Benderik elmélkedik

"Nem árulnának ketreces tyúktartásból származó tojást a nemzetközi kiskereskedelmi láncok néhány év múlva, amivel veszélybe sodornák a közép-európai, ezen belül is a 90 százalékban ketreces tartást alkalmazó hazai tojáságazatot, mondta a Magyar Nemzetnek Pákozd Gergely, a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének alelnöke. 

 Az MTI által szemlézett cikk szerint a Tesco, amely már hivatalos közleményben is tudatta döntését, a fenntarthatósággal és állatjóléti szempontokkal indokolja azt. Az ágazati szereplők szerint viszont ez nem állja meg a helyét, sőt az alternatív – szabadtartásos vagy mélyalmos – technológiák összességében ártalmasabbak a bolygóra, mivel energia- és területigényük nagyobb, jobban terhelik a talajt." 

/Akár 40 százalékkal is drágulhat a tojás/

 "Nem lehet öt-tíz évente szemléletet váltani egy olyan ágazatban, ahol a beruházások hosszú távon térülnek meg. Ha a magyar gazdálkodókat újabb technológiaváltásra kényszerítik, az egész ágazat jövője kerülhet veszélybe, és uniós szinten is nagy kiesést jelenthet, ha leáll a ketreces termelés" 

/Szép Imre, a Tojásszövetség elnöke/ 

“Ha élükkel fektetjük őket, másfélszer annyian elférnek” 

/körülbelüli idézet, Gyökerek, a rabszolgaszállító hajó kapitánya/ 

*** 

 Én mindig mélyen egyetértek azzal, hogy a világban bármiféle változtatás nagyon ritkán vezet jóra, ha végletesen csinálják. 

Azaz ha például túl hirtelen, ész nélkül. 

Fizikai rendszerekben tranziensnek hívják, és ugyanolyan gyilkos hatású, mint a társadalmiakban. Mint mikor fenn árvíz, lenn szárazság, a tó vizét -- bölcsen -- leengedik a völgyzárógáton, de nem apránként, hanem kirobbantják a gátat. 

 Így az se vezet jóra -- és nem is korrekt -- ha egyik napról a másikra kihajtanak egy ágazatot a ketrecből a baromfiudvarra, akkor se ha amúgy a végcél maga akár talán részben és apránként kívánatos 

.Ahogy az is végletesnek tűnik, ha teljesen át akarják állítani az ágazatot, mert tényleg el tudom képzelni, hogy nincs tízmillió embert ellátni képes baromfiudvarunk, és nem is akarná mindenki kifizetni a rá eső részt belőle. 

 Eddig tehát igazat adok a Tojásszövetségnek -- legyen az (már hogy a Tojásszövetség) bármi is. 

*** 

Ugyanakkor azt az érvelést meg rendkívül álságosnak tartom, amit -- a gazdák és megszólaltatott agrárszakemberek nyomán -- egy minapi cikkben az index összefoglalt, mely szerint tévhit, hogy

• akár a fogyasztónak,
• akár a természetnek,
• akár maguknak a tyúkoknak (!)

jobb lenne a kertben kapirgáló tenyésztés, mint a jól bevált ketreces, csak mi, megtévesztettek hisszük ezt. 

Nem mondom, hogy nem értelmes érvelés áll emögött, és hogy ne lenne akár számok szerint és részleteiben igaz, összességében az egészet mégis egy igen aljas csúsztatásnak érzem. 

*** 

Első állítása a cikknek, hogy tévhit, hogy a szabadtartásból származó tojás finomabb és egészségesebb, mert mindez kizárólag a takarmánytól függ. 

Feltehetőleg nagyrészt igaz ez, mert ami bemegy a tyúkba, nagyon más nem jöhet ki belőle. 

 De az azért merész állítás, hogy egészen biztos, hogy a bemenetből a kimenetet “összegyúró” állat működésmódja például semmiféle hatással ne bírhatna az eredményre. 

Tudom, nagyon parasztos példa, de egy normál egészséges, sportos, hegyeket járó ember ugyanazon kajákat megéve vajon biztos ugyanolyat szarik, mint egy börtöncellában évek óta  huszadmagával penészedő? *

Pusztán érveléstechnikailag is gyanúsan nagyvonalú állítás, hogy magától az állattól egészen biztosan nem függ semmi. 

