Benderik elmélkedik

Gyermekeim óvodáskorában volt szerencsém meghallgatni az oviban ingyen osztogatott Palánta CD-k egyikét Vörös Valérról, a rókáról, meg az oktondi tyúk vagy kacsa (?) asszonyságról, aki hitt a róka nyájas szavának, így békétlenkedés lett a baromfiudvarban, amire az oktondi asszonyság kis híján ráfázott, ám a bölcsen mértékadó keresztény gondolkodású Burkus kutya megmentette a nyájasszájú ravaszditól.

A tanulság csak úgy sütött (inkább kimondva mint kimondatlanul), hogy csak az oktondi asszony szédíthető meg a bülbülszavú liberális dumával az önmegvalósításról, minek fertelmétől csak a Hit ereje s az őt képviselő józanul hidegszavú férfiember védhet meg bennünket.

Nem is a szájbarágás volt a baja, mert gyerrnekeknek szólt. Hanem hogy színvonalában rádöbbentő-túlságosan emlékeztetett a mértékadó honi keresztény-konzervatív pártok elvileg felnőttekből álló megnyilvánulásaira.

***

Igazából nem ott kezdődik a baj Kövér és Ákos urak "nőügyével", hogy milyen szerepet szánnak a nőknek, hanem hogy az a nőtípus, akitől féltik a világot, igazából nem létezik. Leszámítva persze, hogy valamennyi kicsi a világon mindenből létezik, még nyolcfogú lóból is biztos.

A fenti urak fejében élő kép a nőkről egy végtelenül leegyszerűsített modell, talán hogy a világot kevéssé értő elme is megértse -- arra gondolni se merek, hogy és hogy kellően elítélhető kép legyen.

Teremtettek egy képet a nőről, aki puszta önmegvalósításból szingli, elkényeztetett, csak magával törődik, s ezért inkább gyermeket se vállal, hogy karcsúságát megőrizze. Ami nagyjából megfelel a (XX.) századelő regényeiben faluról városra felkerülő cselédlány úrinőkről alkotott világképének, ötvözve a jelenkor Szex és New York-jával.

Csak míg az előbbi száz éve volt, utóbbi meg film (amiben ugye a bácsik és a nénik csak eljátszanak egy-egy szerepet, nem igaziból azok, aminek ott látszanak), így érdemes lenne frissíteni a világképet pl. valahogy úgy, hogy elbeszélgetnének igazi mai nőkkel.

Mit gondolnak a világról, mik a terveik-vágyaik, vagy ha csak a lényegre szorítkoznak: szeretnének-e gyermeket szülni.

Nagyon elcsodálkoznának, mikor meghallanák, hogy szinte mind szeretnének.

***

Csak nem feltétlen az első utukba kerülő suttyóval, pusztán mert az férfi, és méltatta őt, a másodrendű lényt, a teremtés koronájának pillantására.

És a szülések szüneteiben csinálnának még pár egyéb dolgot is életük során.

Ami amúgy a keresztény családmodellnek is jót tesz, mert a férfival azonos intellektuális szinten levő, és a munka világában is hasonló élményeket megélt asszony olyan társa tud lenni a férfinak, aki egyszemélyben kielégíti annak testi-lelki igényeit, így a férfi nem kényszerül rá, hogy a vacsorát leszámítva egyéb foglalatosságaira (pl. dug, mozi, beszélget) más-más nőket kelljen igénybe vennie. Ami megkönnyítheti a családok egyben maradását.

De ezért még nem kell félnünk tőlük, mert csak a dőre férfi hiszi, hogy a nő megszerzésének s -tartásának egyetlen módja ha elhitetjük vele, hogy hülye és ronda, mert akkor majd felnéz ránk és hálás lesz, hogy szóba állunk vele.

***

Emlékeim szerint a Lincoln-filmben volt egy taktikailag szép jelenet. mikor a négerek egyenjogúságának szavazási vitájában a fő támogatót megvádolja az ellenoldal, hogy azt akarja kimondatni, hogy a fehérek és feketék egyformák. (Ami akkor nyilvánvaló képtelenségnek és istenkáromlásnak számított.) Mire ő azzal tér ki, hogy nem azt mondatná ki, hogy egyformák, hanem hogy a törvény előtt egyenlőek. És ezzel szerzi meg a szükséges szavazatszámot. (Meg persze még pár billegő képviselő lefizetésével, de az most nem történetünk tárgya.)


Az egyszerűsített magyar keresztény rossznő-modell egyik eleme az is, hogy a mai nők egyformának hiszik magukat a férfiakkal. És aztán jót szoktak röcögni, hogy akkor a férfiaknak is legyen joguk szülni.

Csak hát ez is olyan Ezeréves Sólyom frissességű állapot: a kezdeti feministák egyik szélsősége volt. A mai nő pontosan tudja, hogy nem egyforma a férfiakkal, sőt, jó részük még élvezi is, hogy nő, és keresi a férfit, aki mellett nő lehet.

Csak ezügyben sem elégszik meg az első szembejövővel, továbbá nem veszi be a gyomra, ha az élet jogi / anyagi területén hátrányban van attól, hogy nő.

Ami nem tűnik logikátlannak, hisz' ki az a hülye, akinek az ő helyében bevenné?!...

***

Általában is feltűnt, hogy a kereszténység honi politikai képviseletét ellátó gondolkodók mennyi sok kitalált lény ellen harcolnak. Van ugye a fenti képzeletbeli nő, aztán van a liberális, aki azt hiszi, csak jogai vannak, kötelességei nem, és egyébként is fűt-fát dug, a hobbimeleg, aki unalmában dugja saját nemét, mert a fű-fa már mind megvolt (ilyenformán egyfajta idősebb liberális), és persze a kommunisták, akik tényleg voltak, csak időközben koruknál fogva nagyrészt meghaltak.

Tisztelem őket, nehéz lehet ennyi sok ellenséggel harcolni. Ráadásul halhatatlan ellenséggel, hisz' a nem élő lény meghalni sem képes. (Vagy már meghalt.)

