Benderik elmélkedik

Sokan elemzik most ezt a Trump-ot, hogyan lehetséges. Meg úgy általában is, hogy a világ a Berlusconi-Orbán-Brexit-Trump irányba megy, miközben már volt idő, mikor hihettük, hogy annyi viszontagságos Történelem után nagyrészt már normális. 

*** 

Pedig megvan ennek a logikája. 

Az üzleti életben "niche player"-nek hívják azt a játékost, aki felfedez egy piaci rést (niche), egy védett kis odút, ahol mások nem játszanak, egy hasznosnak ígérkező terméket, amit nem gyárt senki, egy fel nem fedezett piaci szegmenst, ahol valamiért nincsenek vetélytársak -- és azt elfoglalva aratni kezd. 

És voltaképpen szimplán ez történik. Régóta. 

*** 

Sokat emlegetik a jelenség elemzői, hogy a politikai elit régóta eltávolodott az egyszerű néptől. A borongók boronganak rajta. Az ügyesek meg kihasználják. 

*** 

Csak hát tág fogalom az "eltávolodás", és szerintem nem is pontosan látják a mibenlétét. 

Mert az szerintem nem igaz, hogy a "hagyományos, nyugati" politikai elit rosszul végezné magát a működtetést. 

Mert persze, divat szidni a hagyományos közgazdaságtant meg társadalmi berendezkedést, ami alapján mindez mostanság működtetve van. 

És nyilván részben alappal is, mert vannak hibái, mely hibák válságokat okoznak, amit az átlagember már saját bőrén érez. (Meg emellett felélik a Földet, sokakat lecsúszni hagynak, meg elidegenítenek meg ilyenek, de ezekről később.) 

Még ha nem is pont azok a hibák, és úgy, ahogy az átlagember felől -- az ő ismeretei alapján amúgy logikusan -- látszanak. 

És hát az elit sem ismeri be nyíltan, ahol tényleg rossz, és főleg nem magyarázza el, hogy működik pontosabban, és hol kellene javítani. 

Mert nem tudja elmagyarázni. Mi több, beszélni sem tud az átlagember nyelvén. Ami meg viszont nem az utóbbi hibája. 

*** 

Régi mániám, amit itt is sokszor leírtam ez+az kapcsán, hogy az átlagember nem hülye. Még a statisztikákban "kevésbé iskolázott rétegek" nagyobbik része sem. 

Ő a számára látni engedett, mélyebb működésében félig sem elmagyarázott rendszer működésére elképzel egy világot. S ha megkérdeznénk róla, általában egy logikusan felépített világról mesélne, szóval ő tényleg nem hülye. 

Az a hülye, aki nem tud a nyelvén beszélni. Meg nem is akar. 

*** 

Gyakori példaként mondják, hogy a nép szimplán arra szavaz, aki neki többet ígér. Akkor is, ha hosszú távon ez láthatólag bajt okoz. Arra szavaz, aki most odaadja kézbe a félretett nyugdíját. A birka. 

De ha megnézzük, ő játékelméletileg nagyon is jól felismerte, hogy vele folyton olyan játékot játszanak, ahol nem igaz, hogy ha ő most áldozatot vállal mondjuk egy megszorítással, akkor az így beinduló gazdaság javaiból majd kárpótolják. Hanem az ő áldozatvállalása jól el lesz felejtve, a virágzásból más részesül, és az lesz az övé, amit most elvesz.  Akkor most ki is a birka? 

És itt bele is ütköztünk az értelmes beszéd egy másik követelményébe, hogy hihető beszéd, ami ráadásul komolyan is van gondolva és a végén (lényegében persze) be is tartva. 

És itt persze egyre nehezebb a beszélő dolga, mert neki olyan hallgatóságot kell meggyőzni, akiket már sokszor átbasztak a palánkon. 

*** 

Itt az egyszerűség kedvéért beollózom nemrégibeni önmagamat (csak mert lusta vagyok, meg hogy lásd, mennyire unalmas alak is, hogy folyton ezzel jövök): 

"A baj az, hogy a középutas erők az egész fejlett világban válságba kerültek. 

• Egyrészt mert nem tudnak egyszerűen, érthetően magyarázni. Hogy mit miért tesznek, hogy mi miért szükséges. EInstein mondta egyszer (állítólag, de mindegy is), hogy amit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, azt nem is érted egészen. Szóval igaz, hogy a gazdasági folyamatok bonyolultak, így nehéz elmagyarázni, ha pl. megszorításokra van szükség. Vagy hogy egy EU-szerű szövetkezés a füllel hallhatóan becsörgedező pénzen túl is jár -- hosszabb távú, bár közvetettebben ható, ám sokkal hasznosabb -- előnyökkel. De ettől még el lehet e bonyolultabb dolgokat is magyarázni meglepően egyszerű módon. Nem lebutítva, csak nem szándékosan a politika szaknyelve mögé bújva. Amíg erre a középutas vezetők nem képesek, addig nyilván hódít az egyszerű világmagyarázatokkal operáló sommásan beszélő szélsőség. Mert az emberek alapvető igénye érteni a világot. Aki ezt kielégíti, annak ott a pont.

• A középutat gúzsba köti a túlhajszolt píszí és annak tabui. Már nagyon és veszélyesen. Mert a nép (jogosan) nem hiszi el, hogy meg tudna oldani egy problémát egy olyan erő, ami még csak ki se mondja a probléma bizonyos részeit. A középutas erők pedig nem mernek kimondani -- felvetni se -- bizonyos dolgokat, mert (jogosan) félnek, hogy már e tabuk említésére is kitagadná őket a szellemi bázisukat jelentő középutas értelmiség.

... 

Jelzem, a mi Bölcs Vezérünk pont erre az igényre / hiányra érzett rá, mikor belekezdett híressé vált illiberális tanaiba -- a kátyút így valaki be fogja tömni, csak kérdés, rendes értékálló aszfalttal vagy jó magyar házitrágyával. Persze tudom, magyar utat magyar ember bevált magyar módra foltoz..." 


Szóval igen, adva van egy piaci rés, és fura is lenne, ha nem támadna minden ilyen résre valaki, hogy önmagával betömje. 

Másrészt a mi Viktorunk is erre a résre érzett rá illiberális beszédével, meg arra, hogy érdemes azokkal összefognia, akik a nép nyelvén beszélni tudva e lukakat majd a saját vackukon mindenhol betömik. Mert ők az új világ(t)rend. (Tagadhatatlan, szimata ilyesmiben jó, már hajdani megtérése a jobb-létre is egy piaci rés felfedezése volt. Azt is mindig mondom, hogy van benne zsenialitás.)

*** 

Na de ha az a baj, hogy az elit nem tud beszélni, miért baj, ha olyanok jönnek, akik igen? 

Hát csak mert -- legalábbis az eddig látott -- lyukharcosok nem a valódi (sajnos tényleg bonyolult) világot tudják egyszerűen elmondani, hanem egy szép egyszerű nemlétezőt. 

*** 

Ha csak a fent is említett problémákra gondolunk: fenntartható fejlődés, szegény rétegek lecsúszása, ilyesmik -- az eddig feltűnő figurák valahogy egyike se nevezhető ezen bajok megoldása élharcosának -- igazából látványosan fosnak rá, már magát a kérdést is ballibzöld huncutságnak kikiáltva. 

A munkanélküliségre lehetnének megoldásaik, mert a henyélőket nem tűrik, de túl a nem tűrésen sokat eddig nem mutattak fel. A mi Vezérünk a közmunka miatti statisztikát adja el megoldásnak, Trump meg nem is gyötri magát megoldásokkal úgy általában semmire. Csak hogy majd megoldja. (És az, hogy felmondja a szabadkereskedelmi megállapodásokat meg kirugdossa a mexióiakat, az még akkor is egy kidolgozatlan ötletkezdemény, ha hosszú, aprólékos munkával, lassan el is tud ezirányba menni, és annak tényleg az is lesz a hatása, amit szeretne. Kidolgozatlan ötletkezdeménye meg mindnyájunknak van havi három, már ovis kiscsoport óta.) 

*** 

Általában a menekültek/migránsok/bevándorlók (ízlés szerint) kérdésében tűnnek a leginkább (sommás) megoldásra képesnek. Meg általánosítva fekete/mexikói/cigánykérdésben. De ezt a rést is a középutas elit hagyta nekik, mert ezügyben ők is egy szélsőséget képviselnek -- csak a mindent kritikátlanul el- és befogadó szélsőséget, aminek hülyesége és veszélye sokkal egyszerűbben elmesélhető a másik szélről. 
Meg a fentiek kistestvéreként az amúgy normálisan alkalmazva szükséges és hasznos "píszí' szélsőségessé vált változata is egy igen hálás rést nyit az ebbe kapaszkodónak, mert nagyon könnyű érthetőbben/jobban beszélni annál, mint aki egy kérdésről egyáltalán nem beszél, csak szőnyeg alá söpri. 

Szóval a "középutas, hagyományos" elit bizony maga is hajlik a szélsőségekre, ami már nem csak beszédhiba. De tény, hogy itt is a nehezebben elmagyarázható szélsőséget választotta. 

*** 

És hát a spiritusz. Tetszik, nem tetszik, ha csendben működtetni esetleg jól is tud egy vezető, az emberi természet olyan, hogy mindig is vezetői képességként díjazta, ha van benne spiritusz. Mondanivaló, elszánás, határozottság -- vagy annak látszata. Mert a spiritusz lelkesít, ami pedig a csendben elidegenedett, ideák nélküli világban elégít ki egy alapvető emberi igényt. 

Szóval ha csak hümmögve, szaknyelven finoman utalgatók vannak a porondon, ott már a mögöttes tartalom nélküli spiritusz is plusz három pont. 

+++ 

Egyszóval meg kéne tanulni beszélni, egyszerű mondatokkal, határozottan -- netán még érdekesen is... --, mert azzal még a bonyolult való világot is el lehet magyarázni, úgy, hogy a választók elfogadják. 

És merni is beszélni, a kényes kérdésekről is, fölöslegesen senkit meg nem bántva, de a problémákat sem elhallgatva. 

