Benderik elmélkedik

Gyermeke kórházba kerül.

Kórházi kezelőorvosa előírja egy gyógyszer szedését, így kellene egy doboz. Ne gondoljunk bonyolult dologra, egy minden patikában kapható közismert antibiotikum. Nem is drága, csak hát receptre adják.

Kórházi kezelőorvosa azonban nem írhatja fel neki, mert a szabályok szerint kórházban fekvő gyermeknek nem írható fel gyógyszer, azt neki közvetlenül a kórház adja.

Aminek azonban régesrég nincs pénze gyógyszerre, így persze adni se tud.

Ön kifizetné, de a kórháznak persze nem lehet célzottan erre pénzt adni, a patikában meg recept kell, amit ugye...

...a kör bezárult.

Szerencsére van megoldás: a gyermek testvérének kell a gyógyszert felírni. Mert neki ugyan semmi baja, de legalább nincs kórházban.

Magyarország, pillanatfelvétel 2016. augusztus szép havában...

Ui.: Elképzelhető, hogy van egyszerűbb megoldás is. és a feladványt generáló orvos/kórház információi pontatlanok a hatályos szabályokról. De ha így lenne, az orvos/kórház dolga, hogy gyógyítson, a szabályé, meg hogy eljusson hozzá. Így ha tippelnem kéne, továbbra is a szabály áll vesztésre...

New Great Britain mai formája 2018-ban alakult, miután egy 2017-es népszavazáson Skócia, Wales és Észak-Írország után Anglia is kilépett Nagy-Britanniából, ahol így csak a királyi család maradt, megőrizni a Brit Birodalom örökös folytonosságát s hirdetni nagyságát. A vatikáni mintára létrehozott állam a Buckingham palotát, valamint az azt övező büféket és őrbódékat foglalja magában London belvárosában. Az egykori Nagy-Britannia területéből ma ez az egyetlen terület nem tagja az Európai Uniónak, de a kijelölt napokon látogatható, és a belépőjegy árában a vízum is benne foglaltatik.

/Részlet egy 2030-as útikönyvből/

Hazudnék, ha azt mondanám, meglep, mert igazából nem. És ez szomorú.

Mert persze borítékolható volt, hogy ha az EB-n netán nyer a csapat, előjön a társadalmunkba kódolt frusztráció, vajon örülhet-e ilyenkor egy nemzetrontó ballib vagy sírnia kell, amiért majd mindenki úgy veszi, hogy a Gonoszt igazolta az Élet.

Ráadásul a dolog sokrétűbb, mint hinnénk: az általam látott írások, hozzászólások nem csak azt hozták ki, hogy mit gondol a jobbkonz a ballibről, hogy az örül-e ilyenkor, hanem úgy tűnt, hogy maga a ballib (mentálisan labilisabb része) is egyfajta pszichológiai eszmélésként élte meg, hogy tud örülni -- annál is inkább felszabadulva, hogy először maguk is meglepődtek rajta, és ez belső feszültséget okozott.

És ez tisztára olyan, mint mikor az Emberiség ráeszmélt, hogy jé! -- biológiailag a bennszülöttek is ugyanolyan emberek, mint felfedezőik, akiknek jó ha anyukájuk megsimogatja a fejüket vagy kapnak fagyit, és rossz, ha a lábukra esik egy nagy kő.

***

Leszámítva, hogy igazából nem létezik se olyan valódi élőlény, aki ballib, se olyan, aki jobbkonz, csupán egyszerű elmék próbálják e sémákkal érthetőbbé tenni maguk számára a Világ összetettségét -- nincs abban semmi különös, ha egy ember örül, ha a csapata nyer. Ahogy egy fagyinak is örül, meg egy ötösnek az iskolában vagy a lottón. És ha csapata veszít annak meg nem örül, ahogy pl. annak se, ha egy gereblyére lép -- amolyan képregényszerűen.

És igen, olyanok is vannak sokan, akik ezt az egész focit, ahogy van, nem csípik. Meg körülötte a felhajtást. De régen is voltak. Ahogy olyanok is akik meg a kelkáposztát vagy a zellert. Csak utóbbiak ettől még nem feltétlen ballibek.

***

Ennyi. Minden más túlbonyolítás.

