"Balog Zoltán és az általa irányított Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) teljes erőből nekimegy az ELTE-n ősztől elinduló társadalmi nemek tanulmánya szaknak. A miniszter a szerdai „Női lélek – nőként élek” elnevezésű, Magyar Tudományos Akadémián tartott nőnapi konferencián jelentette be, hogy az Emmi ellenszakot indít a Budapesti Corvinus Egyetemen családtudományok néven."

/index.hu/


Előre bocsátom, hogy nem a gender-nek nevezett jelenség az, amiről most írok. Így talán egy csomó olvasónak megtakarítok most némi időt.

Hanem arról, mennyi sok időt/fáradságot megspórolhatott volna magának (s néhány alá tartozó szervezetnek) egy miniszterünk, ha ugyanezt valaki neki is elmondja, mielőtt ügybuzgalomba kezd...

***

Mert nekem is furcsa volt, mikor olvastam a hírekben az állítólagos gender szakról, amit egy nagymúltú állami egyetemünk indít. Egyrészt ugye a vitatott téma miatt. De azért persze egy társadalmi jelenség, így egy tantárgyat megérhet egy társadalomtudományokkal foglalkozó karon -- gondoltam. No de egy egész szak? -- ez kicsit gyanúsan hangzott.

Szóval nem nyeltem be első hallásra, ám annyira nem is érdekelt, hogy utánajárjak, mi igaz belőle.

És ez esetemben normális is -- nincs vele dolgom, sok minden mással meg van elég, így nem fektettem energiát az utánajárásba.

***

Nem így az oktatási miniszter. Őt ugyanis annyira felháborította az új szak, hogy -- kiegyensúlyozandó a szóban forgó szak várható társadalomnevelési kárait -- indít(tat)ott egy másik egyetemen egy másik (ellen)szakot.


Csak egyvalamit felejtett el: utánajárni, mi igaz abból a gender-szakból, ami ellen beindít egy egész apparátust...

***

Na most nem tudom az Olvasó tudja-e, mi kell egy új egyetemi szak elindításához.

E ponton be kell valljam, én még egyet sem indítottam, így pontosan nem tudom, de hogy legalább harminc ember párhavi munkája -- igaz, nem mind teljes munkaidőben -- az szinte biztos. Már ha rendesre akarják csinálni -- tantervvel, tanárokkal, helyszínnel, ilyesmik -- mert persze tudom, hogy erre mifelénk legalább az ötvenes évek óta nem követelmény, hogy bármit is rendesre csináljunk.

Ami ezzel szemben az utánajárást illeti:

Egy minap olvasott cikk összefoglalja egy tévéinterjú kapcsán az új szak lényegét.

A cikk az interjún alapulva elemez: a riporternek az interjú az amúgy készséggel nyilatkozó szakigazgatóval telhetett úgy egy órájába, ehhez jön még metró/villamos a helyszínre meg vissza -- az is egy óra, ha épp' járnak s nem égnek -- az interjú alapján a cikket megírni is még néhány óra, ami nekem volt még úgy tíz perc, míg elolvastam, és megtudtam, hogy  az új szaknak egyrészt nemigen van köze a kis országunkban mostanában gender címszó alatt tárgyalt jelenséghez, másrészt meg pont ezért nem is így hívják.

Ha ugyanezt az egyetem felügyeletét ellátó miniszter akarja megtudni, neki magának ez úgy félórájába kerül (neki utaznia se kell hozzá, meg ő amúgyis autóval), az alatta dolgozó apparátusnak meg (szakigazgatót is beleértve) abba a pár órájába.

Elismerem, hogy a választott név (társadalmi nemek) sugallhatja kicsit megtévesztően, hogy a születési nemmel szembeni választott nemről szól, amit itt mifelénk gender téma néven csócsálunk. A tematikát nézve pontosabb lenne talán a nemek szerepe a társadalomban. De én azért csendben reménykedem, hogy egy miniszter a szak nevének elolvasásánál mélyebben tájékozódik...

***

Elején ígértem, hogy nem a gender-ként rágcsált jelenségről írok, így inkorrekt lenne, ha mégis megtenném most, hogy a genderügyben felajzottak időközben távoztak a cikkből. Így nem írom le, van-e bajom azzal, hogy ez a téma ennyire sok energiát felél és leköt, és ennyi indulatot gerjeszt kis társadalmunkban.

Azt már azért megemlítem, hogy sokak mellett én is veszélyesnek érzem, milyen szép nagyra tudnak álhírlufik nőni s burjánzani e manapságos túlhevült kis világunkban. (Az hogy valami alapja van a hírnek, itt nem számít, mert valami alapja minden rendes álhírnek van. Azért tud terjedni.) De amúgy még erről sem akarok most írni.


Amiért viszont ezt megírtam, az az, hogy

• sikerült egy minisztériumunknak tekintélyes erőforrásokat felélnie egy veszedelem orvoslására,
• mely erőforrások ezredrészéből kideríthette volna, hogy -- bár persze sok veszedelem van, csak -- az a veszedelem pont nincs.
• Az már csak személyes sejtés, hogy még büszke is magára az éberség és gyors cselekvés miatt -- prémium, csendes kis ünneplés, kiskanalak halk csörgése, aprósüti, kávé.

Vagy teljesen mindegy volt kezdetektől, van-e az a veszedelem, mert a lényeg az éberség és a gyors cselekvés. Mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, s ahol nem vagyunk mi*, ott az ellenség. (S aki Virágot szereti, rossz ember nem lehet.)

És így nézve persze már a kormányprogramba -- a permanens szabadságharcba** -- is passzol. Úgyhogy talán mégis jogos a jól végzett gyors munka öröme. Prémium, csendes kis ünneplés, kiskanalak halk csörgése, aprósüti, kávé.

+++

Időközben olvasom, hogy mégse most indul az ellenszak. Csak a miniszter azt hitte. Hát erre már nehéz mit mondani...

Azon viszont elgondolkodtam, hogy ha az ELTE társadalmi nemek szakja valójában egyfajta szociológiai igényességű feldolgozása a nemek társadalomban való mindennapjainak, az sok szálon elvezet a családhoz. Családmodell, nemek szerepe a családban, ilyenek. Az ellenszak meg a családtudományokról hamar eljut a családnak fészket adó társadalomhoz, nők s férfiak a munkaerőpiacon s társai. Hisz' környezete vizsgálata nélkül nem érthető meg a család működése sem ott középen.

S így könnyen lehet, hogy a végén harcosan két ellenlábas ideológia alatt végül ugyanazt tanítják.

És akkor én egy akkorát fogok majd röhögni...

*Mondjuk az oktatási miniszter elvileg -- ha nem is saját testével személyesen -- ott van az általa felügyelt egyetemen, de ennyit már tényleg ne várjunk tőle...
** ld. még  permanens forradalom, a Sikeres Nagy Elődök nyomdokain...