Idealistának tűnhet, de ha a "hagyományos" politikai vezetés nem tanulja meg, mindenhol lesz, aki betömje a lukat. A szuvasodás látványosan elindult, a luklovagok számára a trombita megfújva. 

 /Ide elképzeltem egy képet, de nem, nem rajzolok luklovagot. Szóval most nincs kép./

Melyik az a nagy szabadságharcos magyar politikus, várva várt október 23-i szónok, aki ha nagyhatalmi pozícióban lenne, különösebb hezitálás nélkül elfoglalná egy idegen ország egy részét (ott esetleg bábkormányt alakítva), hogy ideiglenesen ott állomásozó csapataival kényelmesebb pozícióból tudja védeni birodalma határait?

A helyes megoldás legörgetés után alant olvasható:

                           |

                           |

                           |

                           |

                           |

                          \|/

                           |

                           |

                           |

                          |

                          |

                          |

                          |

                          |

                         \|/

                          |

                          |

                          |

                          |

                          |

                         \|/

"Orbán Viktor szerint Líbiában, a Földközi-tenger partján létre kell hozni "egy gigantikus menekültvárost", ahová visszatoloncolhatják az észak-afrikai országból Európába tengeri úton érkezett embereket, hogy menedékkérelmüket ott, az EU területén kívül folytathassák le.

Hogy ez létrejöhessen, az Európai Uniónak új Líbia-politikára van szüksége, az országot egyben kell tartani és stabilizálni kell. Ehhez pedig fel kell fegyverezni a megfelelő líbiai erőket, és az érintett partszakaszt európai pénzen és európai fegyverekkel meg kell védeni.
Orbán azt is hozzátette, hogy hajlandó lenne arra is, hogy egy líbiai kormány létrehozatala nélkül is felügyelet alá vonják a líbiai partszakasz egy részét."

(Orbán gigantikus menekültvárost építene)

Előrebocsátom, régen nem olvastam Népszabadságot így tartalmát sem tudom megítélni, az utóbbi években milyen volt. (Egy időben egész jó, arra emlékszem. De persze az emlékek az elmének kamrájába valók, nem drága nyomdába, így nem tudom, mostanság tisztán minőségileg érdemes lenne-e a túlélésre.)

Ahogy azt se, lenne-e benne annyi potenciál, hogy egy értő tulajdonos kezében -- önmagában vagy egyéb, politikai célokkal kapcsolva megérje tovább vinni.

Ha ilyen nincs, hát akkor a kinyírás nyilvánvaló politikai jellege és sötét módja ellenére nincs vele mit tenni.

Ám ha lenne, úgy egy egy tippként elmondom, mit tennék vele, ha én lennék azon lény, akinek megérné átvenni. Vagy akinek elszámolnivalója van valakivel, aki megszüntette.

***

A gondolat alapja az, hogy nemtelen eszközöket használó partnerrel szemben az egyik leghatékonyabb stratégia, ha saját fegyverével ütünk vissza.

Nem csak mert finomkodással mintha tálcán, megsütve kínálnánk fel magunkat krumplisalátával, hanem mert a saját fegyverrel gecizés általában idegesítőbb bármi más fegyvernemnél. Lelki dolog ez, talán mert támadónk pont arra rezonál, így ügyesen adagolva szétrázható vele. Márpedig az ellenfél idegessége nem csupán szép látvány, de a legjobb módja, hogy aztán hibázzon.

***

És akkor először nézzük az ellenfél módszerét.

A Párt (a mostani, a nagy efföl) már évtizedekkel ezelőtti megalakulása óta ellenfeleit őrületbe kergető módszere, hogy csodásan tudott egyensúlyozni annak határán, ami a törvény betűje szerint valót elválasztja a már illegálistól, és tudta úgy tartalmilag pofán csapni az aktuális jogrendszert és ellenfelet, hogy mindenki lássa, hogy ez most egy nagyon aljas gyomros volt, de a jog betűje szerint teljesen legális.

Már a rendszerváltás előtt híresek voltak erről, amitől persze akkoriban még begyűjtés után párszor elverték őket, de nagyobb bajuk nem lett, mert mindig kiderült, hogy van valahol egy olyan elméletileg jogállami paragrafus, ami miatt nem ütközött törvénybe, amit tettek. S ezt akkor még jó ügyre is használták. 

Ez az évek során annyiban finomodott (durva szemcsés irányba), hogy most már nem annyira adnak a látszatra, de ezt is csak a cél szerinti mértékig adagolva, hogy mindenki láthassa, ki az úr a háznál, de a pillanatnyi erőviszonyok mellett azért ne legyen ki elmarasztalni képes őket.

***

Márpedig ha így, akkor értelmes ellenfél nem dühöngve tüntet, hanem ugyanígy játszik...

***

Most konkrétan a kínai piacok Hike cipője és Fuma melegítője lehetne az ötletadó szép példa.

Szóval ha én lennék az, akinek van pénze / kedve / célja a lap továbbvitelére/-re/-vel (vagy csak elszámolnivalója azzal, aki megszüntette) nagyjából az alábbiak szerint járnék el:

• azonnali állást kínálnék a teljes szerkesztőségnek, ahogy van,
• megalapítanám a Nérszabadság című lapot (esetleg Nerszabadság, ha egy kis jelentést is akarunk adni neki ("NER vagy szabadság" alcímmel, a világ proletárjai már úgyis avítt kissé...))
• és kiadnám, de szigorúan ugyanazzal a betűtípussal szedve, hogy még véletlenül se lehessen nem összekeverni őket.
• Az internetes változat meg lehetne mondjuk a noll.hu.

És persze egy fillért se fizetnék érte a jelenlegi Népszabadság tulajdonosának, hisz' ez egy teljesen másik lap.

Aztán pereskedjen, aki akar.

Mert

• egyrészt itt mifelénk kedvelt politikai ars poetica a "kutya ugat, a karaván halad",
• másrészt egy ilyen pert igen sokáig el lehet húzni,
• harmadrészt maga a tulajdonos kürtölte tele a sajtót, hogy ez a lap csak veszteséget termel, így ha a per rossz irányba halad, egy ponton konstruktívan felajánlanám, hogy megtérítem a tulajdonosnak a lapból származó tervezett eredményét arra az időszakra, amíg ő szünetelteti a saját lapját -- de mivel ez a tervezett eredmény negatív, így természetesen ő fizet nekem.

***

És ha végül évek múltán netán elveszíteném a pert -- nos, az erre alapított 3 milliós káefté természetesen képességei szerint fizetne...

De hogy a dolgozókat ez ne érintse hátrányosan, azonmód elindulna mondjuk a Névszabadság. Ugyanazon gárdával és betűtípussal, neten nolll.hu...

+++

És annyira élvezném azokat az arcokat...

És persze csak gondolatkísérlet.

...

De azért annyira élvezném azokat az arcokat...

Hoppá-érzés lehet most sokakban, no hát mégis. Felnőnek a kutyakölykök, s komoly felnőttként harcba szállnak a Sátánnal. Végül mindig ez van, a népmesékből tudtuk jól.
És akkor ezek a kétfarkúak is most komoly erő lesznek, öltönyben beszélnek majd orruk alá tartott nagy bolyhos mikrofonokba, és csupa olyan szavakat mondanak majd, amit az egyszerű ember már nem ért, ámde tisztel, és ha kell szavaz rá. Végre, és akkor megdől a Sátán hatalma.

Vagy mégse jó, mert akkor ki lesz itt érthető és vicces? Szerethető. Persze, mindig ez van, megszeretünk valakit, megbízunk benne, divatos lesz, aztán fejébe száll, és elkurvul. Ezért nem találni gázszerelőt meg kőművest se soha, mert egy része eleve iszik, a kevés meg, akit ismerősök szívből ajánlanak, a sok munkától fejébe szállódik, már túlvállalja magát, már a segédeit küldi, már ő se úgy dolgozik -- ezt értem elkurvulás alatt.

***

Nos, magam úgy vélem, hogy

• egyrészt mindig benn volt a paklijukban, hogy szeretnének komoly dolgokkal foglalkozni,
• mi több foglalkoztak is, azaz a felszín mögött régóta komolyak, a stílus csak eszköz.

Amit amúgy egy interjúban most ki is mondott a falkavezér.


***

Én egyébként mindig bírtam őket, bár néha kicsit éreztem rajtuk egy kényszerességet, hogy mindig, mindenre és mindenáron viccesen válaszoljanak. Ami persze sokszor eredményez erőltetett válaszokat.

***

Csakhogy most válaszútra kerültek.

Amit lehet odázni, és a sorsra bízni, de az is egy döntés.

A kérdés pedig az, hogy a cél kis parlamenti ellenzéknek vagy kormányt váltó nagyvadnak való levés. Kiskutya vagy nagykutya.

Normál helyzetben persze már mindkettőhöz késő lenne így másfél évvel választások előtt. De minálunk itt akkora várakozás van, hogy mindkettő belefér.

Van persze egy döntés nélküli út is: építkezni, kicsit komolyodva, ami a stílusban megtartja a régi sémát, ám közben komoly témákat feszeget, s közülük kisebb helyieket még meg is old. Valami ilyesmi terv sejlik ki a fenti riportból is. S aztán az Élet mindezt szavazatra váltja -- amennyire gondolja.

***

Azonban ez is egy döntés. Mert egy csak helyi ügyekkel foglalkozó párt, aki ráadásul "furcsán beszél" -- azaz viccesen elvont / elvontan vicces, még ha csak stílusában is --, azt a nagy többség akkor se meri kormányzóerőnek választani, ha amúgy szimpatizál is vele. Mert a nagy többség nemigen tud komoly erőt látni egy kétfarkú stílus mögé.

A társadalom ősi beidegződéssel a Nagy Farkat tiszteli és féli, két kicsit csak megmosolyog. Komoly vezetőjéül pedig azt választja, akit fél és tisztel, a másikat legfeljebb kedveli.

Ami nekem se tetsző dolog, de hát a Világ csak lassan változik, így aki meg akarja ülni, aljával kénytelen felvenni a nyereg alakját.

***

Szóval ha a cél egy hatékonyan tököt szorongatni képes kis parlamenti ellenzék, arra jó lehet a kialakulni látszó út.

