Ez a svájci pénzrendszeres népszavazás megint erős jelképe annak, hogy a világ irányítói mennyire nem képesek értelmesen beszélni, és elmagyarázni népüknek, mi hogyan s miért úgy működik a világban, amit irányítanak.
Mely kommunikációs impotencia aztán magasba repíti azokat, kik könnyen emészthető legendákkal kielégítik az Ember világmagyarázatra való ősi igényét -- és begyűjtik érte szavazataikat.
És itt most neveket s országokat nem mondok.
***
Ez a pénzteremtés az egyik olyan felkapott legenda, ami ugyan létező jelenség, ám szegény túl hangzatos nevet kapott hajdan a keresztségben, így eshetett, hogy a kalapját szerényen gyűrögető közgazdasági jelenség mögé egy egész varázsvilágot teremtett a nép ajkán szárnyaló képzelet.
S ez teljesen érthető: hisz' kit ne izgatna a semmiből való pénz lehetősége, s kinek kezét ne szorítaná ökölbe, ha megtudná, hogy ez megint valami olyasmi, mint a gruppenszex, amit valakik valahol már most is folyton csinálnak, őt azonban nem csak hogy kihagyják belőle, de még a létét is tagadják.
***
A ma divatos értelmezés szerint a mai pénzt a világ kereskedelmi bankjai teremtik a semmiből, hitelként odaadják az embereknek, akik súlyos kamatokkal fizetik azt vissza, miközben a bankoknak mindez semmibe nem kerül, hisz' ingyen teremtették a semmiből, így még kamatot se kell rá fizetniük.
S mint minden igazán sikeres legendának, ennek is van valós alapja, csak elég csalódást keltő, ha valaki veszi a fáradságot, és utánakeres a poros banküzemtan könyvekben. Mert mondom, egy szegény, szürke, kalapját zavartan gyűrögető kishivatalnokot talál a mágikus név mögött, hol képzeletünk egy mágus világfit remélt színarany páncélban -- ill. bocsánat, ma már inkább kifogástalan galambszürke (de persze színarany) öltönyben.
***
A nép ajkának pedig mindig vannak segítői, kik a képzeletnek könnyen emészthető anyagokból legendát gyúrnak, táptalajra szórják, majd már csak gyönyörködniük kell, ahogy szárba szökken, rügyet-virágot fakaszt, s mindezt az egekbe röpíti.
A képzelet e mágikus táplálóival szemben állnak pedig világunk szürke irányítói -- üres mosolyú politikusok és öntelten hümmögő szakik --, kik unottan s lenézőn a banküzemtan könyvekre mutatnak, hogy tessék elolvasni, ott áll benne, harmadik fejezet, második pont, tizenhetes alpont, cé bekezdés. És hogy a világ így működik, higgyék el nekünk, és máshogy nem próbálta még senki, és mi ehhez amúgyis jobban értünk.
Az első érv a banküzemtan könyvről még csak ásításra késztet, a többire azonban felkapja fejét a képzelet, és menten ökölbe is szorul. Mert a fennhéjázó lenézést nem bírja, ráadásul egy élő legenda tagadásaként egyből összeesküvést szimatol.
***
Így ha nép lennék, én magam is ökölbe szorulnék, s követelném, szüntessék meg ezt az őrült rendszert, ahol a pénzt jólöltözött álszent ficsúrok teremtik ingyen a semmiből, adják nekünk vérre-verejtékre, majd ha mindez összeomlott, sátáni kacajjal röppennek tova, s még látjuk patájukat, amint a régi banknév földre hulló köntöse alól épp' egy új bank kifogástalan szabású öltönyébe bújnak.
***
Így én most megkísérlem bemutatni szegény szürke kalapos banküzemi jelenséget, hogy megmutassam, milyen egyszerű lett volna elmagyarázni.
Na nem mintha számítanék rá, hogy a begyújtott képzelet elfogadja majd a szürke kis jelenség képét, s nem zúdít rám össztüzet, hogy aljas hazudozó vagyok.
