Gyermekeim óvodáskorában volt szerencsém meghallgatni az oviban ingyen osztogatott Palánta CD-k egyikét Vörös Valérról, a rókáról, meg az oktondi tyúk vagy kacsa (?) asszonyságról, aki hitt a róka nyájas szavának, így békétlenkedés lett a baromfiudvarban, amire az oktondi asszonyság kis híján ráfázott, ám a bölcsen mértékadó keresztény gondolkodású Burkus kutya megmentette a nyájasszájú ravaszditól.
A tanulság csak úgy sütött (inkább kimondva mint kimondatlanul), hogy csak az oktondi asszony szédíthető meg a bülbülszavú liberális dumával az önmegvalósításról, minek fertelmétől csak a Hit ereje s az őt képviselő józanul hidegszavú férfiember védhet meg bennünket.
Nem is a szájbarágás volt a baja, mert gyerrnekeknek szólt. Hanem hogy színvonalában rádöbbentő-túlságosan emlékeztetett a mértékadó honi keresztény-konzervatív pártok elvileg felnőttekből álló megnyilvánulásaira.
***
Igazából nem ott kezdődik a baj Kövér és Ákos urak "nőügyével", hogy milyen szerepet szánnak a nőknek, hanem hogy az a nőtípus, akitől féltik a világot, igazából nem létezik. Leszámítva persze, hogy valamennyi kicsi a világon mindenből létezik, még nyolcfogú lóból is biztos.
A fenti urak fejében élő kép a nőkről egy végtelenül leegyszerűsített modell, talán hogy a világot kevéssé értő elme is megértse -- arra gondolni se merek, hogy és hogy kellően elítélhető kép legyen.
Teremtettek egy képet a nőről, aki puszta önmegvalósításból szingli, elkényeztetett, csak magával törődik, s ezért inkább gyermeket se vállal, hogy karcsúságát megőrizze. Ami nagyjából megfelel a (XX.) századelő regényeiben faluról városra felkerülő cselédlány úrinőkről alkotott világképének, ötvözve a jelenkor Szex és New York-jával.
Csak míg az előbbi száz éve volt, utóbbi meg film (amiben ugye a bácsik és a nénik csak eljátszanak egy-egy szerepet, nem igaziból azok, aminek ott látszanak), így érdemes lenne frissíteni a világképet pl. valahogy úgy, hogy elbeszélgetnének igazi mai nőkkel.
Mit gondolnak a világról, mik a terveik-vágyaik, vagy ha csak a lényegre szorítkoznak: szeretnének-e gyermeket szülni.
Nagyon elcsodálkoznának, mikor meghallanák, hogy szinte mind szeretnének.
***
Csak nem feltétlen az első utukba kerülő suttyóval, pusztán mert az férfi, és méltatta őt, a másodrendű lényt, a teremtés koronájának pillantására.
És a szülések szüneteiben csinálnának még pár egyéb dolgot is életük során.
Ami amúgy a keresztény családmodellnek is jót tesz, mert a férfival azonos intellektuális szinten levő, és a munka világában is hasonló élményeket megélt asszony olyan társa tud lenni a férfinak, aki egyszemélyben kielégíti annak testi-lelki igényeit, így a férfi nem kényszerül rá, hogy a vacsorát leszámítva egyéb foglalatosságaira (pl. dug, mozi, beszélget) más-más nőket kelljen igénybe vennie. Ami megkönnyítheti a családok egyben maradását.
De ezért még nem kell félnünk tőlük, mert csak a dőre férfi hiszi, hogy a nő megszerzésének s -tartásának egyetlen módja ha elhitetjük vele, hogy hülye és ronda, mert akkor majd felnéz ránk és hálás lesz, hogy szóba állunk vele.
***
Emlékeim szerint a Lincoln-filmben volt egy taktikailag szép jelenet. mikor a négerek egyenjogúságának szavazási vitájában a fő támogatót megvádolja az ellenoldal, hogy azt akarja kimondatni, hogy a fehérek és feketék egyformák. (Ami akkor nyilvánvaló képtelenségnek és istenkáromlásnak számított.) Mire ő azzal tér ki, hogy nem azt mondatná ki, hogy egyformák, hanem hogy a törvény előtt egyenlőek. És ezzel szerzi meg a szükséges szavazatszámot. (Meg persze még pár billegő képviselő lefizetésével, de az most nem történetünk tárgya.)
Az egyszerűsített magyar keresztény rossznő-modell egyik eleme az is, hogy a mai nők egyformának hiszik magukat a férfiakkal. És aztán jót szoktak röcögni, hogy akkor a férfiaknak is legyen joguk szülni.
Csak hát ez is olyan Ezeréves Sólyom frissességű állapot: a kezdeti feministák egyik szélsősége volt. A mai nő pontosan tudja, hogy nem egyforma a férfiakkal, sőt, jó részük még élvezi is, hogy nő, és keresi a férfit, aki mellett nő lehet.
Csak ezügyben sem elégszik meg az első szembejövővel, továbbá nem veszi be a gyomra, ha az élet jogi / anyagi területén hátrányban van attól, hogy nő.
Ami nem tűnik logikátlannak, hisz' ki az a hülye, akinek az ő helyében bevenné?!...
***
Általában is feltűnt, hogy a kereszténység honi politikai képviseletét ellátó gondolkodók mennyi sok kitalált lény ellen harcolnak. Van ugye a fenti képzeletbeli nő, aztán van a liberális, aki azt hiszi, csak jogai vannak, kötelességei nem, és egyébként is fűt-fát dug, a hobbimeleg, aki unalmában dugja saját nemét, mert a fű-fa már mind megvolt (ilyenformán egyfajta idősebb liberális), és persze a kommunisták, akik tényleg voltak, csak időközben koruknál fogva nagyrészt meghaltak.
Tisztelem őket, nehéz lehet ennyi sok ellenséggel harcolni. Ráadásul halhatatlan ellenséggel, hisz' a nem élő lény meghalni sem képes. (Vagy már meghalt.)
Szerencse, hogy van, aki vállára veszi helyettünk a Gonosz elleni küzdelmet. Szörnyű lenne annyi sok kitalált nővel élni.
***
Mindamellett, ha tényleg meg szeretnék jobbítani a világot (amire persze ráférne), hasznos lenne előbb megismerni.