Ám ha komolyabb tervek is lennének, ahhoz sajnos

• komolyabb stílus is kell,
• és hozzáértő vélemény nagy horderejű kérdésekben (és ne tévesszen meg senkit, hogy a most bennlévőknél ez nem követelmény, ők már benn vannak!!!)

Sajnos azonban egy komolyabb stílus kiherélheti mind a két farkat, ha rosszul adagolják. És nagyon nehéz jól adagolni. Úgy, hogy érdekes maradjon (az 5-10%-nak), de stílusban is komolynak tűnjön (a 90-95%-nak).

***

A feloldásra egy lehetőség lenne, ha a két farok egyike némileg leválva önálló doronggá válna. Mint mikor a gumiabroncsgyár leánycégbe szervezi a guminőt. Továbbra is a cégcsoport nevét viszi, így a vevő látja, hogy a megszokott kiváló tapadás, de jobban rá tud állni a speciális igényekre. Más marketing, célcsoport, ilyenek.

A mai leosztott médiavilágban egy új erőnek nagyon nehéz megláttatni magát, majd tisztán s épelméjűn maradva a kormány közelébe jutni. Egy lehetséges módját magam is leírtam párszor, remélve, hogy ráharap az ott leírt profilúhoz hasonló rátermett alak (Persze tudtam, hogy ábránd, de álmodni szép.) Ám a politikus annyira kontraszelektív szakma, annyira az elvtelen hülyéknek szól, hogy rendet tenni képes és hajlandó balekból kevés van. A rátermetteknek jobb dolguk is akad.

Ám amit a kutyapárt eddig tett, azzal áttörte az első falat, az ismeretlenségét. Van infrastruktúrája, amivel láttatni tudja magát. Nem csak a saját mobilos "app"-pal, de érdekességükkel a normál média falát is áttörték. Ezt felhasználva egy "leánycég" el tudna indulni. 

A kapcsolat nyílt lenne, de mindenki látná, mikor beszélnek egy farokkal, és mikor kettővel. Ez fontos, mert a szmájlik szájbarágós világában az emberek többsége magától nem tud különbséget tenni.

S talán ez lenne a legfontosabb célja a szétválasztásnak. Mert mögöttes tartalomban már a mostani kétfarkú kutya is komolyabbnak és értelmesebbnek tűnik, mint az "igaz, komoly" nagy tulkok. Nem véletlen érzem egy ideje, hogy Magyarországon megelevenedett a Tanú (a film -- most én is szájbarágok kicsit). Hülyeségben a komolyak simán hozzák az ötvenes éveket.

De ha ugyanabból a szájból jön ki hol egy nagy, hol két kis farok, sose lehet tudni, amit épp' látunk, az melyik. Komoly dolgokra legyen egy komoly száj, kinek már a hangja is máshogy zeng.

S persze a név is utalhat a játékos testvérre, csak valami komoly méltóságot sugárzó -- "A Nagyobbik Farok", vagy "Jobbik Farok" - "Balfarok", tudomisén.

És persze a Nagy Farok felelősséggel is jár: egy ilyen birtokosának már foglalkoznia kell a Lét Nagy Országos Kérdéseivel is.

***

És még valami. Az eddigi stílus mögött magam is csak sejtem az értelmes tartalmat. De tudni nem tudok semmit, mert a savköpő menyét sokat sejtetni engedő válasz, sőt, sok kérdésre lehet is jó válasz -- mi több, van, amire az egyetlen helyes válasz.

De egy szavazathoz még nekem is konkrétumok kellenek. Egy savköpő menyétet nem kizárt, hogy meg tudnék kedvelni -- országos nagy cimborák is lehetnénk talán --, de dolgaimból sokat reá nem bíznék. Nem csak mert savat köp, hanem mert menyét is.

+++ 

Hát ennyi lenne a javaslat.

Titkon remélve, hogy talán megfogadják. A főkutya szemében látni egy ideje valami ilyesmit.

Szóval kétfarkúak, ha legalább egyik farkatokban éreztek valamit, valami mást, duzzadó ambíciót, ami nagyobb szeretne lenni -- csak jelzem, az elfojtás káros...

Kétfarkú kutya Nagyobbik Faroka elképzelt fényképen

(mérete miatt az objektív csak a belső rész egy kis szeletét tudná befogni.

Mert idegen országok miniszterelnökei felőlem viszonylag tág határok között azt csinálnak, amit akarnak, az enyémnek viszont munkaadója vagyok, ahogy, Kedves Olvasóm, feltehetőleg te is. És ha adót is mindketten fizetünk, úgy azt is elmondhatjuk, hogy mi fizetjük őt, így tényleg az alkalmazottunk.

***

Alkalmazottat értékelni sokféle szempontból lehet. Én itt most a teljesítmény / körítés, más szóval láng / füst arányt nézném meg kicsit. Tehát hogy a füstje nagyobb-e vagy a lángja annak, amit csinál.

***

A világ nagy, bonyolult, és nagyon sokan dolgoznak benne. Ha csak a nekünk szánt dolgokat nézzük, abban is naponta sok ezer ember munkája van. Pék süti a kiflit, tehenész feji ki a tejet, kólász a kólát, és még egy csomó irodista is dolgozik azon, hogy életünk egészét ne nekünk kelljen megszerveznünk. (Jó, itt az irodistákat egy kicsit túlértékeltem, tudom...)

És higgyék el, ezek mindegyikében rengeteg probléma merül fel -- minden egyes munkanapon. Nem érkezett lenmag a kiflibe, lucernát evett a Bimbó (ld. lent), nem küldtek elég szenet a dioxid mellé a kólába, hogy az excelről már ne is beszéljünk ott az irodákban.

És ezeket a problémákat mind meg kell oldani, és tudom, a más problémája mindig egyszerű, de aki ott van, annak az nem a másproblémájája, és ha tényleg meg kell oldani, az úgy már igazából sose annyira egyszerű. Leszámítva az excelt, azt újra kell indítani.

A megoldáshoz több embernek kell egymással a dolgot megbeszélni, majd kitalálni a hogyant. Sokszor ütköznek érdekek és vélemények. De hogy legyen kifli, tej és kóla még aznap, ahhoz ezeket mind meg kell oldani, és közösen valahogy dűlőre jutni. (És persze az excel is fontos...)

***

És ha ezt a sok problémamegoldásos egyeztetést/megbeszélést én mind hallanám, estére eléggé szét lenne esve a fejem.Vevőként tehát azt várom el, hogy oldják meg házon belül nélkülem, és ne is kelljen hallanom róluk.
Persze ha méreg került a kiflibe (vagy szar a palacsintába), arról halljak, de ami engem nem érint, az ne zavarja a fülemet, ha lehet.

Épp' ezért főnökként arra törekednék, hogy a vevőt ne terheljem e dolgokkal, és mindent oldjunk meg magunk. (Még a szart is a palacsintában, csak legfeljebb valljuk be aztán, ha olyan.)

Sőt: felsővezetőként még én magam se szeretnék mindenbe belefolyni, olyan középvezetőket vennék fel, akik az ő szintjükön megoldják, amit lehet, hozzám pedig csak az ott megoldhatatlanokkal jöjjenek.

***

Amit biztos nem szeretnék, ha az embereim nem beszélnének egymással, ill. a tévén keresztül tennék. Esetleg plakátokat tetetne a kemencefelügyelő a boltokba és forgalmasabb csomópontokra, hogy a lenmagraktár vezetője elaludt, és ha fél hatig nem küld magokat, ő zellert tesz a kiflibe, aztán aki eszi, az tudja, kit kell szidni érte.

***

Talán körvonalazódik, mire is gondolok.

Szóval az még nem feltétlen baj, ha egy miniszterelnök többet beszél a tévében, mint egy pék, tehenész vagy kólász. Az irodistáról nem is beszélve.

Az már azért keltsen gyanút bennünk, ha ezt túl gyakran teszi, és olyan üzeneteket megfogalmazva, amelyek nem nekem (nézőnek) szólnak. Mint ki fiához beszél, hogy menye is hallja. Ami már családon belül is suttyóság, de azok ott amatőrök, és szabadidejükben, nem az én pénzemen teszik, meg nem is jön ki házukból a fülembe.

Olyanokra gondolok, hogy "mondjuk meg a Világbanknak", "üzenjük Brüsszelnek" -- ezek persze csak kitalált példák, biztos Önök is találkoztak már hasonlókkal a saját tévéjükben / rádiójukban / plakátolvasó kereszteződésükben.

Mert ilyenkor mindig arra kell gondolnom, hogy van asztal-szék, telefon, e-mail, repülő, ha mondanivalója van, mondja meg. Már annak, akivel a gondja van. Mi több, ha tényleg meg is akarja oldani a baját, még beszélje is meg vele. Kérdezze meg, ezt most miért, javasoljon más megoldást, s ha kell, bocsátkozzon alkuba. Először barátian közeledve, aztán a reakciótól függőn lágyan vagy keményen, de mindig konstruktívan, a megoldásra törekedve. De oldja meg. És ha csak képtelen rá, akkor jöjjön hozzám.

Mert van persze olyan, mikor egy magas szintű -- pláne politikai -- vezetővel a partnerei olyan piszkos játszmát folytatnak, minek kivédéséhez a nyilvánosságot kell segítségül hívni. Vagy csak annyira hajlíthatatlanok, hogy láttatni kell a nyilvánossággal, hogy ő mit szeretne, és azok miben állnak ennek ellen. Mert lehet olyan helyzet, ahol a nyilvánossá tétel segít, mert a partnerek nyíltan már nem merik vállalni a zárt körben nekünk szegezett tervüket.

De az azért keltsen bennünk gyanút, ha miniszterelnökünk teljes uralkodása alatt folyton ilyen ügyekben él, s így láthatólag minden ügyét így intézi.

És különösen keltsen gyanút, ha a nem nekem szóló üzenetet maga a tényleges címzett is ugyanabból a plakátból / tévéből tudja meg, amiből én. Pláne ha még később, mert a magyarul írt plakátot neki még le is kell fordítsák.