Ui.: És ettől persze Mesterünk nyilván eljátssza majd a maga játékát, ami persze szúr szemet és bök majd csőrt, de ennek nincs köze ahhoz, hogy örülünk-e, ha csapatunk nyer. (Ahogy magához ahhoz se, ha csapatunk nyer.) Ez a része is kőegyszerű, de attól még egy másik játék. Persze káros, mert a fenti frusztrációkat okozza. De nem azt, hogy örülünk-e, ha a csapatunk nyer, pusztán azt, hogy értjük-e, hogy hogy lehet, hogy örülünk.

Na, szóval skizofrén nemzet lettünk, de örülni még legalább tudunk. Legfeljebb nem vesszük észre...

A Világ felosztása (egyszerűsített modell sematikus zellerábrázolással) 

Mindig voltak művek, melyek különösen elgondolkodtattak, mi járhatott az alkotó fejében, mikor művét befejezvén, végignézett rajta -- aztán olyannak hagyta.

Ez az egyik.

Na jó, igazából ezt most sejtem: "még két plakát, és mehetünk haza...".

"Csak állagmegóvásra adott engedélyt az UNESCO a Miniszterelnökség későbbi székhelyeként szolgáló Karmelita kolostor átépítésénél, pedig az építkezés során egy komplett erkélyt akarnak hozzáépíteni.

Bár már megkezdték a Várban a Karmelita kolostor átépítését, ahova Orbán Viktor irodái és a miniszterelnökség fog költözni 2017-től, de az UNESCO csak állagmegóvásra adott engedélyt - adta hírül az RTL Klub.

...

Csepreghy Nándor, Lázár János helyettese a csatornának azt mondta, azért kell az erkély, hogy egy olyan impozáns helyen tudják fogadni a fontos vendégeket, amely méltó más európai nagyvárosokhoz." (hvg.hu)

Kicsiny országunkat a konzervatív értékeket képviselő pártcsalád vezeti, mely oroszlánként védelmezi a konzervativizmus alapeszméjét: a múltban teremtett értékekből azok továbbvitelét, melyek megőrződni érdemesnek bizonyultak. Ennek érdekében óvjuk őseink ránk maradt műveit, de ugyanígy fontosnak tartott eszméket, hiteket, vallásokat is. Védelmüket törvények és bizonyos szokásjog védi. Ezért van műemlékvédelem, védett nevek, és ezért nem rajzolunk pl. bajuszt István király arcképére vagy mondjuk Jézuséra. (meg mert van nekik, de én olyan kackiásra gondolok, szénnel)

Egyfajta képzeletbeli fal ez, melynek törvénybe foglalt és szokásjogként őrzött téglái egy malterbe ültetve őrzik az őrizni érdemest.

***

Most viszont ledőlni készül a fal. Mert ugyan még csak egy erkélyt baszunk a Világörökségre, de ehhez ezt a bizonyos fenti falat kell áttörni.

S ha egy fal egyszer áttört, az idővel le is dől, de a lyuk mindenképpen jel, hogy onnan már vihető sok minden.

Mint a sokáig leparkolt autó, aminek először csak egy gumiját szúrják ki viccből, aztán egy tükrét törik le próbaképp', aztán a szélvédő törik be, a három maradék kerék cserélődik téglára -- és onnan kezdve rajt' van a jel, hogy szabad préda.

 ***

Kormányzópártunk -- s vezetője, szeretett Miniszterelnökünk személyesen -- megadta az engedélyt:

Az erkély felépülésétől kezdve építhetünk bármire bármit, forgathatunk pornót a Bazilikában, rajzolhatunk végre bajuszt kedvenc szobrainkra, netán faszfejet népünk vezetőire (mert egy ország méltóságainak sérthetetlenségét is ezen fal védi).

Mert legmagasabb szintről kaptunk rá engedélyt, s mivel vezetőink számunkra egyben példamutatásul is szolgálnak, akár ösztönzésként is felfoghatjuk mindezt.

Én például mindjárt javaslok egy hatalmas budit az említett erkélyre. Hogy megmutassuk a világnak, hogy nekünk a fontos vendég minden -- akár esendő -- pillanatában fontos. Hogy egy olyan impozáns helyet tudjunk biztosítani a fontos vendégeknek, amely méltó más európai nagyvárosokhoz, s amelyben ülve a fontos vendég megérez valamit a magyar nép nagyságából. Hogy mi nem csak egy szűk, kilátás nélküli lukba ültetjük őt, mint Európa stílust vesztett államfői -- a Magyar Nép Vezetője minden pillanatban a Világörökség panorámáját kínálja neki.

