HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

Tízpontos gyakorlat

2013.05.31. 22:50 Benderik

 

Előszöris el kell ismerjem, mindenképpen siker a kikecmergés az Eljárás alól.

A mellékhatásokat sokan felemlegetik (én is, de nem ma), de ettől még az eredmény az eredmény, és elismerést kíván.

Hallom, születésnapja is van az Alkotónak, ilyenkor megérdemel egy jó napot, szóval gratulálok -- s az egészség sem politikai nézőpont dolga -- jó egészséget is!

Mindamellett kikívánkozik egy történet -- egy kedves idős néni mesélte egyszer:

Orvosnál kellett a vizsgálóágyra feküdnie. Nem bonyolult feladat, de van, hogy az ember pillanatnyi rövidzárlat okán hirtelen furcsa dolgokba kezd.

Pontosan rekonstruálni se azután, se azóta nem tudta, de valami olyasmi történt, hogy megkerülte az ágyat, felmászott rá, fejtől-lábtól megfordult, hátára feküdt, talán még egyszer lemászott, aztán hátára feküdt stb. -- a lényeg, hogy egy szép formagyakorlatot  sikerült összehoznia, s a végén az orvos fejcsóválva megdicsérte, hogy ez igen, ezt a feladatot így megoldani még nem látta.

Valami hasonlót érzek azért én is.

Feladat megoldva --- mondom, semmi kétség --, a kínos-káros mellékhatásokat meg most hagyjuk.

De az az igazság, hogy mindezt olyan bonyolult tekervényekkel sikerült elérni, hogy formagyakorlatként dicséretet érdemel.

Szerintem az egész IMF-mizéria indulásától kezdve pár hónap alatt meg lehetett volna állapodni IMF-fel / EU-val egy olyan csomagban, aminek a végére

  • van egy hitelünk a mainál nem drágább kamatokkal,
  • ez után ha "jobban teljesítünk", még előtörleszthetünk ill. kiválthatunk valamennyit piaci finanszírozással (opcionális, ha olyan a piac),
  • az Eljárás alól ki nem kerülünk annyi idő alatt, de -- és itt jön lényeg --
  • igazából mind az EU, mind az IMF olyan, hogy ha az ember értelmesen tárgyal velük, elég sok mindent el lehet érni náluk -- ez alatt azt értem, hogy persze, tesz szabvány ajánlásokat az IMF, de ezek csak segédletek azoknak, akiknek jobb ötletük nincs, de ha vki egyéb reális javaslatokat tesz az egyenleg javítására, azt megrágják, s ha tényleg hihető, elfogadják. A Bokros-csomag előtt pár hét alatt úgy sikerült megállapodni velük, hogy a javaslataik egy része helyett mást javasoltunk, és mivel értelmesnek hangzottak, elfogadták. Az EU nehezebb ügy, a válság közepén épp' elfiogyott a cérna a kormányok túlköltekezése miatt, és épp' szigorú időszakot fogtunk ki, de egy értelmes tervvel legalább azt el lehetett volna érni, hogy az eljárás keretében elfogadják, hogy arra a pár évre, amíg a hiányt a terveknek megfelelően csökkentjük, nem vonják meg a támogatásokat, ami a kikerülés igazi tétje volt.


Mondhatják erre persze, honnan tudom. Jó.

De visszakérdezek: honnan tudják, hogy nem?

Próbálta bárki is?

A kormány biztos nem.

Sose vettük a fáradságot, hogy legalább megpróbáljunk tárgyalni.

Ehhez azért tudni kell, hogy én tárgyalás alatt azt értem, hogy leülünk egy asztalhoz, és beszélgetünk, a problémáinkat, javaslatainkat

  • ott mondjuk el,
  • egymásnak mondjuk el,
  • és nem öt országgal odébb plakátoljuk a falakra.


És tudom, jó okosnak lenni, eredeti ötletekkel, de az igazság az, hogy rengeteg ötletünk néhány hatásosnak is bizonyult eleme

  • vagy olyan, amit azért nem mi találtunk ki, és értelmes szinten/módon/mértékben/kitaláltan és tervezhető változatban el is fogadták volna (pl. szektoradók),
  • vagy olyan suttyóság, amit igazából jobb lett volna elhagyni (pl. nyugdíjvagyon államosítása), mert a jövőt ittuk el vele,
  • illetve a a fenti első pont olyan kilengései, mint hirtelen ötlettől vezérelt változtatások, megállapodások felrúgása s hasonlók, amik előbbre nemigen vittek, de gazdaságilag tervezhetetlen országgá tettek, ami a gazdaságot a szükségesnél jobban vetette vissza, s aminek fel- és ledolgozása még hátravan.