Szerencse, hogy van, aki vállára veszi helyettünk a Gonosz elleni küzdelmet. Szörnyű lenne annyi sok kitalált nővel élni.

***

Mindamellett, ha tényleg meg szeretnék jobbítani a világot (amire persze ráférne), hasznos lenne előbb megismerni.

Pikantériája-tanulsága egyaránt van ennek a TEK-es akciónak a Magyar Hadsereggel, akik miniszterelnököt akartak lőni.

Nekem közmondások jutottak eszembe, mikor meghallottam. Korpáról, disznóról, kígyóról, keblekről, vermekről, ásásról, ilyenek.

Mert tudom én, hogy miniszterelnökünk sosem szerette a szélsőséges erőket, meg hogy a leghatékonyabban ő tudja (még -- tudta eddig) kordában tartani őket. De hát ez is azért volt, mert a Szent Ügy érdekében -- hogy a teljes jobboldalnak egyetlen erős pártja lehessen, mely így végre megdöntheti a Gonoszt -- titkon, félig nyíltan összekacsintva, de persze bizonyíthatatlanul, sosem hivatalosan, sosem személyesen, használni kellett a szélsőséget is. Engedményeket tenni, rendőrsorfalat-utcakővel-támadóknak amnesztiát hirdetni, emlékművet emelni német megszállásról -- ellene természetesen--, ilyesmik.

Mert ára mindennek van, és ha az ember kétharmadot akar, abba sok olyan ember szavazatát is meg kell szereznie, akivel amúgy nemigen ért egyet, akinek zavaros eszméi neki már szalonképtelenek, és akiket le is néz. És akik bele is mennek, hogy őket nyíltan nem vállalják fel, s értenek a virágnyelvből is.

Ám céljaik nekik is vannak, és hiába látják-érzik az Erőt, ami végre elsöpörte a Gonoszt, ők ennél tovább mennének. És egyre nehezebb úgy egyensúlyozni rajtuk, hogy jól is szavazzanak, de ne is akarjanak túl sokat.

Különösen, ha közben terem olyan párt, mely őket is nyíltabban vállalja, meg ha az addig támogatott erő annyira nyíltan csak a pénzre hajt, hogy az ő eszméik szerint már urizáló puhapöccsé váltak...

 ***

Aztán e kikacsintgatások maguk is táplálják a tüzet.

Ráadásul a bizonyítványt folyton magyarázgató elméletek a reánk fenekedő idegen hatalmakról is

• egyfelől a célra hasznosak, mert másra kenik a saját bénázást, és mert azt sugallják, hogy Mohács óta végre mi is tudunk nagyok-erősek-győztesek lenni,

• másfelől viszont kitűnően öntözik a táptalajt, ahol azok a húsevő növények nőnek, akiknek egyre nagyobb étvágyát vagy betömjük egyre több-kövérebb léggyel, vagy egy este gazdájukat falánkolják be annak szundi való kálása közben.

 ***

Vitéz nagybányai kormányzónkat szokták vádolni azzal, hogy ordas eszmék támogatója volt. Pedig lenézte ő azokat, és próbálta is kívül tartani az érdekeltségébe tartozó országból. Csak azzal nem volt tisztában, hogy ha egy komplett népet nevel már iskolás kortól arra, hogy fő életcélja az (amúgy persze jogosan sérelemként megélt) elvett területek visszaszerzése s ehhez mindenféle ellenség legyőzése bármi áron, sokan fogékonnyá válnak harcos nagy eszmékre, bármi -- s bárki -- áron. Aztán ha még összefekszik egy őrülttel, aki mindezt meg tudja adni, de aki nyilván megkéri majd az árát, akkor idővel megeszik a disznók.*

Azok, amelyikeket mindig is lenézett ahogy ott az ólban turkálnak, de akiket mégiscsak ő nevelt olyan erősre, hogy rárúgják az ólajtót, miután még azokat is beengedte az udvarba, akik kihúzzák az ajtóból a reteszt.

Mert van még egy mondás: nem lehet egyszerre baszni és szűznek maradni. Nem lehet úgy illegni, hogy nekünk csak a krém jusson. És vezető pozícióban illik az ilyesmit előre végiggondolni.

***

Ez a Magyar Hadsereg -- név alapján esélyesen -- az egyik olyan képződmény lehet, mely e táptalajon nevelkedett, magába szítta a sok bölcsességet az ellenünk acsarkodó idegen hatalmakról, kapta a csendes biztatást a Gonosz megdöntésére, s hogy ennek érdekében akár rendőröket kővel dobálni és felgyújtani is lehet. Szóval hogy csak keményen. És aztán érezhette, hogy ezek most már alkalmatlanok a továbblépésre.

+++

A húsevő növény veszélyes. Nem javallott olyannak, aki nem tudja kordában tartani.

*Igen leegyszerűsített magyarázat, de sokakra hatnak túl hatásosan pont az igen leegyszerűsített magyarázatok.

Hálátlan Aldrovanda vesiculosa munka közben

Én igazából nem értem, miért érzi olyan elborultnak a sajtó (pláne pl. a Magyar Nemzet) Peia képviselő elméletét, melyben leleplezi, hogy "Magyarországon tervelték ki a bukaresti tűzvészt, és véget akartak vetni a román demokráciának", meg hogy "Vlagyimir Putyin és Angela Merkel is benne volt abban az összeesküvésben, aminek célja Románia feldarabolása volt".

Hisz' hát magyar ember füle ugyanilyen elméleteken edződik már jó öt-hat éve, csak azokban Magyarországot akarják elnyomni-feldarabolni-szétaprítani idegen hatalmak, Európai Unió / Világbank / ilyesmi gonoszok.

Vagy csak a történet szereplői a különbség? De hát nem természetes, hogy Romániában Romániát akarják elnyomni-feldarabolni-szétaprítani? Nyilván az én gyerekem sose fogja azzal magyarázni az egyesét, hogy a tanár utálja a Subler Józsit, mert azzal a Subler Józsi magyarázza a saját egyesét.


"Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára." /Az élet értelme /

Valahogy az az érzésem, hogy a sugallt értelmezés itt is kicsit olyan, mint az egykori első századeleji krimikben a megfejtés, ahol mindig a komornyik meg a néger szolga volt a gyilkos. És hogy a valóság ennél sokkal életszerűbb kell legyen.

Szívesen megnéznék egy szociológiai felmérést, hogy ezeknek a második generációs bevándorlóknak a szülei hogy gondolkodnak minderről, ők mennyire próbáltak s tudtak beilleszkedni a fogadó társadalomba. (Akik ugye az első generáció e második mögött.)

Mert (és adatok híján innen kezdve csak tippelni tudok) az a gyanúm, hogy többségük, ha vallását meg is tartotta, annak olyasféle polgári szintjét űzi, mint a mi átlag katolikus templomjáró nénijeink, emellett próbál megélni, ahogy tud, fiának neveléséről meg régen lemondott, mert úgy tartja, korpa közé keveredett, s persze a fia, így nem szeretné, ha megennék a disznók, de érzi, hogy úgyis megeszik.

És hogy most megették, még el is siratja, mert az ő fia. De egyet azért nem ért vele.

***

Mindezt azért lenne jó tudni, így van-e, mert a "második generációs terrorista" kifejezés erősen azt sugallja, hogy olyan családokról van szó, akik egykor bevándoroltak, de nem tudtak-akartak integrálódni, és örök kívülállók maradtak, így fiuk az anyatejjel szívta magába, hogy átmeneti állapot csupán, hogy ők itt kisebbség, de csendben folyton élezik késeiket a pincében, hogy kivívják, amiért apáik valójában ide jöttek egykor békés vándorkebabosnak álcázva magukat. Amiből rögtön következik, hogy nyilván ezek a frissek is ugyanezt teszik majd.

Szép, egyszerű világkép, tényleg mint az egykori első századeleji krimikben.

***

Ha azonban többségük szüleiről kiderülne, hogy nem ilyenek (ahogy sejtem), hanem lehetőségeikhez képest beilleszkedett "keményen dolgozó kisemberek" -- az átlag kisember vérmérsékletével --, az egy teljesen másik jelenségre utalna.

Ráadásul egy olyanra, amit mindnyájan jól ismerünk, és vallásfüggetlen.

Olyasmik jutnak eszembe, mint fiatalok lázadása szüleik és a környező társadalom posványa ellen, ami persze természetes, és normál esetben az Idő gyógyítja, de társadalmi -- gazdasági / ideológiai -- válságok esetén perifériára sodródott fiatalok mérhetően jobban radikalizálhatóak. Ilyenkor erősödnek az erre játszó szélsőséges pártok, ismert jelenség itt Európában is mostanság, nem kell magyarázni (különösen nekünk...).

Csak a legtöbb frusztrált fiatal nem tud olyan erőhöz csapódni, ami harcosan és látható eredménnyel tesz azért a megújulásért, amit persze ő maga se tud pontosan definiálni, csak azt érzi, hogy égnie kell ennek, ami van, és tűzzel újat teremteni.

A világ neonáci csoportjai tüntetgetnek, gyújtogatnak, de ezzel vége is. Ahol van az adott országban radikális függetlenségi mozgalom -- netán terrorszervezet --, ott legalább ahhoz lehet csatlakozni, aztán jó esetben nem keveredve vállalhatatlan cselekményekbe idővel kinőni a dolgot. De ahol ilyen nincs, ott marad a harcos pótcselekvés, kocsmapulti-focimeccsi ökölrázás.

 ***

A muzulmán fiatalok számára viszont a mai világ kitermelt egy csomó radikális, "eredményes", szervezetet, ami látszólag megjavítja ezt az elposványosodott megromlott, istentelen világot, ahol csak a pénz az úr, stb-stb., és ami látszólag közös velük valami könnyen megfogalmazható dologban, ami történetesen pont a vallásuk.

 És e szervezetek jók is pszichológiából, így tudják, hogy e fiatalokat meg kell keresni, és felkínálni nekik, hogy csatlakozhatnak egy világmegváltó harcos, eredményes, győztes csapathoz. (Szinte mint egy szép mai álláshirdetés: gyere és csatlakozz lelkes multinacionális csapatunkhoz, légy része a sikernek...)

Szóval érzésem szerint ez a különbség a beszervezett muzulmán fiatalok és a "normál" szélsőséges "keresztény" európai fiatalok között, nem pedig a családdal hozott eleve lappangó rajongás az iránt, hogy Európa kalifátus legyen.

Erre utal az is, hogy meglepően sok nem muzulmán gyökerű fiatal utazik ki csatlakozni a harcos eszméhez.

 ***

És persze tényleg szigetesedtek a Németországba jött törökök, franciaországi algírok. De lássuk be, ennek nem csak ők az okai. Egyrészt azért tudjuk jól, e két nemzet ha jogokban / infrastruktúrában meg is adott mindent a beilleszkedéshez, emberi kapcsolatok tárgyában egyikük sem híres befogadó. Sok "németbe" szakadt magyar család mesél olyat, hogy korrektek, jók a munkakörülmények, de a magánéletben nagyon nehéz a köreikbe kerülni, családilag barátkozni. S a franciák se híres külföldi-imádók.

Ami persze védhető, senki nem kényszeríthető olyanokkal barátkozásra, akikkel nem akar. (Én is utáltam, mikor gyerekként az üdülőben azt mondták, márpedig barátkozzak a Béluskával, csak mert ő is akkora gyerek, mint én. Mellesleg ez akkor ott aztán tényleg bejött...) Csak ha tényleg meg akarjuk érteni a szigetnek maradottakat, ezt is figyelembe kell venni, mint létező okot. Hiszen még Amerika (USA), a nagy olvasztótégely is sok generáció alatt oldja csak fel a sok kis-kínát, kis-olaszországot, kis-mexikót.