Már amíg a szemközti Bazilikára rá nem kerül a melegbár a nagy rózsaszín lufival...

 ***

Jómagam imádom a mémeket, s a bajuszokat is. Szóval innen kezdve izgatottan várom őket az alábbi témákban:

• Ön melyik világörökségre építene erkélyt?

• Ön hol forgatna pornót?

• Ön kire rajzolna bajuszt?

• Ön kire rajzolna erkélyt?

Határt csak a fantázia szabjon -- s persze ki-ki beépített saját fala, mert mostantól ebben is önellátók lettünk.

"A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet." (Roger Scruton)

Például egy szép nagy erkélyt.

 Téglafal, utólag ráépített miniszterelnökkel

 (források)

Ez a boltbezárás-nyitási vevők-eladók vita a látszólag feloldhatatlan érdekellentét szép példája. Meg azé, hogy mennyire nem képes feloldani a rendszer egy látszólag feloldhatatlan érdekellentétet.

***

A vásárló nép főleg azzal érvel, hogy ő nem szórakozásból tölti a vasárnapját bevásárlással, hanem mert hétköznap -- papíron talán nem, de ténylegesen -- sokáig dolgozik, az óvoda ettől még négykor kéri elvinni a gyereket, szombaton meg pont a vasárnapi boltzár miatt tömegnyomor van.
Szegény bolti dolgozók meg hogy nekik ugyanúgy joguk van vasárnap otthon lenni, mint az átlagos helyen dolgozó nép nagy részének.

Aztán persze jönnek az indulatok az ellenoldal érveire: hogy boltban dolgozni nem kötelező, maguk választották, hogy a vevőkből élnek, hogy vasárnap a kövér buszsofőr is ugyanúgy dolgozik, bérpótlékot is kapnak, a vasárnap helyett meg kapnak egy hétköznapot szabadnapnak, stb.

A másik oldalról meg, hogy az a bérpótlék szánalmas és nem kárpótol a vasárnapért, ahogy egy szabad hétköznap se, mikor családjuk meg dolgozik, és hogy nem is önként vállalják, mert aki nem vállal vasárnapot, azt kirúgják, a buszsofőrök meg rendes bérpótlékot kapnak, mert ők hiánycikkek, így munkáltatóik hájjal kenegetik őket, és hogy aki pont őket dolgoztatná, az dolgozzon maga is, mert ők is szeretnének pl. vasárnap bankban-hivatalban ügyintézni...

Szóval érv van bőven, és nagy részük legalább részben igaz is.

Feloldhatatlan ellentmondásban viszont csak látszólag állnak.

***

Mert fentieket olvasva is szembeszökő, hogy nyitvatartás esetén a probléma nem az, hogy valakinek dolgozni kell, hanem hogy olyanoknak kell, akik ezt nem igazán önkéntes alapon teszik, mert megfizetve éreznék magukat.

Így ha utóbbi elérhető lenne, a vásárlók boldogan vásárolhatnának, az önkéntes eladók keze alatt meg jó pluszpénzért boldogan csilingelne a pénztárgép.

És persze a nehézség az, hogy egy olyan szakmában, amihez nem kell nagy képzettség, a munkaerő könnyen cserélhető, és túl sokan van, nehéz olyan szabályokat hozni és betartatni, melyek ténylegesen megakadályoznák, hogy a boltok kizsarolják a pénztárosnéniből azt a vasárnapot.

De attól, hogy egy probléma megoldásában nehézségek vannak, az még nem megoldhatatlan, és azoktól, akiket azért fizetek, hogy irányítsák az országot, joggal várhatom el, hogy akkor is tegyenek erőfeszítéseket a megoldásra, ha azon esetleg még gondolkodni is kell. Meg érdekegyeztetni, aztán megint gondolkodni -- esetleg együtt is az ellenérdekelt felekkel. Csak hát amit minap a királylányról írtam, itt is igaz: túl régóta van ez a kétharmad ahhoz, hogy birtokosainak ne kelljen elsajátítaniuk a huszárvágásnál bonyolultabban oldható csomók kibogozását.

***

Valahogy úgy működünk, hogy ha ólálkodik egy róka a kiserdő nyugati felében, aki lopja a tyúkokat, franc se szórakozik a becserkészésével, szétlőjük egy baszott nagy ágyúval a kiserdőt.