És persze tudom én, hogy a tábort is egyben kell tartani, és ellenségre is szükség van, így igazából az elhúzás politikailag fontos és hasznos volt, csak -- ahogy mondani szokás, na ezért a tételért sajnos nem tudok fizetni.

+++

De ma az a nap van, mikor megérdemel az Alkotó egy jóleső hátradőlést s egy jutalomsört a nap végén, nem pedig az a nap, mikor felhánytorgatni való lenne, hogy ki ölt meg kit, szóval dőljön hátra, s a jutalomsör váljék egészségére.

S holnap aztán újult erővel láthatunk a jól végzett munka közben lehullott cserepek okozta károk helyreállításának.

 

.

2 komment

Címkék: tízpontos cserepek formagyakorlat túlzott-deficit ma-van-a-szülinapom

A bejegyzés trackback címe:

https://benderik.blog.hu/api/trackback/id/tr525338236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisQtya 2013.06.07. 15:31:35

Én inkább nem szeretném, ha EU/IMF megállapodás lett volna.
Lehet más vélemény is ebben a kérdésben. Úgy látszik, a kormánynak is az volt a véleménye, hogy inkább nem EU/IMF.
Ennyi.
Azért nem választották az általad preferált megoldást, mert ezek belepofáztak volna abba, hogy mit csináljanak.
Ha banktól veszek fel lakásfelújításra kölcsönt, akkor a bank belepofázik az ütemezésbe és kijár ellenőrizgetni.
Ha a családi/ ismeretségi körből szedem össze a pénzt, őket csak az érdekli, hogy mikor adom vissza.

Benderik 2013.06.10. 00:03:51

@kisQtya: Persze, a másik ok ez volt, amit mondasz, a nagy közös ellenség képe inkább csak jól jött -- bár hamar ráéreztek. (Dec-január körül indultak a tárgyalások, és számomra a március 15-i beszédből ("Tisztelet a bátraknak", vagy ilyesmi címmel) világosodott meg, hogy amíg lehet, elhúzzuk, mert isteni ellenséget találtunk, aki ellen meg lehet a Hazát nagy közös kardcsörgetéssel védeni.)
De igen, nem akarták, hogy beleszóljanak, pedig ez messze nem lett volna olyan káros, mert ha előállunk egy értelmes tervvel, azt jó eséllyel (némi oda-vissza csiszolgatással) elfogadják.
Csak hát egyrészt semmilyen terv nem volt, s főleg velük nem közöltük.
Másrészt a hirtelen ötlettől vezérelt suttyó részeit nem lehetett volna csak úgy két nap alatt bevezetni, márpedig kormányfőnk semmit nem visel nehezebben, mint hogy ha nem tehet meg bármit, ami eszébe jut.
Csak hát ezek pont azok a részek, amikből haszon se volt, inkább kár, még eztán fizetjük meg az árát (pl. a kiszámíthatatlanságét), így nem is lett volna baj, ha elmaradnak. A tényleg átgondoltan, tervezhető ütemezésű, és értelmesen kivetett pl. szektoradók meg úgyis átmentek volna.
Ami a bankot illeti, igazából azt is csak a pénze érdekli, a többi neki is nyűg, csak tudja, hogy ha semmit nem ír elő és nem ellenőriz, akkor pénze sem igen lesz, mert szarni fognak a fejére, mint a jó balekéra.
De persze jobb rokonoktól, akik enélkül is ismernek, és megbíznak (bár sok jó rokon ráfarag), csak hát rokon nem mindig van, a többi hitelező meg szintén nem puszira ad.
Igazából részben bejött, ezt elismerem, de piros páratlan volt és nagyot bukhattunk volna, plusz nem is állunk jobban, és sok időnk és bizalmi tőkénk ráment.
Ugyanakkor belpolitikailag tökéletes játszma volt, ezt is elismerem, kormányfőnk ebben tényleg géniusz. Csak az országnak nem volt jó.
süti beállítások módosítása