Mert a dolog mindig már az indulásnál el van rontva.

Mert a cigányság* felemelése mellett (időnként hirtelen felindulásból) kiálló politikusok mindig elvont eszmékkel érvelnek, miközben elvből elutasítják a többség mindennapi negatív tapasztalatait. Márpedig ha ezek felemlegetését felháborodással söpörjük félre, hogy hát de ilyesmit még mondani se szabad, mert kirekesztő, megbélyegző stb., és hát hogy mondhatunk olyat, hogy ilyenek, akkor a többség szemében az érvelés azonmód hiteltelenné válik.

Én ezért most nem akarok érzelmi húrokat pengetni, sajnáltatni se senkit, s a köztudatban élő tapasztalati képet se szépíteni. Csak puszta egészséges önző érdekeinkre alapozva érvelni, miért kell a cigányságot -- nem mondok olyat, hogy elnyomott, de mondjuk ki, hisz' látjuk -- szar helyzetéből kiemelni. Aztán csak egy kicsit arról, hogyan, de ezt is onnan nézve, miért van rá egyáltalán esély, hogy sikerülhet, így miért érdemes energiát (s hát sajnos igen, pénzt) fektetni bele.

Igazából hogy miért érdekünk, ez igen egyszerű: akinek a jelenlegi állapot nem tetszik, annak érdekében áll megváltoztatni.

Ha érdekünk, ebből következik, hogy érdemes tennünk a megoldásért, azaz áldozni rá -- ami a mai világban főleg pénzt jelent, de persze értelmesen elköltött pénzt.

Sokan mondják, nekik is tenniük kéne érte -- egy részük szerint nekik kéne kezdeni.

Egyrészt azonban ha vmi az érdekem és más nem tesz érte -- pedig az ő érdeke is -- lehetek durcás, hogy ő miért nem, és én se teszek semmit, de ez ettől még érdekeim ellen van, így rossz döntés. Azaz akárhogy alakult is így, akárki tehet is róla, érdemes elkezdenünk megjavítani.

Másrészt az erőforrások -- pénz, törvénykezési lehetőség, szaktudás -- nagyrészt a nem-cigányság kezében van, így a lehetőség is a tennivalók kidolgozására, finanszírozására és a lebonyolítás (legalább) beindítására.

(Érdekes az Élet: itt tartottam az írással, mikor Cserdi polgármestere megmutatta az országnak (még ha kicsit szerencsétlenre sikeredetten is), hogy a cigányság maga is tesz a megoldásért, de egyébként is számtalan példája van, hogy nagyon sokan (statisztika híján szándékosan nem mondok olyat, hogy többség vagy nem többség, de sokan) keményen megdolgoznak a boldogulásukért. Amit pedig nem könnyítünk meg, mert persze minden munkaadó szereti kihasználni a -- mondjuk így -- "alacsony érdekképviseleti erővel rendelkező" munkaerőt, és segédmunkából is a legalját kapják -- hasonló fizetésért.)

És mit lehet tenni?

A kulcs valahol a tanítás és a tanulás lehetőségének biztosítása.

És rögtön itt egy másik súlyos félreértés a szegregációról.

A szegregáció önmagában nem lenne rossz, ha nem azt jelentené, hogy a -- sajnos iskolakezdő korban már tényleg -- hátrányból induló cigánygyerekeket félresöprik olyan iskolákba, amibe pénzt már nem tartanak érdemesnek söpörni, így tanárból-tanszerből is a vége jut. 

Vegyük észre, hogy e gyermekek tényleg óriási hátránnyal érkeznek az iskolába, mert szüleiket is hasonlóan képezték, és nem látnak olyan mintát, nem szednek fel kisgyerekkorban olyan gyakorlati alaptudást az Élet Általános Dolgaiban, amit a többség igen.

Tényleg nem lehet nagyon eltérő szintről induló gyerekeket egy osztályban tanítani. A cigánycsaládok gyermekei  sokszor rengeteg felzárkóztatást igényelnek, amire csak vérbeli pedagógusok képesek nagyon sok türelemmel. Ehhez sokszor valóban külön osztályok kellenek. DE, ahogy fennen áll, a legjobb s nem a legrosszabb pedagógusokkal. Nem feltétlenül a legjobb tanárokkal, de a legjobb pedagógusokkal.

És hát ehhez persze pénz kell, mert a legjobbak is pénzből élnek, az a néhány szent, aki elhivatottságon élve tanít, megbecsülendő, de létszámban kevés e faladatra.

És persze a tanítás nem csak iskola: óvoda, egyéb iskola előtti/alatti programok, egyszóval összetett dolog. És persze nem csak a gyerekeknek, mert sok civil, helyi kezdeményezés mutatja, hogy ahol okosan beindítják a közösséget (nagyon nem könnyű, de lehet), ott még munkahely is teremhet, és óriási igény van rá, ezzel pedig a felnőtteket hozzuk olyan helyzetbe, hogy gyermekeiknek mintát tudnak mutatni.

Csak hát mindehhez sok előkészítés, energia, és persze pénz kell, a hatás pedig lassú -- néhány nemzedéknyi.

És nem olyan világban élünk, ami vevő ilyesmire.

Csak hát akkor is a mi körmünkre ég, ha nem kezdünk bele, s mellesleg versenyképességünk -- saját talpra állásunk -- is múlik azon, az ország hanyadrésze tudja jól képzett munkaerőként eltartani a másik hanyadrészét.

S hogy miért gondolom, hogy lenne foganatja? Mert sokan mondják, kidobott pénz áldozni rájuk, úgyse változik semmi.

Nos, igazából e kísérlet más szereplőkkel lefolyt már. Mikszáth-Móricz nyakas parasztjait olvasva, kik gyermekeiket iskolába se engedték munka idején, nehéz elképzelni, hogy spricceltek szét aztán pár nemzedék alatt s lettek irodai városlakókká. Mert az öreg fa nem hajlik már, de a fiatal, ha látja, hogy másképp is lehet, -- és itt most nyilván egy elcseszett hasonlat jöhetne csak, hisz' speciel pont fából a fiatal se tud semmit csinálni, de értik, mire gondolok.

Történelmünk megmutatta máshol is, hogy a jót könnyű megszokni, s évezredes hagyományokon alapuló társadalmakat tud a külvilágból érkező jólét ígérete pár nemzedék alatt átrendezni.

Ami persze a történelemben sokszor csúnya szétzilálás lett, de a lényeg a változás hatása, a változás meg esetünkben a többségi társadalomba s a normálisan fizetett munka világába illeszkedés lehetősége lenne.

Nem akarok érzelmi húrokat pengetni, mondom, a teendők is csak példák, a lényeg, hogy önző érdekünkre apellálva mondom, érdemes lenne nekikezdeni és áldozni rá, azt a pénzt magunkra költenénk.

Azt meg ki ne csinálná szívesen?

*Még annyi, azért cigányt írtam végig következetesen, mert

• ...ha romát írok, azt kellene indokolnom
• ...tapasztalataim szerint ők magukat nem hívják romának, legfeljebb a politikában. A roma erőltetetten finomkodó politikai műszó. Illetve azzá lett.
• Ennyi, igazából már az is problémára utal, hogy úgy éreztem, ezt indokolnom kell.

.

.

.