Aztán ha kiderül, hogy épp' a másik kiserdőben volt, meg nem is lenne jó szétlőni az összes erdőt, hagyjuk a francba. Mert becserkészni, meg puskával célozni fáradságos is, no meg nem is lenne méltó hozzánk, kúszni-mászni meg aszom kis puskákat csattogtatni, hozzánk, akiknek van ágyújuk. Így inkább hagyjuk a francba, oszt' döntse el a sok nyivákoló, hogy erdő kell neki vagy tyúk.

 +++

És persze pillanatig se állítom, hogy volt ennek a bezárásnak bármi köze az ott dolgozók lelkének ápolásához. De ha már ez volt az érv, és megmutattuk nekik, hogy akár élhetnének ők is emberi módra, legalább a vesztes játszma után is tegyünk úgy, mintha sorsuk érdekelne bárkit is. Akkor is, ha ehhez tizenöt percnél többet is gondolkodni kell. És közben amit feltétlenül muszáj, finoman, csavarozva bontani, ha kell, célzottan lőni, nem mindent szétbaszva robbantani.

"A fideszesek a vitában egyébként következetesen azt az álláspontot képviselték, hogy a boltzár sikeres és jó döntés volt, csak a társadalmat nem sikerült erről meggyőzni." (index.hu)


„Fontosak az elemzések, fontosak a vélemények, de a legfontosabb mégiscsak az, hogyan gondolkodnak erről az emberek”, és „az elmúlt egy évben nem sikerült meggyőzni őket arról, hogy ez az intézkedés az ő szempontjukból is sikeres” – jelentette ki a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter. (mno.hu)

Csodaszép.

De kíváncsi lennék, mit ért "sikeres" alatt, aki a fenti bölcseket megfogalmazta.

Mert önmagában a boltzár ellen/mellett lehet érvelni, de a sikerességhez -- elvileg -- kellenek emberek is, akiknek a körében sikert arat. Különösen, ha az ő szempontjukból sikeres.

Ahogy egy film is lehet korszakalkotó, ám ha nagyságát csupán az utókor ismeri fel, saját korában pedig 100-ból 5 nem hány tőle, arra nem mondjuk, hogy sikeres. Csodaszép, korát megelőzőn zseniális, de nem sikeres. Mert a siker a közönségben kiváltott reakció, örömteli fogadtatás.

***

Valahogy az az érzésem, hogy mélyebb gyökerű ez, mint egy szó jelentésének nem ismerete.

Ahogy a mesebeli királylány is, akinek egész gyerekkorában soha senki nem mondott ellen, ha az embernek túl régóta van kétharmados teljhatalom a kezében, netán szocializációs hiányosságok miatt (pl. nem járt óvodába, ilyesmi) előtte se kapott az élettől intelligenciát a másokkal való együttműködésre, idővel átcsúszik egy mesevilágba, ahol elképzelni se tudja, hogy a világ irányítása több annál, mint hogy ő valamit elhatároz, és az úgy lesz.

És ebben a mesevilágban idővel az emberek se az igaziak, hanem a mesebeliek, így az is fejben dől el (a döntéshozóéban), hogy az emberek szempontjából a döntése sikeres-e. Azaz hogy tetszett-e nekik.

Ahogy a királylány Barbie-óvodájában is a királylány tudja, melyik baba hogy érzi magát.

***

Ugyanerről árulkodik az eltörlés módja -- pontosabban hirtelensége.

Mert persze, örülnek a boltok, de nem könnyű úgy most vasárnap nyitva lenni, hogy hétfőn még törvény tiltotta.

Ugyanaz a kétharmados királylányagy kell ahhoz, hogy azt higgye, a világ változtatása akarata kinyilvánításáig tart.

Mert sose -- vagy túl régen -- járt az igazi világban, így azzal se találkozott, hogy valakinek azt az akaratot végre is kell hajtania, és arra fel is kell készülni, meg efféle technikai apróságok.

Ami picit nehezebb is úgy, ha az ő hiányosságait is pótolni kell, azaz a tervezés és előzetes végiggondolás hiányát.

***

Az, hogy nálunk minden hirtelen fordul akár ellenkezőjébe:

• hogy jövő évre már el is töröljük Szent Erzsébet utalványát, melynek gyermekmosolyaira évekig voltunk előtte oly' büszkék, de most jött egy új ötlet,
• hogy tegnaptól eltöröljük az amúgy nagy sikert arató boltbezárást,
• és hogy úgy egyáltalán, hős mozgalmi eleink mintájára legyőzzük a Természetet -- de míg ők csak a folyók irányát fordítták meg, mi az Időét is, s mi lehetőleg tavalyelőttől érvényesen törvénykezünk, mert megtehetjük,

ez mind annak eredménye, hogy a királylány nem járt óvodába, és úgy egyáltalán soha nem pofozta fel senki, mielőtt királynő lett.