Az ilyesmi arra utal, hogy olyan miniszterelnököt vettünk fel országos dolgaink irányítására, aki

• vagy alkalmatlan arra, hogy konfliktushelyzeteket kezeljen / tárgyaljon / megoldásukban részt vegyen,
• vagy szimplán jobban szereti a látványos operettjeleneteket a napi munkánál, mert előbbiben nagyobb a látványos sikerélmény, utóbbi meg unalmas, munkaigényes, és nem zúg a taps.

Ha még azt a mondást is ismerjük, hogy az igazán nagy dolgok terített asztalnál dőlnek el, még az is amatőrnek tűnik, ha megbízottunk akármilyen javaslatát ugyan partnereinek mondja el, de ezt egy csúcstalálkozón teszi. Előtte pedig csak megszellőzteti, hogy ott majd tesz egy javaslatot.

Mert egy csúcstalálkozón csupa elfoglalt drága ember* jön össze, így egy profi lehetőség szerint előre egyeztetett javaslatokkal megy egy ilyen helyre. Ha lehet, alacsonyabb szinten már elfogadott javaslattal, ha nem, csak részben kidolgozottal, ahol már csak pár kérdésben kell a drága embereknek dönteni. És mindenképpen keltsen bennünk gyanút, ha a mi megbízottunk olyan javaslatot tesz, amit a többiek nem csak hogy ott hallanak először, de meg is hökkennek rajta. Mert akkor esélyes, hogy megbízottunk még otthon se gondolta át / dolgozta ki saját embereivel.

Ide tartozik, hogy keltsen bennünk gyanút, ha megbízottunk túl sokszor sértődik meg látványosan. Az egy másik szakma -- a primadonnáé.

***

Az én miniszterelnököm a fenti jelenségek mindegyikét produkálja.

Tagja egy szövetségnek, de látványosan a tévén és plakátokon keresztül értekezik ottani kollégáival.
Jó egy éven át tartott egy operettelőadása a Világbankkal, ahol most már azt is el tudom képzelni, hogy sose nem is beszélt velük személyesen. Plakátokat ragasztott a házam elé az utcára, aztán várta, mikor veszik észre ott kinn Amerikában. Kicsit mint az ember a villamoson, aki beszélni szokott ahhoz a másikhoz, aki egyszer valami rosszat tett vele, csak most épp' nincs ott.

Úgy egy éve rászabadult a szövetség országaira egy menekültáradat. Sürgősen kezelni kellett volna (kéne még most is) a dolgot. Bonyolult és égető ügy, így sok ötletre lett volna szükség, azok egyeztetésére, érdekek ütköztetésére és azok elvarrására. A többiek első körös megoldásként tettek egy javaslatot, mit kezdjenek azokkal, akik már itt vannak. Első gondolatuk logikus volt: osszák el őket befogadóképességük arányában. Mivel jórészt nálunk voltak, ez leginkább rajtunk és két másik szövetségszéli országon könnyített volna.
Ő azonban azt mondta, hogy az összeset vigyék el tőlünk, és azt az 1134 főt se hagyhatják itt, aki ránk jutott volna. És hogy ő már évekkel előre megmondta, hogy ez lesz. (Ami hasznos információ, bár túl azon, hogy nem emlékszem rá, mikor mondta, a megoldáshoz se visz közelebb.) Így nálunk is maradt az összes...

...amíg a szövetség egyik nagyobb tagja tarthatatlannak nem érezte a helyzet egy helyben toporgását, és be nem engedte őket magához -- jobb híján saját szakállra, a majdani teherviselés megbeszélése nélkül.

Itt aztán ők is hibáztak egy nagyot, mert az ő vezetőjük (egy amúgy kedves asszony) azt hitte, bármennyit le tudnak kezelni, így fennhangon kiáltották a világba, hogy jöjjenek, de igazából a bent levőket se tudták jól kezelni, mert ekkora tömeggel addig sose volt dolguk.

Így a kedves asszony munkaadói is felhördültek. Szerencsére arrafelé ez úgy működik, hogy az asszony erre irányt váltott, és elkezdett dolgozni egy reálisabb megoldáson. Becsületére legyen mondva, hogy azóta is dolgozik rajta.

Az én elnököm eközben egy dolgot tett, felhúzott egy kerítést az áradat felőli határra. Ezzel országától visszatartott pár ezer új érkezőt. Azért ennyit, mert a szövetség többi országába a kerítést megkerülve továbbra is ugyanúgy mentek, és ha azok rajtunk keresztül jönnek, mind tovább is állnak (ez eddig nulla új ember), de ha érvénybe lépne az elosztásukra tett szövetségi javaslat, 1-2 ezret visszakapunk belőlük. Ez az egyetlen tett, amit elnököm tett. Sok hatása nincs, de legalább egy ténykedés. Igaz, ezt is nyolcszor akkora felhajtással tette, mint amennyi szükséges lett volna hozzá, sokszoros erőforrás megy el a fenntartására, mint kéne, így vélelmezhetően itt is inkább a látványos előadás a lényeg.

Többi ténykedése hangos operettfellépés. Az első felvonásban elénekelte áriáját, hogy ő ezt előre tudta, és ez tarthatatlan, és a Szövetség egy béna kacsa.

Aztán sokat kritizálták, hogy jó, de ő is e kacsa testrésze, így ha azt akarja, hogy az valamit csináljon, ahhoz neki is tenni kell. Így tett egy javaslatot. A fenti módon, azaz kiszivárogtatta, hogy az épp' aktuális csúcson majd tesz egy javaslatot. Legalább aztán tett is (menekülttáborok Törökországban, Szíria környéki országok megtámogatása, később, hogy besegítés Görögország határvédelmében). Csakhogy ahogy találmánya is minden embernek van életében vagy tíz-húsz, a lényeg itt is a megvalósítás. Ötlet kidolgozása, tárgyalás az érintett országokkal, források előteremtése, s mindez úgy, hogy azt a többiek is végül elfogadják. Azaz sok szívós munka, egyeztetés, kidolgozás, tárgyalás, módosított kidolgozás, tárgyalás...   Sok izzadság, kevés látványos elemmel. Ez -- mondjuk ki -- nem erőssége a fiúnak.

Így ami eddig megvalósult belőle, azt a többiek tárgyalták le -- például az előbb említett asszony.

Minap aztán azzal lepte meg a többieket, hogy alakítsunk bábkormányt Líbiában, vagy szimplán foglaljuk el egy részét, építsünk ott nekik nagy táborokat, és pakoljuk oda a menekültek áradatát. Mondta ezt ő, aki folyamatosan világhatalmak ellenünk mesterkedése ellen szabadságharcol, és épp' azért tart (persze látványos) népszavazást, hogy ne engedjük, hogy ránk lőcsölhessenek idegen hatalmak pár ezer menekültet. Hogy erről sok líbet nem kérdezett meg, még elmegy, nem kérdi a héja a bárányt, jön-e vacsorára. De hogy saját szövetségesei ott a mikrofonból tudják meg -- és még egy pódiumon is kell közben állniuk vele, mintha közös gondolat lenne...

Ami pedig ezt a népszavazást illeti: az még rendben van, hogy a cél érdekében nem hiszi el, hogy szövetségesei betartják majd, amit a kvóták visszavonásáról mondtak. De hogy azt se veszi észre, hogy régóta nem mondják már, hogy mindenkit befogadnának, és régóta az általa is szorgalmazott határokat próbálják építeni...

Már ők persze, mert az én elnököm csak énekel róla -- nem tárgyalt ő még egy deka törökkel-göröggel. Se.

***

És igazából sajátjaival is ezt teszi. nagy nyilvánosság előtt bedob egy váratlan ötletet, ami talán ott ötlik eszébe, s mivel isteni eredettel tévedhetetlen, így pártja és kormánya tagjai napokig menekülni kénytelenek az őket firtató mikrofonok elől, hogy ez most mi. Mert persze ők se tudják hova tenni, de amit a főnök egyszer nyilvánosan kimondott, az úgy lesz. És nekik kéne értelemmel feltölteni.

+++

S hogy miért pont most értékelem, így megbízatása félidejében?
Hát, most hogy felkért, gondoljam át, ki védi meg meg Európát a migránsok ellenőrizetlen özönétől, végig kellett gondoljam, talán majd ő.

De ahogy tetteit (vagy inkább azok hiányát) nézem, inkább operettszínésznek való anyag.
Így miniszterelnökként alkalmazni kicsit drága, de ha már fix idejű alkalmazásban áll, meg más értelmesebb most nincs is, majd csak üzenek neki vasárnap. Papírt, tollat adnak, így írok majd neki, hogy most már kicsit dolgozhatna is, mert népszínműre színészt olcsóbban is kapok.

Meg mellé majd egy ikszet, hogy ő is megértse.

*drága ember jelentése itt: olyan ember, aki sokat keres, így drága az órabére, nem tévesztendő össze a "kedves, jóravaló ember" jelentéssel!

 lucernát eszik a Bimbó

"Orbán Viktor szerint Líbiában, a Földközi-tenger partján létre kell hozni "egy gigantikus menekültvárost", ahová visszatoloncolhatják az észak-afrikai országból Európába tengeri úton érkezett embereket, hogy menedékkérelmüket ott, az EU területén kívül folytathassák le.

Hogy ez létrejöhessen, az Európai Uniónak új Líbia-politikára van szüksége, az országot egyben kell tartani és stabilizálni kell. Ehhez pedig fel kell fegyverezni a megfelelő líbiai erőket, és az érintett partszakaszt európai pénzen és európai fegyverekkel meg kell védeni.
Orbán azt is hozzátette, hogy hajlandó lenne arra is, hogy egy líbiai kormány létrehozatala nélkül is felügyelet alá vonják a líbiai partszakasz egy részét."

(Orbán gigantikus menekültvárost építene)

Hát...

Tudod, ha nem épp' egy felháborodott népszavazás közepén lennél, amiért idegen hatalmak akarják megmondani nekünk, kit fogadjunk be saját kis országunkba...

S ha nem egy folyamatos szabadságharcot vívnál árnyaiddal a világ háttérhatalmai ellen, akik Magyarország önállóságára fenekednek...

