aki azért egymaga többet tarolt még most is, mint a többi mind együtt.
A narancs lovag sose írható le, mert az igazán nagy játékos az bizony ő. Aki ráadásul még élvezi is a harcot.
Fortuna imádja -- mint sokszor a bátor okosakat --, és eleddig mindig dobott neki valamit, amit éles szemmel felismerve felvett a földről, s véres kardként körbe tudta hordozni, hogy emberek, veszedelem, utánam, támadás.
Így akárha azt hittük, kifújt, kész, uncsi, megújulva még nagyobb harcba tudta lelkes népét hívni.
***
Azonban a narancs lovag magányos harcos.
Ő maga gondoskodott róla, hogy seregében kizárólag félhülye csatlósok maradjanak. A többit félig szándékosan űzte el, félig ők maguk nem bírták a légkört. Mellékhatás.
És senki nem lesz fiatalabb, senki nem erősebb lesz az évektől.
Így a narancs lovag se.
És ha ő elgyengül egyszer, serege homokként omlik be, mint fáraókincsvadász filmekben a gonosz és serege, amidőn megtört az átok.
A kérdés így tényleg az, ki lesz külső legyőzője, nem hogy ki lesz belső utóda.
***
Nem, a narancs lovag nem írható le.
Sok varázslat rejtezhet még köntöse ujjában, nagyon sok.
Még ha most épp' fáradtnak látszik is, és látszólag ötlettelennek. Eddigiek alapján lesz még ott ötlet.
Kivéve persze, ha Fortuna ráun kegyeltjére. A megfáradtakat ő is elengedi.
És ha az Idő tényleg dolgozik, akkor kényszerűn ellene. Ahogy a kék lovag ellen is. A lilák jelenlegi felállásának meg kedvezőn. Mert az ő struktúrájuk arra épül, hogy az idő. Hogy az nekik dolgozik.
Ha szét nem szélednek addig, bár a mostani siker épp' összekovácsoló hatású, az előtte hullámvölgy túlélése meg az ennél is fontosabb túlélőképességre utal. Kialakulatlanok még most is, de túlélve már az első leégést.
+++
Reccsent egyet valami a bevehetetlennek tűnő bástyán.
Új fejezet a harcban.
Tömeg morajlik, lovagok farkasszem, chips kézbe, hátradől. Legalább van már mit nézni.