***

Ami pedig a királylányok/-fiak közül is csak a mesebelieknél volt így: az igaziakat keményen nevelték későbbi szerepükre. A nagy királyok sosem az elkényeztetett királyfikból lettek, hanem a keményen neveltekből, akiket kitanítottak a hatalommal való bánásra, önkontrollra, lóvalelnemszaladásra. (És elnézést a hirtelen váltásért, csupán több király volt, mint királynő. A Történelem szexista, nem én.)

Ilyen apróságokon bukik ki, ha eleve szocializációs nehézségekkel küzdő, önkontroll nélküli emberek egyeztetési kényszer nélküli hatalomba kerülnek, vagy eredetileg normálisak túl régóta ilyen hatalomban vannak.

+++

Az eredeti idézetről amúgy ifjúi katonakorom mondása ugrott be:

"A katona nem fázik, csak úgy érzi."

...akik mentek, amikor kellett.

...akik nem féltek biztonságos otthonaikból kilépni az utcára, kockáztatva magukat és vagyontárgyaikat.

...akik aztán befogadták, etették, itatták a "terepről" érkezőket.

...akik -- hogy fentről magára hagyták a népet -- megszervezték, hogy mégis életben maradjon.

Március 15-én megszólította e népet a történelem, és ezúttal csodásan vizsgázott: nagy tettet hajtott végre.

Ahogy históriája során oly' sokszor, felkent urai béna kacsaként hagyták cserben. Nem szándékosan, bár okát máig nem tisztázta pontosan a történetírás. Sokak szerint a pesti Belügyminisztérium a hirtelen helyzetet látva nem mert lépni a külhonban lévő uralkodó nélkül, mások szimpla bénázásnak tartják.

De a nép szerencsére nem várt, megmutatta a világnak, hogy a bajban önzetlen, szervezett és tud összetartani.

Emlékezzünk hát e napon 2013 március 15. névtelen bátraira s hőseire, akik megmutatták, hogy igazi veszélyben e nép összefog, és van is annyira életrevaló, hogy bármennyire elcseszett hatalom dacára is meg tudja menteni magát.

Mondjunk köszönetet azoknak, akik traktoraikkal, terepjáróikkal elindultak.

Akik teát főztek, enni adtak, elszállásoltak.

Akik éjszakán át az internet előtt ülve szerveztek.

Mondjunk köszönetet a hétköznapokon persze ellenünk fondorkodó karvalytőkének is, aki megoldotta, hogy a nép internetes térképen szervezhesse a segítséget, aki megnyitotta áruházai kapuját, hogy melegedni betérhessen a más napokon vásárló közönség.

Köszönjük meg azon külföldön dolgozó hofitársainknak is, akik mozgósították ezt a külföldi karvalytőkét, és segítettek a szervezésben.

S végül -- legyünk igazságosak -- mondjunk köszönetet a Császárnak is, aki külhonból megtérvén kegyelmet gyakorolt, s nem büntette meg azokat, akik keresztbeszerveztek a Belügyminisztérium gondosan kidolgozott tervének, ahol az újkori történelem legnagyobb szabású mentőakciójának keretében fél óra leforgása alatt több százezer bajbajutott ült volna át egymás autójába.

Legyen ez a nap emléknap: a Magyar Nép önzetlenségének s életrevalóságának napja, ahol legyőzte a Telet és az Intézményes Hülyeséget!

+++

Csendben biccentettek, s egyikük megkönnyebbült sóhajjal söpörte be az égi asztalon csillogó téteket:

-- Még jó, hogy nem száz évet mondtam, hanem százhatvanötöt. Ha az utolsó pillanatban is, de sikerült. Mondtam én, hogy az utódaink se lesznek gyíkok.

-- Jól van, na, Lajos, hidd el, mi örülünk legjobban a győzelmednek. Még szegény Sándor is, akit közben annyit cikiztünk a névrokon miatt...

.

+++

-- Te Lajos, tavaly ilyenkor mi már ugyanitt ugyanígy meg lettünk írva.