Mert a képzeletnek tűz kell és szenvedély, s ezt én épp' oltani próbálnám -- egy szürke kishivatalnokot kínálva a Mágikus Nagyúr Legendája helyett.
De azért megpróbálkozom vele.
***
A pénz teremtése:
1.
Van Amál nénémnek 1 millió forintja. Béla bácsinak meg semennyi, pedig kéne neki egy új kistraktor. Használt japánt adnak már ennyiért, de csak ha van az a pénz. Ha nincs, akkor nem adnak. Márpedig neki nincs.
Összeadva Amál nénémnek van 1 millió, Béla bácsinak semmi, az összesen 1 millió forint.
2.
Amál néném beteszi a bankba a pénzt, mert égeti a párnahuzatot, hisz' annyi sok rossz ember van, s annyi mindent hallani, kik betörnek a szegény öregasszony házába, hogy elvigyék a párnahuzatból a pénzt, s némelyik még az ott lakó erényére is rátör.
Minket ez most annyiban érdekel, hogy bankba tevés után van Amál néninek 1 millió forintja takarékkönyvben (betétben, számlán -- mindegy), Béla bácsinak meg még mindig semmije. Új szereplőként azonban a bankban is van 1 millió forint, amit Amál néni vitt be az imént.
S hophophopp, várjunk csak! Ez így már összesen 2 millió forint!
Hisz' Amál néninek van 1 milliója bankbetétben, s a banknak is van 1 milliója ropogós húszezresekben a trezorban.
Az új pénz megteremtetett, egymillióból lett kettő. Bár az egyik még egy trezor sötétjében pihen, így ízlés dolga, létezőnek vesszük-e már.
3.
De a történet folytatódik, mikor Béla bácsi kölcsönért folyamodik. A bank megadja a hitelt, odaadja neki a pénzt. Így továbbra is van 2 millió forint -- 1 Amál néninek bankszámlán, 1 pedig Béla bácsinak bankóban a kezében. Azaz kint a gazdaságban, a napvilágos utcán, van két ember, ki mindkettő úgy tudja, hogy van 1-1 millió forintja. A nagyvilág számára is megtermett hát még 1 millió az eredeti 1 millión túl. A betét így megyúrta-kovászolta, de trezorba még pihenni tette, ám a hitel kisütötte s így végképp teljesen megteremtette a új pénzt, a plusz 1 millió forintot.
3.a.
Igazából pár napig még ennél is több pénz van a rendszerben. Ugyanis kényelmi szempontból a bank Béla bácsinak is nyit egy számlát, és mikor a hitelt megadja, ezen jóváírja a megítélt 1 milliót, ami eközben az ő páncéltermében várja Béla bácsit. Béla bácsinak így van 1 millió a számláján,. a banknak 1 millió a trezorban, s hát Amál néniről se feledkezzünk meg, még ha e világ hajlamos is megfeledkezni az öregekről.
Ez tehát már 3 millió! -- ám ez az egész állapot csak addig a pár napig áll fenn, míg Béla bácsi szíve traktorát a szívének kedves árra nem alkudja, és ki nem veszi a pénzt a számlájáról.
Innen kezdve ugyanis megint "csak" 2 millió forint van a világban -- ld. a fenti 3. pontot.
4.
A történet sokáig folytatható, mert a traktor régi ura, Ciporján gazda is csinál valamit a Béla bától kapott pénzzel, ami azonban idővel valaki bankszámlájára kerül (egyszerűség kedvéért most Ciporján gazdáéra), ahol neki lesz 1 millió forintja, miközben az ő bankjában is van 1 millió forint ropogós bankóban.
S így másodszor is pénz termett, mert Amál néni (1), Ciporján gazda (1), és banktrezor (1), összesen 3 millió forint.
5.
S nem is folytatnám, de legyen rend, mert a bank nem szeret ülni a pénzen, így kiadja hitelbe az ifjú Dagobertnek -- megalapozandó a kacsamesék anyagi alapját. Amál néni , Ciporján gazda 1-1- milliója számlán plusz Dagobert 1 milliója bankóban továbbra is 3 millió forint.