Meg persze a szociális rendszer meg a másság jogvédelme is szélsőségesen túlhajszolt volt, amit nyilván finomhangolni kell. Tudatosítani az érkezőkben, hogy ahogy gimnáziumba járni nem kötelező, úgy Európába jönni se, hogy Rómában tégy úgy, mint a rómaiak, hogy a vendégjog a vendégre is ró kötelezettséget, stb. Ahogy a német egyesülésben kicsit megroggyant németek is megszigorították akkoriban a nevetségesen bőkezű szociális rendszerüket, amiben komplett generációk lubickoltak örökös vidám munkanélküliségben, nyaralva évente többször a szegényebb országok tengerpartjain. Finomhangoltak rajta, és így is vállalhatóan szociális maradt. De nem dobták ki az egészet, mert egy véglet hatásos ellenszere nem a másik véglet, hanem az arany középúthoz közelebb vivő finomhangolás.

 ***

Nem állítom, hogy ez a mértékű menekültáradat jó lenne. Nyilván szükséges rossz, és meg kell állítani.

Csak egyrészt -- ahogy unásig ismétlik (én is) -- közösen és ésszel, nem sajtóban üzengetve, hanem ténylegesen összeülve tényleges végigondolással. (Egyáltalán, minek ezt mondani?! Hát nem magától értetődő? Hát tényleg hülyegyerekek irányítják a világot?...)

Másrészt a bölcs ember a rosszban is megpróbálja megtalálni a kihasználható elemet, és azt saját javára fordítani. Ahogy Rozi mondta nemrég Kázmérnak (forrás: Kázmér és Huba, Metropol újság), ha megdobnak citrommal, készíts limonádét. Amihez persze kell egy jó limonádérecept, de van itt Európában annyi sok okos ember: ha akarat van, ki lehet módolni az okos megoldást.

+++

Én bírom a Rozit, de azért csak egy gyerek -- ráadásul abból is csak egy kitalált --, így még jobban bírnám, ha e szövetségünk országainak döntéshozói (incl. a magyar, aki még egy dekányi menekültet nem állított meg a nagy erős kerítésével, csak odébb lapátolta) legalább egy Rozi-szintet hoznának.

Együttműködésben, okok feltárásában, megértésében, s a kezelés kidolgozásában.

At least Rozi!

Üdvözlettel:

Egy munkaadójuk

"ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig."

 Én ezzel teljesen tudok azonosulni.

Annyira,hogy mindjárt el is határoztam, idén nem fizetek adót, s e pénzből jakuzzit veszek.

Ha emiatt támadnak, jövőre se fizetek.

És ha akkor is támadnak, akkor meg soha többet.

Nem tudom azt elfogadni, hogy valahol máshol – nem a mi konyhánkban, nem a mi lakásunkban, nem a mi házunkban – döntsék el, hogy én az én háztartásom pénzét adóra vagy jakuzzi-ra költöm.

E támadásokat jó híreknek kell tekinteni, mert azt jelentik, hogy "történik valami"

S minél inkább támadnak bennünket azért, mert valami történik a házunkban, fejlődik a lakásunk, annál inkább folytatni kell a munkánkat.

"Harrach Péter hangsúlyozta: messzemenően egyetértenek a nemzeti minimum által kitűzött célokkal. Az a probléma, hogy az ellenzék "rárepült" a gyermekszegénység témájára és a konkrét kezdeményezésre is; ez egy olyan helyzetet teremtett, amelyet "nem lehet felvállalni", hiszen a határozati javaslat tárgysorozatba vételének támogatásával egy baloldali kampányt támogattak volna" 

Harrach Péter: Nem szolgálunk baloldali kampánycélokat

Sokan kiakadtak már az eseten, így nem is lépnék soraikba. Hisz' régóta tudom, hogy a "KDNP"-ben a "K" amolyan reálpolitikai díszítőelem, aminek nem szabad túllihegni a fanatikus vallási oldalát.

Így reálpolitikailag nem is az a vérciki benne, hogy közlőjét milyen szinten érdekli a gyermekéhezés, vagy tud felülemelkedni a beidegződött pártpolitikán. (Mert amúgy többek szerint az ellenzék tényleg kampányolt az üggyel, így pártszempontból még lehet is "jogos" a megfúrás).

És még csak nem is egészen az, hogy az elutasítás fő indoka nem maga a javaslat milyensége, hanem hogy ki nyújtotta be.

A kínos az, hogy utóbbit nyíltan mikrofonba mondja.

És még csak azt sem mondhatnánk, hogy szegény, elszólta magát. Nem: nyíltan felvállalja, hogy a Parlamentben a kormányzópárt részéről a törvényjavaslatok elbírálásának mechanizmusa úgy néz ki, hogy:

1. lépés: ki nyújtotta be: IF ellenzék (különösen baloldal) THEN kuka

2. lépés: egyebek (pl. javaslat elolvasása)

 Mert persze, tudjuk rég, hogy mindez így működik. De magára adó politikus nem mondja ki nyíltan, vagy ha mégis, kínosan szabadkozik, hogy nem úgy gondolta.

***

Olyan időket élünk, hogy Európában sokan titkos példaképként kezdenek ránk tekinteni, mert élő példát szolgáltatunk, hogy a suttyóság kifizetődő politika. Meglévő üzletmenetet / magánvagyont államosítani, izomból bármilyen akaratot keresztülvinni, ellenzéknek parlamentben nyíltan fejére szarni. És fontos, hogy nyíltan, hogy tudja, és szokja, hol a helye. S rajta keresztül az állampolgár is. (Mellesleg a kormánypárti állampolgár is, csak ő az óceán friss illatát érzi, mert a mai vécéillatosítók csodákra képesek.)

És hatásos: tényleg szokja. Csak nem szabad hirtelen adagolni a szart: lassan kell a fejre csöpögtetni, apránként aztán az adag is növelhető. Az állampolgári türelem fejleszthető.