-- Látod, Lajos. ezt hívják évfordulós megemlékezésnek. Ahogy szegény Táncsicsot is minden évben több helyszínen kiszabadítják ugyanabból a börtönből, hogy nem tud békésen pipázgatva eltölteni végre egy tavaszi vasárnapot -- az elsőt, mikor végre nem kell bevásárolnia.

+++

-- Te Lajos, lehet, hogy mégse győztük le az Intézményes Hülyeséget?

-- Hát... Még itt vannak, az igaz...

-- És most akkor mi van a fogadással? Hogy százhatvanöt éven belül legyőzzük? Oszt mintha még csak egyre sűrűbb lenne?

-- Legyen az, hogy a fogadáson nyert pénz jellege nem olyan, amihez köze lenne annak, aki egyszer már odaadta.

-- Igaz. Ez népünkhöz méltó megoldás lenne. Okos vagy, Lajos. Nem véletlen te vagy a mi K. Lajosunk.

.

"Orbán Viktor beszédének egyik legfontosabb mondása a külföldi fiatalok hazacsábításához kötődött. Szerinte ehhez akkora béremelés kell, amekkorát a piac magától nem tud kitermelni, ezért egy "bátor, de kockázatos" lépésre lesz szükség.

Egy kissé kiforratlan gondolatként ismertette is az elképzelését: a cafetéria kedvezményesen adózik, ezzel tulajdonképpen egy "rejtett kettős bérrendszer" van Magyarországon.

Orbán szerint ezt kellene "nyílt kettős bérrendszerré" tenni, és valahogy megoldani azt, hogy a cafetériát készpénzként adják oda az adókedvezmény megtartásával. Ezt nem biztos, hogy általános jelleggel tennék meg, és szerinte vannak a dologban kockázatok, de kell hogy legyen bátorságuk kidolgozni ezt az ötletet."

Szóval én értem, hogy ha már elmeszelték a Fenekedő Nyugati Hatalmak a mi Szent Erzsébetünkről mintázott utalványt, ki kellett találni valamit, amitől a Nyugati Karvalytőke nem kapja vissza az ebédjegyek bizniszét, és biztos külön pont járt olyan ötletért, ami még valami más fontosat is megold. És nem tudom, hogy pl. H. Árpádot ilyesféle ötletek kidolgozásáért tartják-e finom foszlós kalácson, de remélem, hogy ennél azért jobbakért.

Mert ez a "bátor, de kockázatos" lépés, ami kihasználja a kafetériába "rejtett kettős bérrendszer" lehetőségeit, hát ez annyira végtelenül szánalmas, hogy belépirulnak az ujjaim, ahogy írom.

És persze önmagában megint csak nem hangzik rosszul. Felfedeztünk valamit, amit a normál nyugati közgazdaságtan nem, és elég bátrak leszünk, hogy kiaknázzuk, hogy meglépjük, és utóbbi a fontosabb, mert a lényeg, hogy mindig lépjünk valamerre -- nem is igazán fontos, merre és mibe, csak egy nagy bátrat. A többi meg majd lesz valahogy, ha elég bátrak vagyunk, a szívünk megsúgja az irányt.

***

A baj -- mint oly' sokszor -- a számokkal kezdődik. Pedig már maga a cafetéria név is súghatná, hogy egyfajta kávépénzről beszélünk, amolyan kiegészítő zsebpénzről, aminek mindenki örül, hogy kapja, de pont mert olyan zsebpénz jellegű, amit muszáj megenni, szállodában lenyaralni, s kicsit jólérezni magunkat belőle, mert ha pénzben adnák, úgyis csak a villanyszámlába folyna.

Így a rendszer -- bár bonyolult, mégis -- támogat valamit, ami hasznos a nép egészségi állapotának fenntartásában. Mert tényleg van haszna annak, ha pénzünk egy részéből rendszeresen eszünk meleget, és évente egyszer nyaralni megyünk, akkor is, ha fizetésünk / gázszámlák összevetése alapján magunktól nem költenénk ilyes' luxusra.

A SZÉP-kártya / üdicsekk intézménye pörgette fel hajdan a rendszerváltáskor elnéptelenedett SZOT-üdülők világát -- azokat szállodává alakítva, a dolgozók hadát pedig üdicsekkel beléjük irányítva. Sokkal kevesebben nyaralnának enélkül legalább egyszer egy évben.