***
Nem bonyolítom tovább.
Láthatjuk, hogy a matematikai trükk egyszerű: ropogós "igazi" pénzből továbbra is csak ugyanaz az 1 milió van, így az "igazi" pénz nem szaporodott, csak ezen kívül még két ember érzi úgy, hogy van 1-1 milliója.
Ez utóbbiak valójában ígéretek egy-egy banktól, hogy adnak érte igazi pénzt, ha gazdájuk bemegy érte, ám mivel a mindennapi tapasztalat szerint tényleg adnak, ezért tulajdonosa ezt a számlapénzt is pénznek tekinti.
Innentől már csak definíció, hogy mi is pénznek nevezzük-e vagy csak "pénzre tett ígéret"-nek, és ha pénznek nevezzük, akkor mondhatjuk, hogy a bank pénzt "teremtett".
Hát ennyi a varázslat.
***
Vannak ennek hatásai, de inkább szürke közgazdaságtankönyvekbe illők. Neveket adnak a különböző fajta pénzeknek (mert van aztán a fenti "igazi" jegybakpénzen s a számlapénzen túl is még több szint), és asztal mellett pöfékelve, konferenciákon kivetítve vizsgálgatják, hogyan hat a különféle pénzek mennyisége a gazdasági ciklusokra -- már a szavak önmagukban is szürkék s unalmasak.
Maradjunk inkább a legendáknál.
Legfontosabb legenda, hogy mivel a bankok az általuk semmiből teremtett pénzt adják ki kölcsön a népnek, így egy nekik semmibe nem kerülő ingyenpénz után szednek nagy kamatot.
Nos, ha a példát megnézzük, ez a teremtett pénz sincs ingyen. Mert minden pénzteremtés egy újabb betéttel jár, ami után valakinek kamatot kell fizetni.
A végállapotot megnézve a 3 millió forintból 2 millió a teremtett pénz, ami Amál néni és Ciporján gazda 1-1- milliója a számlán, azaz bankbetétben, ami után a bank nekik kamatot fizet.
S persze a hitelre kapott kamat nagyobb a betétre adottnál, ám a legenda szerint a semmiből teremtett pénz semmi kamatba nem kerül , ami nagyon más, mint a kevés kamat!
A hitel- és betéti kamatok különbségéből szedett haszon mértékén lehet vitatkozni, de hogy ez -- egy ésszerű mértékig -- jogos haszna a banknak, ezt még a pénzteremtést ellenzők is elismerik. (ld. még a Krisztus koporsója őrzésének anyagi vonzatáról több helyen írottakat...).
***
Másik legenda az, ami a fenti 3.a pont műveletéből fakad. Itt ugyanis a bank mikor hitelt ad Béla bácsinak, a pénzt nem adja rögtön oda, csak nyit neki egy számlát, s azon írja jóvá. Ezzel a hitellel is szemben áll tehát egy most termett betét, ám itt a betét nem egy más által betett igazi pénzből lett, hanem a Béla bának adott hitel került rá.
No, ez büdös.
Itt tényleg a semmiből épült egy vár. Béla bának nem volt semmije, majd egyszerre a semmiből 1 millió hitele és abból egy betét, ami ezt látszólag finanszírozza.
A bank persze erre a betétre is fizet kamatot, ám itt a kamathaszon is büdösnek tűnik, hisz' ez aztán tényleg a semmiből termett, mert még csak nem is látott igazi bankókat!
***
Nos, igen. Csak Béla bá nem hülye. Így nem vesz fel azért hitelt, hogy a bankban hagyja (s közben fizetne rá még kamatot).
Vagyis az ekkor keletkezett hitel csak lélegzetnyi időt tölt így szellemformájában, egy-két napon belül eljön érte Béla bá, s könyörtelenül kikéri igazi ropogós bankóban.
S ez általánosságban is igaz minden egyes hitelre: senki nem vesz fel hitelt azért, hogy aztán a bankban hagyja. Így akárhogy keletkezett is egy hitel, az rövid időn belül "igazi" pénz mozgatását igényli, s ennyi valódi pénz kikerül a bank kezei közül.