Megkísérlem ehelyütt Nemzetünk Hivatalos Képviselőjének ezideig elhangzott pár idézetén keresztül sommázatát adni annak, mit gondol Magyarország a menekültkérdés kívánatos megoldásáról:

„Tudomásul kell venni, hogy kétfajta országcsoport létezik az Európai Unióban. Vannak a volt gyarmattartó országok és azok, akik sosem voltak gyarmattartóak, és ezért kulturálisan is másképpen viszonyulnak a bevándorlás kérdéséhez, ezt nekünk is meg kell értenünk. Meg kell értenünk azokat az országokat, akiknek ez nem probléma, hiszen mint volt gyarmattartók, mindig is ismerték azt a birodalmi gondolkodásmódot, hogy a gyarmatosított országokból nagyobb néptömegek érkeztek hozzájuk. Erre föl vannak készülve, ezzel együtt élnek, ennek megvan a kultúrája náluk. Magyarország sosem volt ilyen ország, nem is lesz ilyen ország; mi értéknek tekintjük azt, hogy Magyarország egy homogén ország kultúrájában, gondolkodásmódjában, civilizációs szokásaiban meglehetősen homogén képet mutat. Szerintünk ez egy érték, nem is szeretnénk ezt föláldozni. De nem akarjuk elvitatni a jogát azoknak az országoknak sem a bevándorlók befogadásához, akik egyébként ehhez hozzászoktak és így akarják megoldani a problémáikat. Ezért javasoljuk, hogy egy lehetetlen közös nevező helyett inkább minden tagállamnak adjuk meg a jogot, illetve adjuk vissza az őket természetes módon megillető jogot, hogy eldöntsék, akarnak-e bevándorlókat a saját hazájuk területén vagy nem.” (...)

„Ha önök végigmennek ma Európán, akkor láthatják ezeket a konfliktusokat és én meg vagyok arról győződve, hogy miután nekünk, magyaroknak az ilyen típusú konfliktusok kezeléséhez nem fejlődtek ki a képességeink, mert mi sohasem voltunk multikulturális társadalom, sohasem fogadtunk be a gyarmatainkról érkezett bevándorlókat, ezért a közép-európai térségben a bajok még annál is nagyobbak lennének, mint amit ma számos nyugat-európai országban látunk.”

Orbán Viktor, 2015 május

"A magyarok döntöttek, nem akarnak törvénytelen bevándorlókat és nem osztoznak a európai baloldal szellemi ámokfutásában – mondta a miniszterelnök Tusnádfürdőn szombaton.

Orbán Viktor ismertette a nemzeti konzultáció eredményeit. Jelezte, 1 millió 254 kérdőív érkezett vissza, és az eredmények szerint 95 százalék azt mondta: a bevándorlás helyett inkább a magyar családok, gyermekek támogatására van szükség.

A magyar emberek több mint kétharmada a saját élete szempontjából fontosnak tartja a terrorizmus térnyerésének kérdését. Háromnegyedük gondolja úgy, hogy az illegális bevándorlók veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit és megélhetését. Négyötödük szerint Brüsszel politikája megbukott a bevándorlás és a terrorizmus kérdésében, ezért új megközelítésre, szigorúbb szabályozásra van szükség.  Ugyanekkora arányuk arra biztatja a kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorúbb szabályokat hozzon.  

A kormányfő szerint az eredmények azt jelentik, hogy Magyarország biztos és stabil ország, a magyarok pedig egységes és kiegyensúlyozott nemzet akarnak maradni az őket körülvevő bizonytalan világban."

Orbán Viktor, 2015 július

***


"Az nem járja, hogy az USA nem fogad be, vagy csak 10-15 ezer menekültet. Az nem járja, hogy Izrael egyáltalán nem fogad, Ausztrália egyáltalán nem fogad, a gazdag arab országok hezitálnak, és mindenki Európára tekint, mert valaki ebbe az irányba indította el a menekülteket", mondta.

Orbán Viktor, 2015. október

+++

Konklúzió:

Magyarország egy homogén ország: kultúrájában, gondolkodásmódjában, civilizációs szokásaiban meglehetősen homogén képet mutat. Szerintünk ez egy érték, nem is szeretnénk ezt föláldozni. Így ragaszkodunk jogunkhoz, hogy ne fogadjunk be menekülteket.

Viszont kurva anyját az összes többi országnak, aki nem fogadja be őket.

"Az Alkotmánybíróság teljes ülése a 2015. szeptember 15-én elfogadott határozatában megállapította, hogy a Kúria Knk.IV.37.467/2015/2. számú, a férfiak és nők egyenlő nyugdíjkorhatárára vonatkozó népszavazási kezdeményezés tárgyában hozott végzése alaptörvény-ellenes.

...

A határozat aláírására, valamint hivatalos közzétételére, a részletes indokolással, az esetleges különvéleményekkel és párhuzamos indokolásokkal együtt, a jövő héten kerül sor."

***

Odáig értem, hogy a népszavazási beadvány indoklása rossz, mert arra hivatkozott, hogy a nők kedvezménye sérti az esélyegyenlőséget.

Mert valóban, az Alkotmány a nők pozitív diszkriminációját előírja, és kimondottan lehetővé is teszi ennek nyugdíjrendszerbeli érvényesítését:

"Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket."
"Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja."

/Részletek az Alaptörvényből/

***

Tehát a népszavazás kérésének indoklása hibásnak tűnik, azonban maga a népszavazási kérdés a fenti hibás indoklást nem tartalmazza, csupán azt kéri hogy az Országgyűlés tegye elérhetővé a férfiak számára is e kedvezményt:

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1.-től a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?"


A népszavazást támadó beadvány azonban egy ilyen törvény megalkotását is alkotmányellenesnek tartaná, mert a kedvezmény férfiakra való kiterjesztése e témában megszüntetné a nők pozitív diszkriminációját, amit pedig az alaptörvény előír. (Ezen indoklást a beterjesztő néni a tévében el is magyarázta, a "pozitív diszkrimináció" értelmezést is tőle veszem át.)