***

Tudod, mostanság néha már elgondolkodom, vajon te is mindig elgondolkodsz-e még mostanság, mielőtt modatokat engedsz ki a szádon. És aztán el tudod-e képzelni külső szemmel is, amit kimondtál. Most például egy líbiai szemével.

***

 Tudom én persze, hogy jót akarsz, és csak hazád érdekeit véded. És ha ehhez a megfelelő erőket kell felfegyverezni egy idegen országban, akkor egy férfi cselekszik, és megfelelő erőket felfegyverez. S ha ki kell kanyarítani egy darabot egy idegen országból, akkor kikanyarít. S ha aztán ideiglenesen állomásoztatni kell, akkor aztán ideiglenesen állomásoztat.

***

De tudod, Sztálin elvtárs is csak hazája érdekeit védte, mikor ütközőzónát kért a háború után országa előterébe. Ehhez felfegyverezte e "megfelelő" magyar erőket -- s persze hajlandó lett volna arra is, hogy egy magyar kormány létrehozatala nélkül is felügyelet alá vonják annak a jól védhető és művelhető medencének egy részét...

Aztán Hruscsov elvtárs is csak hazája érdekében küldte ide ideiglenesen a megfelelő erőket...

Meg igazából Ferenc Józsefnek se vethetjük szemére így október 6. táján, hogy hazája érdekében a megfelelő erőkkel kiiktattatott pár hazája létét veszélyeztető alakot...

+++

Tudod, nagy szerencséje a világnak, hogy te csak ide miközénk születtél: amit a világról hiszel, hogy működik, s ahogy sakkfiguráit tologatnád, amerikai elnökként, igazi hatalommal a kezedben az igazi jó mocsok héják egyike lennél. Akinek jó ötletnek tűnik egy saját zóna Vietnámban, egy kis buli kirobbantása Közel-Kelet olajmezőiért, ilyesmik. Hazád érdekében, persze.

A világ szerencséje, hogy egy kis ország pondró kis miniszterelnökeként  marad az árnyaiddal hadakozás a mi kis kedves hülye bozótharcosunkként ebben a kicsiny, bár nekünk szép kis medencében. Amit sajnos szétbaszol itt nekünk, de a világ szerencséjére tovább nem ér a kezed. És ha már az egészet szétbasztad, nekünk is marad még majd hová mennünk.

Már persze ha befogadnak majd ilyen saját országukat is széjjelbaszó féle népeket...

Annyiszor megírtam már neked, hogy nem csinálod rosszul de az a bozótharcos véred lesz egyszer a veszted.

És itt a "nem csinálod rosszul"-t persze úgy értem, hogy etikailag persze bőven kifogásolható, de céljaid szempontjából profi és hatékony -- mondjuk ki: zseniális -- amit csinálsz. Az egyetlen gyenge pontod az a kiirthatatlanul mélyen gyökeredző bozótharcos vér...

Mert nézzük most is:

Az első terrortámadások után az lett a terved, hogy előállsz a migránsveszély elméletével, mert -- helyesen -- ráéreztél, hogy itt a jelenlegi politikai fősodor évtizedek óta eltrehánykodta a betelepültek ésszerű -- azaz jóindulatú, de követelményeket is támasztó, és rájuk alaposan odafigyelő -- integrációját, és bár ez a "liberális" hozzáállás akkori mennyiségekkel még elketyegett, az új mértékű menekültáradatot már nem fogja tudni kezelni. És ebből feszültségek lesznek a befogadás naiv módján gondolkodó politikai elit és az érkezők generálta feszültséget saját bőrén megtapasztaló "nép" között. És ebbe a résbe te be tudsz lépni a realitásokat felmérni képes, a veszélyt mindenki másnál előbb meglátó bölcs államférfiként.

Ahogy hajdan sikeresen megláttad a rést a magyar jobboldalon, és ki is töltötted magaddal, most szintet ugorhatsz, és EU-, majd világpolitikai tényezővé válhatsz.

***

Régi álmod ez, csak hát a menekültáradat előtt állandó külpolitikai bénázásba fulladt. Most azonban eljött a te időd.

És tényleg profin csináltad. Tudtad jól, hogy keményeket kell mondani, amin a többiek felháborodnak, mert a felháborodás csak láthatóvá tesz, és mire kiderül, hogy az áradat a jelenlegi módon nem kezelhető, és lassan megjelennek a kemény kéz után kiáltók, addigra már te leszel a hivatkozási alap, aki először figyelmeztetett, önálló pólussá válsz az európai és világpolitikai közbeszédben, és olyan tényező leszel, akinek egyre többen adnak majd igazat.

És a dolog ezúttal működött is! Botrányos volt a szereplésed, de ez a botrányosság a terv része volt.

Kicsit azért túltoltad a botrányosságot, így a határokon kívül a kemény kéz után kiáltók se mind téged akarnak, az aktuális elit lassan kezdi betölteni a kemény kéz szerepét is, téged pedig vállalhatatlannak tart -- de azért tagadhatatlanul felkerültél a térképre.

És terved szerint betöltheted azt a rést is, ami a vállalható, de túl sima modorú, s a néphez érthető szavakkal beszélni nem tudó mai középutas elit, és a hatásosan egyszerűen beszélő, de vállalhatatlan szélsőségek között van. Ezen vonulatba illeszkednek -- azért csak félig-meddig ügyesen -- illiberális beszédeid is.

***

De most csúnyát hibáztál.

Annyira fontos lépésnek vetted a népszavazást, hogy annak sikerén át visz az utad, hogy benézted ezt a váratlan lehetőséget -- a pozsonyi találkozót.

***

Mert fenti eredeti tervednek az felelt volna meg, ha a többi európai vezető ráeszmél, hogy az általad javasolt út a helyes és követendő. Hogy rád hallgatva vetik el a kvótát és fókuszálnak a határvédelemre.

Hogy mondhatod majd, hogy a te javaslataidat fogadták el, és te lettél az EU szellemi vezére, akire a többiek hallgatnak. Hogy most már te viszed a zászlót.

És most, mikor -- a többi résztvevő szerint legalábbis -- végre tényleg kimondták, hogy a kötelező kvóta rossz irány, és hogy erősíteni kell a határvédelmet,

• nem csaptad le a labdát, hogy lám-lám, a te eszed után megy a nyáj,
• hanem a népszavazás tüzét csiholtad inkább, és azt mondtad, hogy nem hallgattak rád, hanem tovább önsorsrontanak.

***

Nem tudom, leesett-e azóta, mekkora lehetőséget szalasztottál el. Mert így, hogy te magad mondtad, hogy a pozsonyi csúcson nem a te utadat tartották követendőnek, nyilván nehéz lenne most már azt mondani, hogy ja de, nédd má, hát mégis.

Saját tervednek tettél így keresztbe, és ráadásul a célegyenesben.

Mert a népszavazás kampánya azon alapult, hogy az Unió ránk akar önteni több milliónyi veszedelmes arabot, és hogy nem hajlanak az okos szó(d)ra, így egyetlen út, ha üzenünk nekik. Így nyilván váratlanul ért, mikor a találkozón váratlanul kiderült, hogy mégis hallgatnak, és így mégsem az üzenés az egyetlen út.

Mint mikor kossal nekirontunk az ajtónak, ami közben hirtelen kinyílik.

És a bozótharcos vérednek a kossal rohanás fekszik, mert az harc, amiben le lehet győzni az ellent, így nagyon beletüzelted magad, és mikor kiderült, hogy kinyílt az ajtó, buzgott a véred, halántékodon lüktettek az erek, és el voltál vakulva, hogy észrevedd, hogy azt az ajtót neked nyitották ki. Hogy ha hirtelen taktikát váltasz, váratlanul megnyerheted háborúdat. A népszavazást is megúszhatod kockázat nélkül, hisz' elég lett volna azt mondanod, hogy "Brüsszel" már a közelgő sikertől meghátrált, és azért persze menjünk el, hogy megmutassuk az erőnket, de ez már nem vérre megy. Így még az se lett volna vereség, ha véletlenül mégse jön össze az elégséges részvétel.

***

Kockázat nélkül teljes győzelemmel kerülhetsz ki, ha észnél vagy, mikor utána először nyilatkozol. Mert ha kinn ott a többiek nem is egészen a te javadra írják, van olyan dumád, hogy itthon Nagy Sándorként ünnepelnek, és még a világban is sokan a te sikeredként könyvelik el.

De az a bozótharcos véred, az megint elvakított.

***

Most még javasolni se tudok mit. Eddig minden intelmemnél tudtam, de most nem. Hatásvadász befejezés lenne, hogy elkúrtad. És nem is lenne igaz, mert azt f.ó. (Ferink óta) már a végleges kiesésre használjuk. Te meg még kijössz ebből az eredeti népszavazós aztánvalahogylesz, nyögvenyelős, hosszú meneteléses haditerv szerint.

De azt a hirtelen villámgyőzelmi lehetőséget, ahogy '40-ben a németek a franciákat, azt elszalasztottad. És így megfogalmazva ez még egy bozótharcosnak is nagyon tud fájni.

És ahogy itt látom, ezt már kezded te is kapiskálni: "Sikeresnek tartja a magyar kormány a pozsonyi találkozót -- Magyarország politikája sikereként értékeli az Európai Unió pénteki, Pozsonyban tartott informális csúcstalálkozóját - írta a Welt am Sonntag című vasárnapi német lap Kovács Zoltán kormányszóvivőre hivatkozva.".

Csak így most már elég hülyén hangzik, és nem is nagyon hangoztathatod, miután egy nappal előbb még az ellenkezőjét mondtad -- azt ráadásul személyesen a te arcoddal-száddal...

+++

Na jó, két dolgot mégis tudok javasolni:

• Ki tudod te ezt persze még dumálni, hogy mégis sikeres volt, és persze a te sikered -- van vastag arcod és jól forgó nyelved hozzá. És aztán próbáld ki a Szövetségen belüli konstruktív államférfi szerepét. Ez ugyan nem passzol hozzád, de a végeredmény hosszú távú vágyaidba passzolna. (És hogy csinálj is végre valami értelmeset is a pénzemért -- ez még az enyémbe is.)
• (És hagyj fel a bozótharcos logikáddal. Ez passzol hozzád -- ez igaz --, de ez is lesz a veszted egyszer.)