Teljesen a semmiből tehát -- így vagy úgy a bankba került igazi pénz nélkül -- nem keletkezhet nagy mennyiségű hitel, mert nem lenne igazi pénz a napokon belül jelentkező hitelfelvevők kifizetésére
És persze a valóságban mindez ritkán jelenti ropogós bankók kiadását, a hitelt felvevő inkább elutalja valahová, ám -- ezt talán kevesen tudják -- az utalás is "igazi" pénzt igényel. A bankok országuk jegybankjánál vezetnek számlát, amin a jegybank által teremtett "igazi" pénz van, s az utaláskor ezen számlák közt mozog az egyik bankból a másikba utalt pénz. Egyetlen kivétel, az egy bankon belüli utalás két ügyfél között, ám kicsi az esélye -- s a bank nem is számíthat rá előre --, hogy a pénzt kivevő pont egy saját másik ügyfelének fog utalni.
A pénzteremtés korlátozása:
S vegyünk észre még egy nagyon fontos dolgot!
Ha meg szeretnénk tiltani a fenti pénzteremtést, magát a betétből való hitelezést kellene -- úgy ahogy van, mindenestől -- megtiltanunk.
Mert mikor a példabeli 4. pontban Ciporján apó (igazi) pénzzel a kezében a bankba megy, a bank nem tudhatja, hogy pont ugyanezt a pénzt nemrég ő (vagy egy másik bank) hitelként adta Béla bá kezébe. Ő csak annyit lát, hogy jött egy ember igazi jó bankót a bankba betenni.
Lehetetlen lenne betartani bármi olyan törvényt, ami előírná, hogy minden egyes "igazi" forintot egyszer lehet egy bankba betenni, majd azt a bank által másnak hitelbe adni, és ezt a forintot soha többet egyetlen forintnyi új hitel teremtésére sem lehet felhasználni. (A mostani népszavazás valami ilyesmit akart.)
Ugyanis fenti példa 4. pontjában Ciporján apó bankóiról a bank nem tudhatja, hogy az a pénz már részt vett egy korábbi hitel (Béla bá hitele) keletkezésében, mely hitel ráadásul még most is él. S igazából még Ciporján apó se biztos, hogy tudja, honnan van Béla bá pénze, így még az ő nyilatkoztatása se tenne betarthatóvá egy ilyen szabályt.
A mostani svájci népszavazásról:
Átolvasva az egyik erről kiadott ismertetőjüket, már önmagában is ellentmondásos, így nemigen tudnék biztosat mondani róla, hogy mit akartak volna elérni.
Ez amúgy több más anyagukon, magyarázaton, érvelésen és a róla szóló híradásokon is látszik, mert azok is ellentmondásosak még önmagukban is.
A fenti ismertető ugyanis egyfelől azt állítja, hogy sikere esetén a bankok általi pénzteremtés megszűnik, másrészt viszont a bankok továbbra is a megszokott módon nyújthatnának hitelt -- ez a két dolog egyszerre már eleve ellentmondás, hisz' példánkból láttuk, hogy a bank által teremtett pénz igazából a betét befogadásakor keletkezik s a hitel kiadásának pillanatában kerül a gazdaságba.
Ezt valahogy úgy tűnik feloldani, hogy a betétek oldalán megkülönbözteti a folyószámlát és a megtakarítást (current account és savings account), és az utolsó pontban tesz rá egy utalást, hogy a betétes ügyfél választhatna, hogy folyószámlára teszi a pénzét, és akkor azt a bank nem adhatja ki hitelként, és nem fizet rá kamatot se, vagy hagyományos "megtakarítási" számlára teszi, és akkor az olyan, mint az eddigi megszokott betét, amit a bank kiadhat aztán hitelként.
Ez megint önellentmondás persze, mert ha megmarad a hagyományos betét lehetősége is, akkor az abból való hitelezés továbbra is pénzt teremt, amit pedig a beadvány elméletileg teljesen megszüntetne.