Csakhogy:

Életünk szerencsére több annál, hogy nyugdíjba megyünk.

Ha csak a jogi oldalát nézzük: megszületünk, felnövünk, tanulunk, munkába állunk, a nők gyermeket szülnek, visszaállnak munkába (ha tudnak), esetenként könnyített (pl. 4/6 órás), családbarát munkába (ha van ilyen), hogy össze tudják egyeztetni az óvoda/iskola rendjével stb.

És igen, nyugdíjba is megyünk, meg meg is halunk, de azért a fentiekből látszik, hogy egy csomó része van életünknek a nyugdíjkorhatáron innen is, ahol a nők külön támogathatóak...

***

...lennének, mert sajnos a munka világában bizony nemigen hatékony még a támogatásuk. Nagy lemondást igényel még manapság megszakítaniuk a karrierépítést, ha gyermekbe fognak, mert nemigen tudnak utána / mellette olyan munkát találni, ahol megoldható, hogy

• négykor elhozhassák a gyereket az óvodából (amikor pedig már igen ferdén néz rájuk az óvónéni)...
• ...ehhez fél négykor leléphessenek a munkahelyről (amikor pedig még igen ferdén néz rájuk a főnök),
• otthon maradhassanak a beteg gyerekkel (mert igen hamar megkapják, hogy itt azért dolgozni is illene),
• ne kezdőként kezeljék őket az ismételt munkába álláskor,
• ne kevesebb pénzért végezhessék el ugyanazt a munkát,
• és sorolhatnám, de elég ideírnom, hogy egyéb éspedig ..................... , és gyakorló /egykori anyukák hada perceken belül szét tudja feszíteni e rubrika kereteit még vagy húsz/harminc valós sérelemmel

***

Tehát az előírt pozitív diszkrimináció bőségesen megvalósulhatna még egy csomó más területen is, ha a nyugdíjkorhatárban pont meg is szűnne. És bőségesen lenne is hol megvalósulnia...


S még maga az alkotmányszöveg is kimondottan jelzi, hogy pont a nyugdíjban támogatás csak egy lehetőség:

"Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapítHATja."

Vagyis szerintem a férfiak kedvezménybe vonása alkotmányba csak akkor ütközne, ha a nők más területeken nem kapnának kedvezményeket, mert különben a nők kedvezményezettsége egyéb (mellesleg tán még hatékonyabb is) módokon még megvalósulhatna.

Hogy mennyi ilyen kedvezményt kapnak most, nem tudom. Fentiekből azért kiérződik, hogy szerintem még bőven rájuk férne más területeken némi kedvezmény.

De ettől még nem kötelesség fenntartani pont ezt a nyugdíjkorhatárosat.

Különösen annak fényében, hogy itt nem megvonnák a nők egy jogát, csak mások számára is lehetővé tennék. Tehát az alkotmány betűjén túl erkölcsi aggályt sem igen látnék a fériakra való kiterjesztésben.

***

Az tény, hogy az emiatt nyugdíjba mehető férfiak növelnék az eszkimók számát a fókák változatlan mennyisége mellett.

Csakhogy

• ebből nem következik automatikusan, hogy a jelenlegi nyugdíjak csökkennének (mert nem ez lenne az első betömködnivaló luk a nyugdíjrendszeren),
• a korengedményes nyugdíjhoz köthető alacsonyabb nyugdíj (talán kötve is van), így egyrészt nem zúdulna hirtelen annyi eszkimó a rendszerre, másrészt aki előbb nyugdíjba megy, az ugyan most extra terhelést jelentene, később viszont kevesebbe kerülne, mint ha normál időben ment volna nyugdíjba -- megfelelő szorzókkal tán még nullára is kihozható lehet a pluszköltség,
• arról pedig végképp nem esik szó az alkotmányban, hogy férfiak azért ne mehessenek nyugdíjba, hogy a nőknek több nyugdíj jusson (ezzel az erővel a férfiak nyugdíját úgy ahogy van el is kellene törölni)

+++

Mellesleg ez a népszavazást elmeszelni kérő beadvány szép példája az emberi természet sötét oldalának.

Az igazi, szép, zsigeri irigységnek, amivel a vonatra egyszer már felkapaszkodott ember lerugdossa a további felkapaszkodókat, mert fél, hogy úgy nem lesz elég kinyújtoztatnivaló hely a fájós lábainak.

"Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron."

/A cím ellenére menekültekről, így aki már unja, javaslom: visszaklikk/

A gyereknevelés egyik közismert hibája, mikor a szülők -- vagy maguk se tudják, mit akarnak, vagy csak nem ugyanazt akarják, és -- nem egységes szabályokat alkalmaznak gyermekük dolgában.

És ilyenkor a gyermek egyrészt maga is zavarttá válik, másrészt az ügyesebbje elkezdi "learbitrálni" a felnőtteket, azaz céljai eléréséhez kijátszani őket egymás ellen, ill. mindegyiktől azt kicsikarni, amiben az engedékenyebb.

Amiből idővel anarchia lesz, de semmiképp' nem az, amit a felnőttek szeretnének.

És persze így van ez a felnőttekkel is egymás között: ha nincsenek világos, következetesen minden hatalom által betartott szabályok, lavírozni kezdünk. Egyrészt mert nem bízunk abban, hogy a hatalomnál a még csak nem is definiált normál ügymenettel elérhetjük céljainkat, másrészt meg észleljük, hogy ügyes lavírozással viszont igen, és hogy körülöttünk már mindenki ezt teszi, így ha mi nem, folyton csak a sor végére nyomnak.

***

Európa szövetsége most pont ilyen béna szülők kupaca. Ha én menekült lennék, én is mindent megtennék, hogy feljussak arra a vonatra, bejussak még utolsónak azon a kapun, hangosan kiabáljak a kamerák előtt, mert aki ezt tette, az már -- lám -- ott ül a tutiban, aki meg maflán arra megy, amerre a rendőrök terelik, még mindig nincs sehol.

