Inas, hát inas.

Legrosszabbkor, persze, pont akkor szidni a víziló anyját, mikor átkelnénk a Níluson, de ez már nem oszt, nem szoroz, amelyikük eddig nem ment el, nem most fog. Aki eddig maradt, nem miatta, inkább annak ellenére. Sokan úgysincsenek már.

 Azt meg megszokhattuk tőle, hogy ha elered a sommája, szaladnak ki olyanok, mi úgy rúg ebbe-abba, hogy ezt már észre sem veszi. Öregecskedő ember, ha nincs rajta kontroll ki időnként rászólna, szabad szájban lassan vállalhatatlanná szikkad.

Nem akart ő rosszat, szerintem még kedveskedni is próbált, hogy olyan ügyesek a fiatalok.

Az igazi baj máshol van.

***

Ott, hogy ebből az inasos mondatból kiviláglik, hogy országunk vezetője, akin valójában az egészségügy fejlesztése, finanszírozása, rendben tartása múlik, nem tudja, hogy a magyar egészségügyben a rezidensek nem orvosok melletti betanulók -- leginkább már ők az orvosok.

Ha a Kedves Olvasó bemegy egy kórház éjszakai ügyeletére, jó eséllyel ma már, akit "igazi" orvosnak hisz, egy rezidens. (Nem most, mikor még kórház sincs, még a Vírus előtti békeidőkben.)

Rezidens persze kezelhet, mert egyetemet végzett orvos, és elvileg egy "igazi" orvos felügyelete alatt kezel. Csak hát éjszakai ügyeletben az ügyeletes orvos az, aki eldönti, hogy csak egy gyomorrontás vagy vakbél. Más ott akkor nincs. Kicsit dramatizálva: ő egyedül ott élet és halál ura.

És az "igazi" orvosok amúgyis vagy külföldön vannak vagy annyira túlterheltek, hogy régesrég nincs idejük már gardedámkodásra.

***

Teher alatt nő a pálma -- és persze igaz. A mélyvízbe dobott frissdiplomás az Élet Iskolájában gyorsan kitanul csínt és bínt.

A kényszer nagy tanítómester.

És ők ügyes tanulók -- tényleg. Nem véletlen annyira kapósak nyugaton.

+++

Háborúban a gyermekek is gyorsan felnőnek, harcolnak, családfenntartanak. Nem jó, ha így kell lennie, de jó, hogy ügyesek, és meg tudják tenni.

A baj az, ha a tábornok úr azt hiszi, a gyerekek az oviban játszanak, és elcsodálkozik, milyen ügyesen háborúsdiznak -- pedig az a fronthíradó.