S ahogy legutóbb mondtam: sok sikert -- az én érdekemben is...

Tevékenységének kezdete óta téma, ám a népszavazás közeledtével egyre többet cikkeznek itt is róla, miképpen távolodik el a pápától nyájának egy része, s vajon mi sülhet ki ebből.

Ezekből én, egyszerű olvasó -- mondjuk így: kívülállóként -- lényegében az alábbi helyzetet látom:

• Ferenc reformer típusú pápa,
• amivel szemben -- ahogy minden szervezetben -- van egy természetes ellenállás a hagyományszeretőbb körökben,
• és mivel a reformer a reálisan keresztülvihetőnél talán kicsit gyorsabb ütemet diktál,
• az ellenállás is elég erős -- már-már alkalmatlansággal vádolva a legfelső (még földi) vezetőt.

A vádak

• egy része túlzott liberalizmust vet szemére, s a hagyományos alapértékektől való -- már-már bűnös mértékű -- elszakadással (pl. a Homo Sexual kezelése),
• a menekültkérdés kapcsán pedig azzal, hogy álomvilágban élve nem érzi reálisan a veszedelmet, és egy szervezet vezetőjeként nem mutat kellő gyakorlati érzéket a veszély elhárítására.

 

Az első egy nagyon régi történet, és egyértelmű elméleti válasz nyilván sosem lesz rá. Amitől persze a gyakorlati hozzáállás szintén fontos kérdés, amin érdemes elgondolkodnia egy egyháznak, ami az alapelvek fel nem adása mellett a hívek nagy részét is szeretné megtartani az elvek gyakorlására. És hát a gyakorlat az évszázadok során sok alapelv értelmezésében rugalmasan lekövette a világi világ alakulását, hogy élhetővé tegye ez elvek követését -- ami sokat segített mind a hívek, mind az elvek (!) megőrzésében.

Így még az is előfordulhat, hogy pár évtized / évszázad múlva egyháza hálás lesz a most ferde szemmel nézett főpapjának, hogy úgy tudta átalakítani az elvek értelmezését, hogy az elv lényege is megmaradt, s a hívek is jóllaktak. A Történelem tele van saját korukban hülyének / gonosznak / elpusztítandónak bélyegzett szentekkel...

De ezen kérdés okos elrendezéséhez igazából mindannyian kicsik vagyunk, így én se törném most magam vele.

***

A másik azonban egyrészt aktuális, másrészt annak kapcsán régóta motoszkál bennem egy furcsa észrevétel.

***


Az addig rendben van, hogy az Egyház egy szervezet, s egy szervezet irányítása akkor is igényel világi képességeket / gyakorlatias megfontolásokra, világi elhatározásokra, politikai alkukra képes vezetőt, ha maga a szervezet egy hitbéli közösség. Erre szokták mondani, hogy a túlságosan csak a hitbéli tevékenységnek élő lelki ember inkább szerzetes legyen, mint püspök vagy pápa. Isten Országában mindenkinek megvan a maga helye, s akkor működik jól az ország, ha mindenki a neki rendelt helyen van.

Mert egy szerzetes megteheti, hogy étlen-szomjan imádkozik, jót cselekszik, és hittel hiszi, hogy az Úr majd gondoskodik táplálásáról azon mértékig, amennyire véle való terveihez ez szükséges.
De pontosítok, ez is inkább a remete, a szerzetes aktívan tesz létfenntartásáért -- híresek kertjeik, iskoláik, szőleik, boraik (söreik). Ők is azt az elvet vallották inkább, hogy tevékenyen tegyél sorsod alakulásáért, s közben persze hittel bízz abban, hogy az Úr is megsegít ebben.

Az Egyház szervezetét viszont végképp tevékenyen kell irányítani, itt nem elég pusztán buzgón élni s hinni, hogy Ő majd elrendezi a dolgokat. Több mondásunk is van rá: "Segíts magadon s az Isten is megsegít!" / "Bízz Istenben s tartsd szárazon a puskaport!", azaz tégy azért, hogy célod elérd (olykor akár fegyverrel is...), és csak emellett bízz abban, hogy Isten is besegít.

S a Történelem során az Egyház végig követte is e némileg világias elvet, azaz sose bízta a dolgok elrendezését pusztán a hitre, hogy Isten majd magától rendet rak.

Ami nem baj persze, ez még nem jelenti, hogy vezetői ne bíztak volna Uruk segítségében. Mert egy idegen támadásnál még ha minden világi védekező lépést meg is tettünk (alkuk, kisebb méregkeverések, hadsereg szervezése), a sikerhez még akkor is szükség van arra a pluszra, amit ízléstől/vallástól függően hívhatunk jószerencsének vagy Isten segedelmének.

Így pusztán attól, hogy az Egyház a történelemben nagyon is világi módszerekkel harcolt érdekeiért, még nem vádolható meg azzal, hogy ne bízott volna emellett az Úr hatalmában és segítségében.

***

Azonban Ferenc pápa se mondott olyat, hogy mindenféle önvédelem s ellenőrzés nélkül engedjünk be nyakra-főre mindenkit, aki menekültként a határokon jelentkezik. Ő pusztán a jószándékú hozzájuk állást kérte, azaz hogy ne kapásból tekintsük őket ellenségnek s zárjuk le előttük a kapukat -- mondván, hogy némelyikük akár még tán veszélyes is lehet --, hanem keressük a lehetőségeket az okos befogadásukra.

Ami valami olyasféle stratégia lenne, hogy lehetőségeinkhez képest "legyünk jó fejek" azokhoz, akik legalábbis elesettnek látszanak, azaz próbáljunk meg a keresztény vallás tanításai szerint cselekedni, és ha ezt -- persze kellő óvatossággal, de mégis lehetőségeinkhez mérten pozitív hozzáállással -- tesszük, akkor bízhatunk az "Isten is megsegít"-ben.

Vagyis csupán annyit kér, hogy a kérdés világi kezelésekor legalább vegyük figyelembe a hitbéli elvárásokat is. És az már ennek tanításából következik, hogy ha a "jófej hozzáállás" előnyeit / hátrányait mérlegeljük, beszámíthatjuk -- mert valami reményünk lehet rá --, hogy Isten hozzákever majd annyi "jószerencsét", hogy legalább ne üssön vissza a jófejségből fakadó enyhébb bánásmód.

***

És mi az, ami nekem furcsa?

Hát hogy tulajdonképpen ezért nézik őt -- vérmérséklettől függően -- demens vénembernek, vén hülyének. vagy maga a Sátán ügynökének.

Mert ha ezt modern világunk átlagpolgára mondja, még meg is értem, hisz' komoly dolgokban az ember nem építhet arra, hogy ha némi kockázatot vállalva jófej lesz egy gyanús idegennel -- aki látszatra szegény, de lehet furfangos rabló is --, akkor majd lesz egy Ismeretlen Magasabb Erő, aki oltalmába vesz a jófejségért, és segít megvédelmeződni. Ha éjszaka az út mentén látunk egy sérültnek tűnő fetrengőt, és nem tudjuk, megálljunk-e segíteni, a tisztán világi felfogásban inkább nem tesszük, mert bizony sok az ilyesféle álbalesetes rablás. És dőreség lenne azt hinni, hogy ha megállunk, akkor majd egy Felső Erő talán úgy alakítja a dolgot, hogy tényleg ne rablóba akadjunk. Felső Erő, na persze...

Na de Ferencet egyházának hívei támadják!!!

És ha egy keresztény hívő azért mond valakit hülye vénembernek, mert az azt állítja, hogy van egy Magasabb Erő, aki oltalmába vesz, ha betartjuk elvárásait, az valahol fura.

Mert az még rendben van, ha a Felső Erő oltalmát is figyelembe véve végül mégis túl kockázatosnak ítéli  a jófej hozzáállást. De hogy ne is számoljon vele -- sőt, hülyének nézze, aki számol --, az mintha nem kötné össze a tudatában, ki is az a körszakállas figura (meg az anyukája), akivel ő naponta / hetente beszélget ügyes-bajos dolgairól s kéri közbenjárását életének egyengetésében.

Mintha azt mondaná, hogy "Felső Erő, na persze..."

+++

Ferenc, ez igaz, kicsit elmozdult a skálán a csak-magadban-bízhatsz-tól a tedd-amit-kér-s-hidd-el-hogy-Ő-is-besegít irányába. Amin el lehet vitatkozni, mennyire praktikus, de valahol mégiscsak a rá bízott Szervezet alapeszméjének logikáját követi.

Nyája viszont mintha gyakorlatiasabb lenne, s igazán komoly dolgokban már nemigen bízná magát holmi Felső Erők ígéretére. Mintha hinne Istenben, de autót azért nem venne tőle.

Hát ez az, ami nekem ebben furcsa...

Mert nekiestek szegénynek, és így kívülről nézve nagyon úgy fest, azért, mert kiderült, hogy tényleg végig azt gondolta, amit eredetileg mondott, és nem azt, amit mögé gondoltak a már bármiben reménykedők.

Mert én úgy emlékszem, ő a kezdetektől azt állította, hogy az ő célja nem politikai, csupán az oktatás rendbetételének kikényszerítése, mert a hülyeségnek az a szintje, ami most van, már erősen zavarja munkájának ellátásában. És mikor látta, hogy a kormány mennyire ellenáll, akkor az eredeti szándék melléktermékeként mondott olyasmiket is persze, hogy ez a kormány alkalmatlannak tűnik e rendbetételre.

Meg hát eszközül tüntetést választott, mely eszközt eleve politikai típusúnak tart a nép, a mostansági helyzetben pedig bármilyen tüntetés azonnal és automatikusan felszabadítja az összes kormánybuktató indulatot.

És hát kicsiny országunkban hagyományosan minden nyilvánosan elhangzott mondatnak van mögöttes jelentése is, és mindenki tudja, hogy igazából az az egyetlen jelentése.