És erőlködhetünk itt külön-külön kerítésekkel, határzárakkal, kvótákkal vagy abból kimaradással, csak egymást színyatjuk, miközben szépen learbitrálnak minket. És így az összkárunk egyre nagyobb, amit egymás rovására persze farigcsálhatunk -- és farigcsálunk is -- lefele, de a forgácsot csak a szomszédba dobhatjuk, kerítéssel tolhatjuk őket a szomszédba, de idővel az is visszadob hozzánk egy kupacot -- és az összkárunk egyre nő.

Míg hogy

• ha lenne egy egységes szabályrendszer,
• ha mindegy, hol lép be az érkező, mert ettől nem függ, hová irányítják aztán,
• ha egy egységes hivatal egységes szabályrendszer alapján bírálja el, maradhat-e és hová helyezik,
• ha nem pénzt kap segélyként lakhatásra/élelemre, hanem (hosszabb távon, munkába/iskolába járásra is) elfogadható szállást és ellátást a kijelölt helyén, és munkát is csak ott vállalhat (amiben persze segítik és úgy egyáltalán konstruktívan állnak hozzájuk és barátian bánnak velük),
• az engedély nélküli tartózkodás / feketemunka pedig kiutasítással jár,
• ÉS AZ EGYIK LEGFONTOSABB, hogy ebben a szövetség minden tagja részt vesz és kiveszi részét (a kettő nem pont ugyanaz -- a második vállalás a "költségekből"), és mindezt egységesen hangoztatjuk / tesszük közzé érthetően, több nyelven, interneten a világban, egységesen tartatjuk be ill. szankcionáljuk,

akkor egyrészt annyira már nem is annyira vonzó idejönni, másrészt nem kell kerítés ahhoz, hogy a kijelölt helyeken gyűljön a nép, mert teljesen mindegy, hol lépi át a határokat.
És tudják, mi vár rájuk, tudják, hogy nincs sok esélyük kibújni a szabályok alól, és egész kultúráltan zajolhat le mindez.

És nyilván maguk a feltételek finomhangolhatóak, hogy mennyire legyen / ne legyen érdemes ide jönni -- a fenti is csak egy (részben ráadásul már létező javaslatokból ollózott) példálózás -- és nyilván persze nehéz annyira kevéssé kedvező feltételeket biztosítani, hogy ne legyen még így is sokaknak érdemes -- bár még ez is csökkenthető pl. az ázsiai táborok élhetővé támogatásával -- de a lényeg az egységes és következetes szabályrendszer és fellépés.

De még ha akár kerítés, határvédelem, szigor: akkor is csak egységesen van értelme, különben a folyó szimplán a leglejtősebb völgyön át önti el szép medencénket, aztán rajtunk is marad, hisz' elmartuk, akinek lenne munkagépe, hogy gátakkal nagyobb medencékbe vezesse...

***

És még valami.

Az Unióban a menekültügy nélkül is épp' dúl a harc a központi irányítás ("EU-kormány") és a nemzetállamok megerősítésének hívei között.

Az egységes megoldásnak (nem véletlenül) pont azok az országok állnak most ellen, akik az Uniót az országok kormányai által irányíttatnák szívesen.

Ami persze egy elfogadható álláspont. De pont ezen országok fejében kéne legelemibben úgy megjelennie egy bármilyen EU-szintű megoldásnak, amit ők maguk, a tagállamok vezetői dolgoznak ki / terjesztenek elő, hogy aztán hajlandóak legyenek elfogadni.

Egy olyan ország, aki az EU szervezeteitől várja úgy általában az Unió irányítását, joggal várja el e központi szervektől most a megoldást. De aki szerint e szövetséget az egyes országok kormányai kell irányítsák, az vegye már a fáradságot, hogy ezt meg is tegye.

És mivel a nem egységes megoldással sok pénzzel-kerítéssel nem megyünk semmire, a szövetségen kívüli egyedi keménykedés nem férfiúi határozottság, hanem teszetosza keneszelés, bárminek tűnik is belülről.

***

Sokféleképp' lehet jól gyermeket nevelni. Lehet szigorúan, lazábban, vallásosan, anélkül, de fontos, hogy minden esetben következetesen. Mert ennek híján szimplán hülyére leszünk véve, miközben még hülyére vevő gyermekünk is bizonytalanságban vergődik bizonytalan szabályok között, úgy érezve, hogy ha nem ügyeskedik és követelődzik, tisztán játszva a szülői "törvény" nem biztosítja az érdekeit.

S persze mi itt kis országunkban már megtanultuk, hogy mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni, de vegyük már észre, hogy ettől még nem kötelessége. Szóval ha lehet, most az egyszer...

Úgy látom / olvasom, sokan jutnak arra / értenek egyet, hogy az egyik lehetséges megoldásként az EU-n kívüli eddigi befogadóországokat kellene -- s persze nagyvonalúan, nem csak amolyan segélyszinten -- pénzzel tömni, "megvéve" ezzel saját nyugalmunkat.

És persze ez sokaknak tetsző megoldás is lenne, mert az elég gyerekesre sikeredett korábbi keresztényi érvvel szemben, hogy ugyanis magát a szír válságot kéne ott helyben megoldani, ez még kivitelezhetően is hangzik, így lelkiismeretünk letudva -- légyen az liberális, keresztényi vagy ezek kombinációja -- de mégis visszatoltuk a trágyadombot a szomszédba.


Nem véletlen, hogy saját állítása szerint még maga Mesterünk, Orbán Viktor is ezt készül beterjeszteni Megváltó Javaslatában:

"E helyett van egy terv, amelyet a kormányfő a következő uniós csúcson mutat be. Ennek része a Szíria körüli országok jelentős pénzügyi támogatása. Különösen Törökország teljesítménye rendkívüli a menekültkérdésben – mondta a miniszterelnök, megjegyezve: hetente kellene misét mondani Recep Tayyip Erdogan török államfőnek. „Nem hagyhatjuk cserben az olyan államokat, mint Törökország, és nem lehetünk fukarok.