Szóval nem igazán tiszta -- mert önellentmondásos -- mi volt maga a követelés, de van még egy baj vele.
Az a pénz ugyanis, melyet a nép a jövőben a "biztos" számlára tett volna, nem adható ki hitelként, azt a bank őrizni lett volna köteles, hogy bármikor vissza tudja adni. Ám ezzel ez a pénz kiesik a hitelezésből, így ennyivel kisebb lesz a bankrendszer által adható hitel.
Márpedig a lakosság még csak eléldegél későbbre halasztott plazmatévével, de öregkorra halasztott lakással már kevésbé, a gazdaság pedig hitel nélkül összeomlik.
Így a népszavazás győzelme esetén
-- vagy bezuhan a gazdaság (és megnehezül a lakossági hitelhez jutás is),
-- vagy külföldről kényszerülnek hitelt felvenni (ami devizahitelezés, aminek kockázatairól már kaptunk képet erre mifelénk, meg hát ha az egész világ átállna az új rendszerre, akkor e lehetőség meg is szűnne)
-- vagy a hagyományos betétekre annyira magas kamatot adnak, hogy a betétesek nagy része ne válassza az új "igazi" pénzt kínáló betétet, amivel viszont egyrészt megdrágulnak az ezekből adható hitelek is (-> gazdaság lelassul, lakáshitel, plazmatévé megdrágul), másrészt az egész kezdeményezést értelmetlenné teszi, ha alig él vele valaki.
-- Vagy lenne még egy lehetőség, amit a követelés megengedne -- és utánagondolva, bár elsőre meglepő, de talán működhetne is -- hogy maga a jegybank tenne annyi betétet a bankokba, amennyi a szükséges hitelekhez kellene. Mondom, félórányi átgondolás után ez az elsőre őrültnek ható megoldás talán még működhetne is -- még tán nem is rosszul --, ám a jegybank által bankokba tett betétet a javaslat csak afféle megtűrt, de nem támogatott lehetőségként engedi ("ha szükséges" -- szerintem afféle vész esetére gondolva). Ezt az esetet végiggondolva -- mondom -- meglepő működésű lehetőségre jutunk, ám az ekkor is igaz lenne, hogy a bedőlt banki hitelek kárát a nép (jegybankon -> államon vagy a pénz romlásán keresztül) közösen viselné, aminek elkerülése a javaslat egyik sarkalatos célja lenne.
***
És a pénzteremtéshez még bank se kell...
Azt kell megértenünk, hogy azt a bizonyos "nem igazi" pénzt az a művelet teremti, amikor egy bank befogadja A pénzét, és azt hitelként B-nek kiadja. Ebben a pillanatban B-nél van az "igazi" pénz, a betétesnél pedig már csak egy ígéret a banktól, amit ő persze pénznek érez, és a közgazdaságtan is egyfajta pénznek tekint.
Vagyis az a folyamat, hogy a gazdaságban keletkezett megtakarításokat valaki (bank) összegyűjti, és hitelként kölcsönadja azoknak, akiknek épp' szükségük van pénzre, ez a folyamat definíciószerűen megteremti azt a bizonyos plusz "nem igazi" pénzt. Nem a bankok teremtik, hanem maga ez az aktus. A pénz eme "teremtés"-nek nevezett jelensége nélkül egyszerűen nem létezik hitelezés.
Hisz' ha még nincs is bank, csak Amál néni közvetlenül kölcsön adja pénzét Béla bának, akkor is keletkezett új pénz, mert Amál néninek ugyanúgy van egy ígérete 1 millió forintra Béla bától, Béla bának meg van 1 millió forintja igazi bankóban.
Mert ha Amál néni megbízik Béla bában, akkor úgy tekinti, hogy neki van 1 millió forintja, csak épp' Béla bánál, de ez lényegtelen, mert ő most úgyse költené el, így tök mindegy, hogy párnahuzatban van vagy Béla bánál.
Amál néni úgy érzi, hogy neki addig is végig van 1 millió forintja, amíg azt Béla bá majd vissza nem adja.
