Mert nem az a fő baj, hogy a hatalom diktatúrát épít. Ilyen időről időre előfordul itt-ott, aztán az Istenadta Nép előbb-utóbb rendet tesz.
(Az se mindig babazsúr, de az egy másik sztori,és ma már ez is sokszor választással zajlik.)
Az igazi veszély az, hogy nálunk maga a Nép egy jelentős hányada (pártszimpátiák alapján még mindig a többsége ! ) úgy gondolja -- mély meggyőződéssel -- hogy ami zajlik, az így helyes.
A kétharmadnál nyilván már kevesebb, de félnél még jóval több folyamatosan és következetesen úgy érzi, hogy
- végre eljött az ő eszméik ideje,
- hogy végre Nagy Tettekkel Rendet lehet tenni,
- hogy a Cél szentesíti az eszközt, és favágáskor hullik a forgács, így kisebb jogtechnikai sérelmek átmenetileg elnézhetők,
- a jogállamkodási szőrözések különbenis csak a "tett halála az okoskodás"-t igazolják,
- hogy joguk van olyan országban élni, amiben köz- és magánéletről, erkölcsről vallott elveiket senki nem sérti,
- s ennek érdekében jogukban áll más -- züllött -- eszméket valló honfitársaikat ezen életvitelükben ténylegesen korlátozni.
És ez az igazán veszélyes..
...mert például 56-tól kezdve a Nyugat tudta, hogy Magyarország népe nem jószántából kommunista, csak külső túlerő miatt. Ez a kivívott szimpátiával segített a rendszerváltás után.
(Talán csak legenda, de igazából mindegy, mert a lényeg, hogy van alapja.)
De most tényleg a Magyar Nép az, aki ezt akarja. Sokan nem, de úgy tűnik, még többen igen.
...és mert a diktatúrákban a Hatalom technikai erővel tartja fenn uralmát, de idővel megdől, mert a Nép ellene van, és idővel a víz lesz az úr.
De nálunk egyelőre nem tudok olyan sérelmet elképzelni, ami után ha a Nép egy része utcára menne, ne maga a Nép másik (nagyobb ! (és mellesleg utcára menősebb)) része bánna el vele.
Persze, van olyan bűn, amit a nép uralkodó fele is bűnnek tekintene, de a hatalom gyakorlója nagy mágus, és vigyáz, hogy mindig csak egy kis lépéssel menjen tovább, s így apránként szoktassa a népet a "meddig lehet elmenni" táguló határaihoz.
Hihetetlen, de lassan tényleg oda jutunk, hogy ha a nép elégedetlen része komolyan utcára vonulna (értem ez alatt, hogy olyan hévvel-indulattal, mint pl. a 2006 utáni években), a másik fele kész lenne nekimenni és leverni. És a vér csak egy sajnálatosan szükséges eszköz lenne a Cél érdekében. Hogy végre rend legyen.
Az egyetlen, ami ettől -- egyelőre -- megment, hogy a kisebbik oldal zsigerből utálja utcán tüntetve tölteni idejét, mert hozzászokott, hogy a Homo Sapiens ilyesfajta kényelmetlen feladatait a törzsfejlődés során a történelemkönyvek lapjain végre letudta. Nem akar háborút, se forradalmat, nem akar gyermeteg szövegezésű táblák alatt egy ütemre dobbanni, mert van normális élete, amit élni szeretne.
A Mágus pedig ezt pontosan tudja. Nagyon régen ráérzett, hogy a nép melyik fele az, amelyiket fel tudja használni, hogy a másik fél nem ellenfél -- és zseniálisan teszi is, amit tennie kell.
+++
És itt jön ki, hogy ennek a népnek még senki nem magyarázta el egyszerű szavakkal a demokrácia s a mások elfogadásának igazi okát és célját, a politikai "elit" csak ködös jelszavakkal boldogította.