És így bár ő szegény elejétől azt hangoztatta, hogy az ő céljai nem politikaiak, csak a tanítást szeretné a rászáradt intézményes hülyeségtől megszabadítani, mindenki tudta, hogy ezzel azt mondja, hogy ezt a kormányt meg kell buktatni, és Isten őt személyesen küldte e nép felszabadítására és soron következő megboldogítására.


***

Aztán minap explicite kimondta (eredetiben meg itt) hogy  az ő céljai nem politikaiak, csak a tanítást szeretné a rászáradt intézményes hülyeségtől megszabadítani. Csak most az elejét úgy fogalmazva, hogy nem célja a kormány megbuktatása, és még azt is hozzátéve, hogy "Nem lehet alternatíva a jelenlegi baloldal az ország irányítására, és ugyanezt gondolom a szélsőjobboldalról is."

Ja, és amit legnagyobb bűnéül kiáltottak most ki -- mindezt egy kormányközeli (!) lapnak nyilatkozva.


***

Na most:

• az idézett résszel szó szerint manapság egyetért az ellenzéki érzelmű szavazók talán nagyobbik hányada is -- pont ez lesz az oka, ha a jelenlegi kormány innen vonul egyszer mauzóleumba.
  Csak köreikben úgy divat ezt busongva megfogalmazni, hogy "az a baj, hogy nincs alternatíva" -- és itt egy reménytelent legyinteni.
  És persze egy részük esetében ezt csak egymás közt kimondva, mert ha nyíltan tennék, akkor a "nép" esetleg emiatt nem szavazna az amúgy használhatatlan, de legalább jó színűre festett triász-kori ellenzéki kőzetmintákra. (A triász-korit nem tudom, jól írtam-e az új szabályok szerint. Igaz, a régiek szerint se tudom...)

• Hogy nem szeretné a jelenlegi kormányt megbuktatni, azt még azért lehetne úgy érteni, hogy ezt a kormányt meg kell buktatni, és Isten őt személyesen küldte e nép felszabadítására és soron következő megboldogítására. De itt azért már kicsit fülsértően fütyülne a cúg az elsődleges és a másodlagos jelentés közti résben. Szóval harcos ellenzéki ilyet azért nem mondhat, mert a tüntetők háromnegyede azonnal hazamegy.

• Legnagyobb bűne azonban -- hogy ti. nyilatkozott egy kormányközeli lapnak (!) -- lemoshatatlan, és semmi más módon nem értelmezhető, mint hogy egy zsák krumpliért előre eladta népének Isten által őáltala rendelt megboldogulását.

***

Pedig simán lehet, hogy szegény ott középen csak elejétől végig azt mondta, amit gondolt. És mindenkinek, aki megkérdezi. Hát most egy kormányközeli lap kérdezte meg, és feltehetőleg úgy is fogalmazva a kérdéseket, ahogy egy politikai riporter kérdéseket fogalmaz, hogy aztán majd ne kelljen túl sokat tekernie a válaszon, mielőtt leírja, mit leírni szeretne.

És ha -- tegyük fel, mert az ártatlanság vélelme mindenkit megillet -- szegény tényleg nem politikai indíttatású, akkor talán nem is annyira jártas a politika vegykonyháján, hogy tudhatná, a politika etikettje szerint sosem az a fontos, egy kérdésre mit válaszol, hanem hogy kinek nem hajlandó válaszolni.

Szegény még talán azt is gondolhatta, hogy ha meg akarja győzni az embereket, akkor nem azokat kell meggyőznie, akik eleve vele értenek egyet, hanem azokat, akik nem, azok pedig pont azokat a lapokat olvassák, amelyek kormányközeliek. Így -- politikai tudományokban faragatlan tanári logikát alkalmazva -- ezen lapokban kell elmondani meggyőzésre szánt gondolatait.

Nézzük el neki, tanár az istenadta, talán ahhoz szokva, hogy a rossz tanulónak magyarázza többet a fizikát (vagy amit tanít szegény), nem a jónak -- nem érezve erkölcsileg, hogy a jónak kéne magyaráznia, mert az érdemli meg.

***

Kicsit olyan ez, mint mikor egy fiú (lány) együtt tanulná egy lánnyal (fiúval) a latint / fizikát / éneket, amaz meg elérti, hogy hát persze, dugni (dugódni) akar, aztán mikor kiderül, hogy ő tényleg csak együtt tanulná a latint / fizikát / éneket, szegényt mindennek elmondja, hogy mekkora egy bikfic.

(Itt kicsit gondolkodtam, leírhatom-e nyilvánosan a búvalbaszott riherongy hülye picsát (ez lehet fiú/lány is), de azt hiszem, azt inkább nem, így lett a bikfic.)

+++

Szegény Pukli, csak a tanítást szerette volna a rászáradt intézményes hülyeségtől megszabadítani, és végén még elsöpri az intézményes hülyeség -- ami az egész világra rá van rég száradva.

Hogy az Ember maga szenvedélyes lény, nem meglepő. Végtére is lelkileg az tart életben minket, ha van min izgulni, van miért hajtani, ha értjük a világot, és hathatósan oldhatjuk meg problémáit -- ha van érthető cél, és az olyan, amiért harcolni érdemes.
Márpedig harcolni bombasztikus célokért érdemes, és a világ is akkor érdekes, ha a dolgok magyarázatában van valami spiritusz.
Így jogosan hajlunk a szélsőségekre mind a világmagyarázatokban, mind azok megoldásában. A puhapöcs megoldások lanyhasztóan unalmasak, az unalom pedig nem mozdítja a férfikart, sőt önmagában halálos a szívre s az elmére.


Az se lep meg, hogy a Történelem alakulását is mennyire a szélsőséges megoldások irányították, mert végülis a Történelmet is emberek csinálták, és eddigi nagy részében egy viszonylag szűk elit irányította, akik ráadásul úgy tudtak pl. háborúkat indítani, hogy annak nyűge s nyilai nem őket érték közvetlenül, hanem népeiket, így az irányító királyok/hadvezérek bátran dönthettek harcos szenvedélyből.

***

Csak az lep meg, hogy korunk elvileg tudományosan körülbástyázott, professzionális politikusok által vezetett világa is mennyire képtelen középutas megoldásokat találni. Ráadásul nem csak a probléma felmerülésekor választanak szélsőséges kezelést, hanem mikor arról kiderül, hogy rossz, akkor sem a hibás részek javításával tolják az arany középút felé, hanem megvárják, míg a helyzet tarthatatlanná válik, majd hirtelen az ellenkező végletbe csapnak.

***

Számomra pl. a migráns-/menekült -- ki hogy szereti -- -válság szomorú képét adja annak, mennyire középszerű figurák irányítják a világot, akik mennyire csak szélsőségekben tudnak gondolkodni.
Mert ha egy átlagembert megkérdeznek korábban arról, normális-e, hogy a befogadottak gettósodva kvázi külön törvényekkel bíró városrészeket "tartanak fenn", hogy a befogadó államok szinte nulla elvárást támasztva szimpla segélyezési kérdésként kezelik sokukat, és hogy a befogadó kultúra próbál olykor kínosan igazodni a befogadottak szokásaihoz, azt mondja, ez hülyeség.

Itt van aztán a tabukat állító "píszí" ami a gyengéket sokszor nem csupán védi, hanem érinthetetlennek tekinti, akiknek hibái még csak nem is említhetők -- ez az átlagpolgár szemében mindig is túlhajszolt dolog volt, amolyan nevetség tárgya. Nem csak e témában, hanem teljes álszemérmes szóhasználatával, a kukáskocsik hátán utazó köztisztasági előadókkal, másként mozgókkal stb. És e túlhajszoltság valójában ártalmára is volt/van a gyengék igazi védelmének, mert maga az ügy veszti hitelét vele az emberek szemében. Pl. azzal, hogy bizonyos dolgokról beszélni sem szabad, márpedig így azt a tapasztalatot élik meg, hogy a Politika, ami e rétegeket védi, nem áll a valóság talaján.

***

Amit ma úgy divat jellemezni, hogy "a liberalizmus / multikulti megbukott", az valójában nem liberalizmus és nem is multikulti volt, hanem maga is egy szélsőség, és azon belül is lusta trehányság.

Mert idegenek befogadása nem egyszerű dolog. Aki azt hiszi, az vagy hülye, vagy lusta gondolkodni. Az idegenek számára szabályokat kell alkotni, azokat betartatni, de programokat is alkotni a nyelv/kultúra megtanulására, ill. a befogadó nemzetben való elvegyülésre is. Képzést biztosítani, munkalehetőséget adni, és persze ha okosan tesszük, olyan munkakörök felé irányítva őket, melyekre leginkább szükség van. (És akkor a szellemi dolgokról még nem is beszéltem, megismerni őket, kultúrájukat, igényeiket, és tartalmas alternatívát mutatni -- jelenleg a fejlett nyugat önmagával sincs egészen békében: szellemileg, ideológiailag, és saját fiataljaink se mind érzik kielégítőnek a szellemi táplálékot, mit nyújtani tudunk.)

Mindez nem lehetetlen, csak nehéz -- körültekintően végig kell gondolni, stratégiát alkotni, azt szigorúan végigvinni.
Csakhogy Európa mindezt eltrehánykodta. Egyszerűbb volt segélyekkel eltartani az érkezőket, és a beilleszkedés feladatát elsimítani azzal az ürüggyel, hogy joguk van saját kultúrájuk szerint élni. Ami amúgy persze igaz, csak nem akármilyen szintig érvényes és mindenre választ adó igazság.

***

Az érkezők befogadása / integrációja olyasféle feladat, mint a gyereknevelés: érkezéskor az érkező örül, hogy itt lehet, és ha világos szabályokat kap, amit lát, hogy következetesen be is tartatnak vele, neki is természetes, hogy azon szabályok szerinti életre rendezkedjen be. De ha nincsenek szabályok, csak segély és jogok, a befogadók fejére nőnek. Mint a gyerek, akit nem nevelnek szülei, csak eltartanak -- általában azért mert a gyerekkel foglalkozni a napi munka után fárasztó, így egyszerűbb hagyni, hogy a tévét nézze, csak hozzánk ne szóljon. Félreértés ne essék, létezik helyesen megengedő nevelés, de a szimpla nem-foglalkozás, nem az. Előbbiből együttműködő boldog gyermek, majd felnőtt válik, utóbbi csak fejünkre nő.
Az európai országok vezetői is évtizedeken át csak odázták a feladatot, ami mögé ideológiaként szép volt a multikulurális eszme. Ami persze szép és kölcsönösen hasznos/kiaknázható -- ha jól értelmezzük. De ha csak a lustaságot fedik vele, az olyan, mint a gyereket a tévé elé csapva ridegtartani.