És ez akkor is így van, ha tudja, hogy Béla bá azt nem otthon őrzi, hanem elköltötte, de majd visszaadja -- ha amúgy ő megbízik Béla bában.
Ha békekölcsönt jegyzünk, vagy olyan rokonnak adunk "kölcsön" egy ezrest, akitől úgyse várjuk soha vissza, akkor ezt úgy vesszük, hogy kidobott ezres, és volt ezer forintunk, de már nincs.
De ha olyannak adjuk, akiben megbízunk (pl. munkatársnak egy napra, mert aznap nem hozott pénztárcát), akkor a visszaadásig is úgy tekintjük, hogy nekünk most is van az az ezresünk, csak épp' nem nálunk. Így ezt annyira magunkénak érezzük, hogy ez az ígéret számunkra pénzként funkcionál.
Vegyük észre, hogy a kölcsönadott pénz visszaadására tett ígéret az, amit itt teremtett pénznek nevezünk, semmi más.
És ehhez még bankra sincs szükség! Amál néni Béla bácsival is tud pénzt teremteni!
A pénzt nem a bank teremti, hanem a hitelezés. Ha a pénzteremtést be akarjuk tiltani, a hitelezést tiltjuk be vele. Mindenestül.
***
Én is túlcifráztam most picit, mert egyszerű szavakat ígértem, de nem tudok ellenállni az ilyen Ciporján apóknak, holott lehetett volna szimplán C is szegény. Amál néni A, Béla bácsi B, Dagobert meg D.
De ha ettől eltekintünk, szerintem elég érthető. És a politika jelen urai a neves bankszakemberekkel karöltve egy -- feltehetőleg nem rövid -- kampányban képtelenek voltak mindezt egyszerűen elmondani.
Azt mondom, meg is érdemelték volna, hogy leszavazzák őket, ahogy általánosságban a választásokon is megérdemlik. Aki hülye és nem tud beszélni, viselje kárát.
Csak hát a nép szívja be aztán, akit táncba vittek a szép egyszerű szavakkal operálók.
(Nem a megértés buktatta el a kezdeményezést, hanem a fenyegetés, hogy egy sose próbált rendszer váltana fel egy már kipróbáltat.)
***
De folytassuk kicsit ezt a bankosat. Mert az érvelésben bizony ott volt az is, hogy ez a temérdek semmiből lett pénz okozza a nagy buborékokat, amik aztán a fejekre pukkannak, ha beüt a válság.
Nos, annyi ebből igaz, hogy a hitelezés maga (ami mint láttuk, maga a pénzteremtés, akárhogy csináljuk is), kockázatos. Mert odaadtuk valakinek a pénzt, amit az azonnal el is költ, és
-- ha ügyesen gazdálkodik vele (de annyira nem, hogy át is verjen), majd vissza is adja,
-- ám ha nem, úgy az a pénz elveszett, aminek a hitelező látja kárát. Bank esetén egy ideig maga a bank,aki saját pénzéből fizeti vissza a betétet, de saját pénze elfogytával nagy válságban már a betétesek se kapják vissza mind a pénzüket.
De ez nem a teremtett pénz miatt van, hanem maga a hitelezés veszedelmessége okozza. Ha e kockázatot teljesen el akarjuk tüntetni, maga a hitelezés szűnik meg.
Ám persze az is egy szakma, hogy olyanoknak adjunk hitelt, aki jó eséllyel azt vissza is adja majd. Kicsit ezoterikusabbnak tűnő, de ugyanolyan bejáratott csínja és bínja van, mint a házépítésnek meg a salátatermesztésnek. A ház is összedől, a saláta is elszárad, ha nem értünk hozzá, de csinálja annyira régóta az Ember, hogy ha valaki nem sajnálja a fáradságot kitanulni, majd nem sajnálja rendesen úgy is csinálni, és még csak nem is huncutkodja ki belőle az anyagot, akkor azért a nagyja nem dől össze s nem is szárad el.