***

És így persze tollvonással kuka a gyermekek arcára mosolyt csaló büszkeség, az Erzsébet utalvány is. Táborostul, mosolyostul budin lehúzva. Mert az persze fel se merül senkiben, hogy vízszintes pályán, egyenlő esélyek mellett megpróbálni versenyben tartani egy visszatérő Edenreddel szemben. Kétharmad mellett könnyű elszokni a vízszintes pályáktól...

Miközben a piac induláskor az Erzsébeté lenne. De tény, hogy ha ennyi év után képtelenek voltak leszokni a lepedőméretű, semmilyen tárcába nem férő csekkekről, ami nincs tömbbe fűzve, és létezik belőle 300 Ft-os címlet...

***

Szóval az ezzel a baj, hogy ez a pénz a fizetés mellett tényleg csak zsebpénz -- kevés embernek elég akár arra, hogy a teljes időszakban pl. az ebédjegyeiből egyen a menzán. Ha megkapnánk pénzben, a fizetésünk mellett alig is vennénk észre.

Így arra a hazacsalogatásra, amire most szóban bedobták, tényleg végtelenül szánalmas lenne: a többszörös, azaz hazainál több száz százalékkal nagyobb nyugati fizetések ellen küldenénk harcba az öt-tíz-húsz százaléknyi ebédpénzt.

Kicsit mintha azzal akarnánk hazacsábítani fiainkat, hogy pénz ugyan nincs, de a hazatelepülők délutánonként kapnak szalámis zsömlét. (Iletve azt nem, mert már mind Angliában van, aki kenné, de huszasokban az árát.)

***


Kern András egykori jelenete jut eszembe a Guváti (szocialista nagyvállalat) zenés-táncos nőnapi ünnepségéről:

"Vezér:
Éljen a vezér! [Elszórt taps] Én, mint igazgató köszöntelek benneteket, [Bravóó] és garantálom... [Hol a lóvééé?] ... hogy ha anyagilag nem is ... [Hol a lóvééé?] ... dehát itt vannak a lányok!"

Akkor még nem tudtam, hogy örökérvényű...

Orbán Viktorban hívei főleg a határozott, keménykezű vezetőt értékelik, aki nem hagyja, hogy mindenféle szanaszétbe széledjen-bitangoljon a nyáj. Aki végre nem merül el a liberális demokrácia végeérhetetlen gittrágásos konferenciáiban, kávé-cigarettafüstös egyeztetéseiben, hanem egyszemélyben dönt. Ami lehet, hogy nem mindig a legjobb elérhető, de gyors, hatékony, elfogadható lépéseket eredményez.

Ez az egész KLIK-dolog viszont csúnyán rámutat, hogy ez a keménykezű határozottság a mindennapokban mekkora nagy tehetetlen szüttyögést eredményez.

***

Mert a mindennapok összes ceruza- és vécépapírbeszerzésében a Vezér nem dönthet mind maga. Az Élet Dolgainak többsége Isten szintje alatt álló szervezetekben (gyárak, hivatalok, irodák) terem, melyeket a Vezérnél kisebb vezetők, és azok famulusai irányítanak, s még kisebbek dolgoznak bennük.

Csakhogy a vezetéselméletből rég ismert jelenség, hogy az autokrata Vezér alatti szervezetekben senki nem mer felvállalni önálló döntéseket, mert sosem tudhatja, fentebb is így gondolnák-e. Ráadásul az autokrata Vezér is ember, így nem is mindig következetes, s mivel mindenben végül az ő akarata dönt -- jókedve simogat, haragja letaszít -- az ember gyereke nemigen lehet bizonyos abban, akárhogy dönt is, az végül fentről nézve mibe torkollik. Hibázni pedig nem tanácsos. Ugyanakkor a lojalitás  legfőbb erény, a Felsőbb Instrukciók kivárása a késlekedésre is hathatós mentség. Így inkább kivár. Folyamatosan...

Ráadásul autokrata vezetőt felfelé farpofáig lojális, lefelé hasonlóan autokrata középvezetők viselnek csak el, így e rendszerek egésze ilyenné válik. S míg az autokrata Vezért legalább egyéb tehetsége tette Vezérré, az autokrata középvezető már csak elviselhetetlen, és általában tehetségtelen hülye is, mert a tehetségesek az ilyen helyet messze elkerülik. A költő "egy mondatát" ferdítve: ahol autokrácia van, ott autokrácia van, mindenki szem a láncban. (Sajnos autokrácia helyett hülyeséget behelyettesítve is működik...)