Az uniós befizetéseket egy százalékkal növelni, a közös költségvetés egyéb célokat szolgáló kiadásait egy százalékkal csökkenteni kellene, az így keletkező forrásokat pedig a Szíriával szomszédos államok támogatására lehetne fordítani. Amennyiben még több pénzre van szükség, "megemeljük a segélyt, egészen addig, amíg elapad a menekültáradat" - fejtette ki Orbán Viktor."

http://mno.hu/belfold/orban-ha-mindenkit-beengedunk-europa-megsemmisul-1304057
http://index.hu/belfold/2015/09/12/orban_az_europai_vezetok_alomvilagban_elnek/

(Megjegyzem, azért szép tőle, hogy EU-ország vezetőjeként végre tesz egy javaslatot -- még a végén azt kellene hinnem, igaza van, hogy az EU-országok vezetői teszetoszák, és ötletük sincs, szövetségüknek mit kellene tennie...

Bár jelzem, miniszterelnököktől személyesen nem is várok el ötleteket -- az ötletelgetés a menekültügyben is jól megmutatta, milyen károkat képes okozni. Szakemberek bevonását várom el tőlük, hogy azokkal dolgoztassanak kivitelezhető javaslatokat. Az ilyesmi tényleg ötleteléssel kezdődik, de aztán egy csomó további fázison is átmegy, tényleges számok tanulmányozása, hihetőségvizsgálatok, modellezések, ilyesmi -- kidolgozott módszertanai vannak ennek a műfajnak, bár tudom, manapság nem divat kidolgozott módszertanokat alkalmazni, sem gondolkodni...)

***

Azért abban is van jó, hogy -- bár

"...amikor az életünkért futunk, amikor arról van szó, hogy valóban a magyarországi jogrendnek akarunk érvényt szerezni, akkor nem lehet valamit határidőre végrehajtani, ha egyébként fizikailag lehetséges lenne korábban is.",

-- azért a mindent megoldó javaslatát még most -- hogy készen áll -- sem sieti el benyújtani, és így még lehet kicsit finomítani rajta.

Így én egy kis finomítást súgnék még hozzá:

• stílusosan indíthatna egy közismert bölcsességgel az eszkimók segélyezéséről vagy halfogásra tanításáról,
• és már rá is kanyarodhatna, hogy a megcélzott EU-n kívüli országokba se szimplán a menekülttáborokat fenntartó pénzeket kellene küldeni, mert
  • menekülttáborban leélni egy életet segélyen akkor is demoralizáló, ha amúgy van elég segély, s így viszonylag jó az ellátás (mellesleg meg sosincs elég segély és ritkán jó az ellátás)
  • és a befogadó országok annyira még busásan beözönlő pénz esetén sem örülnek hatalmas, tétlenül várakozó tömegeket ki-tudja-meddig-összetartani-képes, pattanásig feszült táboroknak,
  • (meg Mesterünknek amúgyis jó tapasztalatai vannak a munka világába való visszavezetésről...)
  így -- és most a javaslat finomítása -- a kiküldendő pénz legalább egy részét ipart teremtő befektetésként kellene oda irányítani.

Döbbent csend, mert ki a franc akarna befektetni háborús övezetek melletti sivatagokban?!

De Mesterünk szereti a szavait követő döbbent csendeket, mert annál hatásosabb aztán a feloldásuk, így rövid hatásszünet után mindjárt fel is oldhatja, hogy

persze, tudjuk, magántőke még ha kergetnék is, visszaszökne akár gumicsónakokban is a menekültekkel, hogy legalább egy részét viszontlássuk. De itt most EU-s államok által küldött segélyként betervezett pénzek módosított felhasználásáról beszélünk.

Kvázi sivatagba kiöntött / éhes gyomrokba vesző pénzek olyan felhasználásáról, amiből ha három eurónyi haszon származik, már a tervezett nyereség fölött vagyunk, ráadásul e pénzeknek nem is a nyereség lenne a céljuk, hanem

• a minél hatékonyabb felhasználás, azaz ha száz euró "segély" megtermel még ott valahogy ötven másikat, és úgy eszik meg a táborlakók, azzal már másfélszer olcsóbban etettünk meg ugyanannyi menekültet,
• értelmes munkát végezve a táborlakók eggyel emberibb életet élhetnének az unalmas, nihil tábori létnél, és még fejlesztenék / fenn is tartanák munkaképességüket egy későbbi hazatelepüléshez,
• iparának fejlesztésének, új befektetéseknek minden ország örül -- ez valódi kárpótlás lehet egy hatalmas problémás tömeg befogadásáért,
• igazából még táborból is kevesebb kellene, mert fejlődő ipar legjobban meglévő városok mellé telepíthető, így a menekültek tömege emberként városokban is élhetne, plusz még a helyi lakosság is munkát találhatna bennük,
• s persze az állami pénz akár részben csak támogatná a magántőkét a befektetés kockázatáért, így a beruházások tényleg versenyképes ipart teremthetnének, nem csak olyan közmunkaszerű sittes zacskóragasztgatósat.

.

Ennyi.

És persze óva intenék bárkit, hogy ezt így kész, megvalósításra érett -- vagy akár csak megvalósítható -- javaslatnak vegye. Mert az maga lenne az ötletelésbe kapaszkodás, és mert nyilván végtelen sok részlet van itt, amiben az ördög lakozni szok.

De a következő fázisra: a megfontolásra mindenképp' érdemes.

És Mesterünk által beterjesztett konstruktív javaslatnak minősülne, így legalább két hétig beszélnek róla, és még ha aztán el is vetnék, ő arról már nem tehet, neki bezsebelve a pont.

+++

 Mester, nem kell, hogy ezt elolvasd, csak valahogy álmodd bele Megváltó Javaslatodba. Azt hiszem, egyikünk sem járna rosszul. Ámen.