***
Hollywood-i katasztrófafilmek egy részében földönkívüliek hozzák a halált, de jó részüknél szimpla földönjárók -- még azok egy részében is, ahol közvetlenül természeti csapások. Mert kihagyják a tűzjelzőt a toronyházból, a cementet a völgyzárógátból, és legtöbbször nem véletlenül, hanem mert túlságosan szeretik a pénzt, amit spórolnak vele.
S persze tud is róla ez meg az a cégnél, de aki felveti, azt vagy kirúgják vagy egyszerűen huhogónak mondják, hisz' ez az egész dupla tűzvédelem meg a sokszorosan túlméretezett beton egy olyan fölösleges pazarlás, amiből ha kicsit lecsípünk, még bőven jó marad.
Így van ez a bankszakmával is. Az összes olyan válság, ahol bankok fulladnak nagy buborékokba, akkor alapozódik meg, mikor évekkel korábban indulón valakik már nem tartják be azokat a szabályokat, amik egyébként jól ismertek, csak a békeidő napsütésében mindenki túlméretezetten szigorúnak tartja őket.
Ráadásul -- bár mindez eltúlzott nyereségvágyból indul, ám -- sokszor kap jószándékú szakemberektől segítséget, akik maguk is elavultnak érzik már e fejlettebb módszerek mellett a régi szigort, ahogy a gátnál is a szükséges cementmennyiséget akkor írták elő, mikor még nem volt ilyen jó szintetikus kínai cementünk, s persze körberöhögik, óvatoskodó majomnak tartják, aki kardoskodik, hogy de mi van, ha egyszerre lesz tájfun és földrengés, hisz' olyan még sose volt.
Egyszerűen az emberi társadalom olyan, hogy hiába ismeri a szabályokat, mindig feszegeti őket, az óvatossági rendszabályokat meg végképp' csak a gyíkok tartják be, akiknek aztán soha nem is lesz nőjük, mert melyik nőnek kéne egy pasi, aki komolyan veszi a tóban tilos fürdeni táblát, meg amelyik lakott területen kívül kilencvennel hajtja a Porschét s még rá is rászól, hogy tartsa becsatolva az övet. Egyáltalán, miért van egy Porschéban öv?!
És hát az államok is egész addig örülnek a bőséges lakáshitelnek, míg polgáraikra nem omlik, mert abból lesz sok választónak új lakása, amit szavazattal hálálnak aztán, így aztán a hatóságoknak is meg van mondva, hogy túl szigorúak azért ne legyünk már.
Egyszóval hitelezés, gátépítés, salátatermesztés mind egy-egy szakma, aminek ha betartjuk a szabályait, nemigen lesz baj belőle, de nyilván egyikét se tartja be senki, mert Isten játékos kedvében emberekkel töltötte fel hajdan a Földet, akik meg egyszerűen ilyenek.
A gazdasági válság amúgy természetes dolog, mint a vihar, a földrengés s a szökőár, amire a házakat, gátakat s a salátát tervezni illik, így el csak akkor söpri a rendszer elemeit, ha nem tartották be a tervezés szabályait. És van persze az a vihar meg földrengés és szökőár, de ha a történelem eddigi válságait megnézzük, eddig még mindig az alultervezett házak s a túlfeszített, pénzrendszerek roskadtak alattuk össze, s szinte soha nem a mértéktartó-gondosan gondozottak.
+++
Amit mondani akarok, hogy nem a pénzteremtés tehet a nagy válságokról, és arról, ha nem bírja ki egy rendszer a válságokat. S még csak nem is a hitelezés léte (ami azonos a pénzteremtéssel), hanem a be nem tartott szabályok. A cement, aki pedig ott se volt.
Így el kéne engedni ezt a pénzteremtés-mítoszt, mert semmi olyanba nem vezet, ami legalább ugyanolyan elviselhető lenne, mint ez a mostani.
Mert az igazi ok mindig sokkal prózaibb.
Csak az mindig túl egyszerű ahhoz, hogy tűzre éhes figyelmünkre méltassuk.
Világunk vezetői meg tényleg megtanulhatnának végre beszélni azokhoz, akiket vezetnek.
Hát csak ez.