Így
- bár a puszta liberalizmus a világ legegyszerűbb s -emberközelibb elve, mert parasztosan szólva pusztán annyit mond, hogy senki ne pofázzon bele a más dolgába,
- és ezt az elvet legalább félig (hogy az ő dolgába ne pofázzon senki) az emberek 99%-a a gyakorlatban is magáénak érzi,
- a másik felét meg elméletben szintén a többség elismeri (még ha a gyakorlatban sokszor bele is pofázunk),
a liberális pártok sose tudtak sehol nagy többséget szerezni, mert mindig elvesztek a túlbonyolított szabadságeszmék legelvontabb bugyraiban, így az emberek csak annyit láttak belőlük, hogy miattuk nem lehet személyi számot használni, így minden adatuk elkeveredik a hivatalok között és két igazolvány kell egy helyett, hogy nem lehetnek utcai kamerák, mert hátha megfigyelnek, és a rablók személyi jogait is sértené,
és hasonlók, amiknek persze van mélyebb értelme, de tényleg sokszor túllihegett álproblémák, és az átlagember a liberalizmust egy elvontan szőröző, semmire nem jutón okoskodó eszmének tartja.
Igazából már maga a liberalizmus szó is károsan fölösleges, mert túlbonyolít egy egyszerű együttélési szabályt, amit a többség hároméves korában megtanul, így viszont, hogy külön neve van, olyan, mint ha vmi elit kivagyiság lenne, és kínálja magát, hogy ráaggassák a szabadosság, túlbonyolítás stb. fogalmait. (Amit a liberális pártok a fenti s egyéb példákkal meg is erősítenek.)
De a régi demokráciákban a nem deklaráltan liberális pártok is azok a fenti egyszerűsített értelemben, s az elvet nép is magába szívta. A liberalizmust eszmeként s a liberális pártokat ott is akadémikusnak érzik, de az elvet nem nevén nevezve alkalmazzák s egymástól is elvárják.
Itt viszont a fenti hótegyszerű alapelv fontosságát nem hirdeti olyan erő, akit az átlagember iránymutatóként elfogad. Akik meg hirdették, nem csak a fenti túlcizelláltsággal járatták le magukat.
És így eshet, hogy ezen átlagembert senki nem tanítja meg olyan elvontnak tűnő dolgok fontosságára, hogy mit jelent és mire jó (önérdekből is) a másmilyenek elfogadása, a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, a hajléktalanok segítése, miért szükséges ehhez a hatalmi ágak megosztása,és hogy igazából nincs joga belebeszélni, hogy a szomszéd nőt vagy férfit vesz el, amíg ez ténylegesen nem sérti az érdekeit (és hogy az nem tényleges sérelem, hogy engem az is zavar, ha tudom, hogy a falakon túl nem az én vallásom szerint élnek), és hogy utóbbi azért jó neki is, mert így a szomszéd se beszélhet az ő életébe.
És hogy
- hosszú távon mindenkinek csak az a rendszer élhető, amiben a többség érdeke érvényesül,
- de az is csak a közügyekben, a magánügyekbe a többség se szól bele,
- és magánügy az, amiben az egyén döntése nem okoz tényleges sérelmet a többieknek
- és hogy a demokrácia is csupán egy technikai eszköz ennek biztosítására, de hatékonyabbat eddig még nem találtak ki, így ezt minden nyűge ellenére mindannyiunk érdekében fenn kell tartani,
- és a demokráciában a többségi választással még vissza lehet élni (ld. pl. ...), így kielégítő védelmet csak az egymást ellenőrző-kiegyensúlyozó hatalmi ágak biztosíthatnak,
- amit ha lebontunk, mindenki kiszolgáltatottá válik.
Mert az Erő rövid távon hatékonyabb lehet, de idővel mindenki védtelenné válik benne, és még a legbölcsebb uralkodót se követte soha hasonló, ám a hatalmat örökölte hozzá, és legkésőbb a második örökös már biztosan őrült volt, és már azok is rettegték, akik a bölcset hajdan hatalomba segítették, de már késő volt a bánat.
+++
Ha hiszünk a történelmi szükségszerűségben, az alapokra meg nem tanított néphez idővel el kell jöjjön egy mágus, aki egyszerű, érthető igazságokat hirdet a nép nyelvén, határozott és erőt sugároz, és azt súgja fülünkbe, hogy a mások véleményének elfogadása megalázkodás, és ne féljünk másokat is végre megtanítani a mi igazunkra.
Nos, itt van.
A több-mint-bűn-hiba a liberális pártoké, a Mágus már csak teszi a dolgát. Az Erő vele van.
.