A világ állami intézményei amúgyis mindig jó táptalajai voltak az ilyesminek. Ám itt is vannak fokozatok, és jómagam pl. több közvetlen elmesélésből hallottam, hogy mikor az egyes magyar intézményekben a jelenlegi vezérkar átvette az irányítást, elképesztő bürokrácia és szinte paranoiába hajló központosítás/engedélyeztetési mechanizmus szállta meg ezeket. Volt, ahol még a legapróbb hangyák szabadságát is alelnök engedélyezhette csak, ráadásul az addig számítógépes folyamatot felváltotta a régi jó papír.

A beszerzések pedig külön paranoia tárgyává váltak, így ma már az utolsó guriga budipapír is Magas Fórumok Íróasztalán át jut a szárnyépület végi huzatos budiba, és persze minden ügy hosszadalmas utat jár be hosszadalmas idő alatt, és ez a "hosszadalmas" csak a normál bejáratott ügyekben hosszadalmas, a napi rutinon túli kérdésekben inkább végtelenhez tart, mert maga senki nem mer dönteni, és még azt se tudja, kinek kéne, így persze retteg tőle, hogy ő tegye.

***

A KLIK is egy hasonló sztorinak tűnik. Eleve tehetségtelen hülyék agyából pattanhat ki olyan rendszer, ahol az iskola igazgatója felel a működésért, de semmire nincs ráhatással e működés során.

Önmagában az, hogy az ország iskolái egy közös szervezeten keresztül intézhessenek beszerzést -- esetleg egy részét kötelezően --, még lehet jó. Egy ilyen szervezetet meg lehet úgy csinálni, hogy ismerje a beszállítókat, előnyös pozícióból ehhez értő profi tárgyalókkal, folyamatszervezőkkel jó árakat, hatékony infrastruktúrát biztosítson, s ilymódon olcsóbb-egyszerűbb beszerzést tegyen lehetővé az őt igénybe vevő iskoláknak -- még gondot is levéve a vállukról.

De ehhez jól megcsinált szervezet kell. És itt üt ki a fent leírtak rákfenéje: egy autokratikus Vezér alatti intézmény nagy eséllyel válik tökéletesen rugalmatlan csökevénnyé, ami nemhogy nem segíti, de tökéletesen megbénítja az alá tartozó szervezetek saját hatáskörbe vont vérkeringését. A KLIK a mindenfelől csőstül ömlő panaszok szerint tökéletes példájára sikeredett ennek: teljesen ellehetetlenítette a napi szintű beszerzéseket is, soha senki nem tudott semmit, de állandóan új szabályokat találtak ki, mindegyiket sok engedélyeztetéssel, amikhez azonban nem tudtak folyamatot szervezni, így senki nem tudott válaszolni a beérkező kérdésekre, és senki nem mert semmit engedélyezni -- nem is történt semmi. Az állandóan új szabályok pedig többségükben a Fentről politikai jelszóval megrendelt állandó költségcsökkentéseket igyekeztek úgy teljesíteni, hogy a Vezető elégedett legyen. Márpedig a Vezető Szava Szent, aminek tűzön-vízen-krétán-budipapíron át teljesülnie kell.

S mindezt áthatja még a totális bizalmatlanság, a Sugallat Fentről, hogy ezek ott lenn (az iskolák) lopják-költik-szórják a pénzt, így a jó vezető egy szavukat se higgye, keményen fogja, és minden csepp vízzel számoltassa el őket, mert a léha tanár, ha nem érzi magán a jó gazda szemét, akár naponta többször is kicsavarja a szivacsot úgy, hogy még nem is telt meg egészen krétaporral, mert neki aztán ingyen van újra bevizezni a csapból az állam vízóráján.

 ***

Az Igazi Férfi Nagy Dolgokban határozott, gyors döntéseket hoz. Kis dolgokban hagyja az asszonyt dönteni. Csak az életben kevés a Nagy Dolog, így végül a háztartást az asszony vezeti.

A mindent egy személyben eldöntő, határozott, hibázni nem engedő Vezér országa Nagy Dolgokban határozottan, erőset lép. (De legalábbis nagyot...) Ám a mindennapi dolgok többsége nem elég nagy, így azt famulusai viszik, akik azonban döntésképtelenek, így az ország dolgainak többsége önnön tötymörgésébe fúl. És mivel a rendszer strukturális sajátossága a famulusok döntésképtelensége, így a határozott, erős Vezér országa mindent egybevetve egy nagy tehetetlen bornyú.

 bornyú