 ***

 Hasonló helyzet kicsiben a cigányság helyzetének megoldása itt erre mifelénk. Sikeresen működő kísérletek mutatják országszerte, hogy az integrációnak vannak lehetséges útjai. Csak ezek persze sosem egyszerű / gyors / látványos / egy-választási-cikluson-belüli módszerek, hanem nemzedékről nemzedékre való munka. Azaz nagypolitikai szemmel: pepecselés, sok munkával, lassú eredménnyel. És persze eleinte sokáig inkább befektetéssel. Ami aztán megtérül, de nem a következő választásig, így kuka. 
Ráadásul mivel azért az éhes szájaknak enni kell, így -- hogy ne legyen balhé -- az előző rendszer segélyekkel és segédmunkával oldotta meg a kérdést, a kapitalizmus beköszöntével s a gyárak bezártával aztán maradt a segély. Újabban pedig a közmunka, ami egy átgondolt megoldás nulladik építőköveinek egyike lehetne, de maga a program nyilván nem. 
Legalábbis nem jelen formájában. 

*** 
*** 

Ám a migránsválság ótai nagy keménykedés ugyanúgy szélsőség, csak túlsó oldala a lónak. Sok európai vezető (s magyar ellenzéki gondolkodó) csapott át a másik végletbe: megvallotta, hogy eleddig teljesen vak volt, s ezzel a hordával szemben tényleg csak a legnagyobb szigor / elutasítás / kiutasítás /stb. lehet a megoldás.

S a történelem ismét arra halad, mint eddig oly' sokszor: adott kérdésben végletes álláspont uralja, majd kiderülvén annak tarthatatlansága, a válasz a másik véglet. S persze idővel arról is kiderül majd, hogy hülyeség, így lassan becsorgunk középre. Az egyetlen fájdalmas, hogy miért nem kezdhetünk sosem eleve középen, vagy csúszhatunk apróbb kiigazításokkal az első végletből a közép felé.

***

Ami biztató a történelemből, hogy sose volt még eddig akkora szörnyűség, válság, megoldhatatlannak tűnő helyzet, amit -- amikor aztán már tényleg nagyon a körmünkre égett, sokszor viszonylag meglepően hamar -- meg ne tudtunk volna oldani.Csak most ezzel itt mintha nagyon nem tudnánk még elindulni se a megoldás felé.

Mert hát a valódi megoldás fáradságos játék, eleinte kevés látványos eredménnyel. Felméréseket igényel, átgondolásokat, eleinte közös ötleteléseket, aztán haladást a megvalósítható felé. S persze egyezkedéseket, mert a kierőszakolt megoldások mindig új tüzek parazsát rejtik a farakás alá. Szóval előbb társadalomtudomány, aztán az egyezkedés tudománya. Ezek oda-vissza egymásra ható apránkénti megoldáskeresésével. S persze egy országokat jogrendszerrel, határokkal összekötő szövetségnek nyilván mindezt közös házi feladatként kell megoldani.

S félreértés ne essék: a megoldás nem kell teljes befogadás legyen! -- szelektív távoltartás is lehet. Tartalmazhat határokon kívüli megoldást is. Bölcs középút esetén feltehetőleg ezek valami átgondolt koktélja. Csak átgondoltan, együtt kitalálva, egy asztalhoz ülve, nem az otthoni asztalt csapkodva, átkiabálva egymásnak. Az a kocsma.

Ezért ezzel a mi asztalcsapkodós népszavazásos hangoskodásunkkal is az igazi baj az, hogy szavazatvadászat céljából ellehetetleníti az értelmes együttgondolkodást / megoldáskeresést az összekötött országok tagjai között. Azzal, hogy az egészet érzelmi síkra tolja, lehetetlenné teszi az igazi érdemi észelvű vitákat.

S persze ez az érzelemalapú hiszti megy most egész Európában, de hogy ez lett az irány, az mesterséges gerjesztés eredménye, amiben Pártunk s Vezérünk derekas szerepet vállalt.

***

Érdekes, hogy miközben annyira küzdünk az annyira nagy migránsválság ellen, kihasználtuk például, hogy egy ideig nálunk volt a több százezer menekült tekintélyes része? -- hallott bárki szociológiai felmérésekről, amiben kikérdeztük őket, kik ők, mihez értenek, mik a céljaik/terveik? Ha tényleg gyanús idegenek, akiket idegen hatalmak összeesküvése küldött ránk, nem szánalmas mulasztás kihagyni, hogy kiismerjük őket? Ha elfogadjuk, hogy beszivárgott ellenség, még azt se ésszel kezeljük, csak üres fejjel kiabálva. Már persze, ha tényleg ők érdekelnek és nem a nekünk tetsző rémképük... 

***
***

De hogy a szélsőség népszerű, csak részben van a bevezetőben megénekelt egyszerű szépsége miatt. Mert a szélsőséget életben tartó szenvedély örök, de jó időkben a középutas vezetőkben megvan az erő, hogy azt értelmesen középre egyensúlyozza. Így kocsmáinkban lent politizálva lehetünk bátran szenvedélyesek, tudván, hogy a kapitány a hídon józanul úgyse ránk hallgat.

A baj az, hogy a középutas erők az egész fejlett világban válságba kerültek.

• Egyrészt mert nem tudnak egyszerűen, érthetően magyarázni. Hogy mit miért tesznek, hogy mi miért szükséges. EInstein mondta egyszer (állítólag, de mindegy is), hogy amit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, azt nem is érted egészen. Szóval igaz, hogy a gazdasági folyamatok bonyolultak, így nehéz elmagyarázni, ha pl. megszorításokra van szükség. Vagy hogy egy EU-szerű szövetkezés a füllel hallhatóan becsörgedező pénzen túl is jár -- hosszabb távú, bár közvetettebben ható, ám sokkal hasznosabb -- előnyökkel. De ettől még el lehet e bonyolultabb dolgokat is magyarázni meglepően egyszerű módon. Nem lebutítva, csak nem szándékosan a politika szaknyelve mögé bújva. Amíg erre a középutas vezetők nem képesek, addig nyilván hódít az egyszerű világmagyarázatokkal operáló sommásan beszélő szélsőség. Mert az emberek alapvető igénye érteni a világot. Aki ezt kielégíti, annak ott a pont.

• A középutat gúzsba köti a túlhajszolt píszí és annak tabui. Már nagyon és veszélyesen. Mert a nép (jogosan) nem hiszi el, hogy meg tudna oldani egy problémát egy olyan erő, ami még csak ki se mondja a probléma bizonyos részeit. A középutas erők pedig nem mernek kimondani -- felvetni se -- bizonyos dolgokat, mert (jogosan) félnek, hogy már e tabuk említésére is kitagadná őket a szellemi bázisukat jelentő középutas értelmiség.
  Segíteni ezen a középutasság ideológiájának egyfajta élethez igazítása tudna.
  Mert itt bizony maga az ideológia van elmaradásban a való világ mögött.
  Ami érthető persze, hisz' olyan elméletet nem szült még e világ, mely kiigazítások nélküli formában örökké alkalmazható maradt volna. Még maga a Biblia is csak szövegében változatlan évezredek óta (bár fordításainak nyelvezete már egyre modernebb), értelmezését folyton-folyvást gyúrja a teológia, és ha ennek irányát nézzük, az bizony a világi világ gyakorlati állását követi.
  
  És míg a dolgok értelmes elmagyarázását elvárhatnánk egy kellő formátumú politikustól, a "szalonképes" játéktér széleit átlépni csak a szélsőséges tudja úgy, hogy abból saját szavazóbázisán haszna legyen, ne kára. Így a középút modernizálásának feladata inkább az "ideológusoké" lenne, nem a politikusoké. Hogy a gyakorló politikus a játéktéren maradhasson attól, hogy bizonyos dolgokat kimond s nevén nevez.

  
  És persze a píszí eredeti célja ma is érvényes: fölöslegesen nem megbántani a gyengéket, és a köznyelven keresztül a közvélekedést is ezirányba terelni. Csak jelenlegi túlhajszolt változata már gúzsba köti a gyakorló középutas erőket, mert az -- mikor a nép határozott lépést várna --, mismásolva, keneszelve beszél, s a dolgokat elkenve beszélőtől a helyes, ám nyilvánvalóan időigényes, aprólékos megoldások is pepecselésnek tűnnek.

  Jelzem, a mi Bölcs Vezérünk pont erre az igényre / hiányra érzett rá, mikor belekezdett híressé vált illiberális tanaiba -- a kátyút így valaki be fogja tömni, csak kérdés, rendes értékálló aszfalttal vagy jó magyar házitrágyával. Persze tudom, magyar utat magyar ember bevált magyar módra foltoz...

   Az ideológia finomhangolása körültekintést kívánó feladat, de persze ez az autószerelésre is igaz: ha baseballütővel esünk neki a részecskeszűrőnek, mert a kurva anyját, hogy megint százezer, csak saját stresszünk feloldódására számítsunk, az autóra már ne nagyon. Szóval gondolkodni sajnos itt is kell, és mégpedig az ezzel foglalkozóknak.

+++

A házi feladat tehát összefoglalva s a táblára írva:

• a középutas politika ideológiájának finomhangolása a való világ lekövetésére
• problémák esetén agysejtek mozgatása, azaz nem lustának lenni gondolkodni, mert a szőnyeg alá söprés idővel kiduzzad
• nem engedni a sommás szélsőségek édes kísértésének (mert az is egy szőnyeg alá söprés)
• emberi nyelven, egyszerűen megtanulni magyarázni (különben lesöpörnek a sommás szélsőségek...)

És persze a szenvedélynek és a hülyeségnek is megvan a bája, így a házi feladat nem kötelező. Ahogy persze túlélni se.