Mert mégiscsak az ő szervezete a “szakács”, aki az alapanyagokból a kész kaját megcsinálja. 

Könnyen megsértődhet a Független Szakácsszakszervezet, ha megszimatolja, hogy a Tojásszövetség szerint a konyhapultra öntött hozzávalók után már teljesen mindegy, ki csinál bifszteket belőle, egy kikötői rakodómunkás pont ugyanazt tudná asztalunkra tenni, mint egy Michelin-csillagos mesterszakács. 

És nyilván van sok lobbiérdek, tévhit és sznobság a bioétkezés hitrendszerében is, de erős állítás, ha teljes hülyeségnek mondjuk, mikor már a hivatalos orvostudomány is kezdi mondogatni, hogy túl sok betegség, allergia származik a végtelen sok iparilag gyártott élelemből. 

S persze, a bionál pont főleg a megfelelő hozzávalók a kérdés, de az se biztos például, hogy mindegy, hogy a “tojásgyártó gépsor” eszik-e baromfiudvarban felcsippentett kukacot, gilisztát, tyúkhúrt, vagy nem (esetleg kis plusz fehérjeport helyette (?)). 

Emésztése közben mozog-e rendesen bélrendszere, és szív-e friss oxigént? 

Ilyenek. 

Hirtelen jött gondolatok, felvetések, nem szakmaiak, de arra jók, hogy elgondolkodjunk, nem túl magabiztos-e maga a tyúk szerepének teljes kifelejtése a tojásgyártás hatásmechanizmusából. 

*** 

Második állítás szerint az is tévhit, hogy a szabadtartás környezetbarátabb lenne, mint a ketreces. Szó szerint a tévhit: "A bolygónak az lenne jobb, ha minden tojás szabadtartásból származna, és nem ronda ipari monstrumokból" 

Itt muszáj a cáfolatot is szó szerint idéznem: 

"A szabadtartásos tojástermelésnek sokkal nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a ketrecesnek, ... A szabadtartásban lévő tyúkok például többet mozognak, emiatt többet esznek, ezért a káros gáz kibocsátás ennél a tartásmódnál a legmagasabb. Szabadtartásnál ammóniából és metánból például csaknem négyszer annyi keletkezik, mint a zárt rendszerekben, de szén-dioxidból is 20 százalékkal több jön létre. A kiszolgáltatott állatokért aggódók számára nyilván kegyetlenül hangzik, hogy a többletmozgásra problémaként hivatkozunk, de tényleg az az igazság, hogy a több milliárd ember számára tojást termelő több milliárd tyúk sajnos sokkal jobban károsítja a környezetet, ha kint szaladgál, mintha egy ketrecben totyog.... a szabadtartásban élő állatok több vizet isznak, sőt, az itatójuk kialakításából adódóan több víz párolog el feleslegesen, mint a ketrecesnél. És a több mozgás miatt több takarmánytermő területre van szükség az élelmezésükhöz. Vízből és takarmányból 14-15 százalékkal kell több a szabadtartásnál."

Nehéz erre mit mondani. 

Mert egyrészt persze, látszik, hogy tényleg jobban fogyasztja közös nagy erőforrásunkat, és elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy mi magunk személyesen melegítsük fel globálisan a világot. 

Az azért már megfontolandó, vajon a bolygóba, aminek annyira jót akarunk, a tyúkokat is beszámítjuk-e. Mert ha igen, az már picit visszabillenti a mérleget a szabadtartás felé. 

De legfontosabb állításomat mondják el helyettem a tyúkok -- a következő pont után, jelen írás végére biggyesztett kiáltványukban. 

*** 

Harmadik tévhitünk, hogy "A tojótyúkok jobban éreznék magukat szabadtartásban". 

"Teljes mértékben ez sem igaz. Ugyan a szárnyasok eredeti életmódjához valóban közelebb áll a szabadtartás, de fontos tudni, hogy a mai tojótyúkoknak már nagyon kevés köze van a néhány évtizeddel ezelőtt a vidéki háztartások tyúkudvarán kapirgáló állatokhoz - mondta Mezőszentgyörgyi. A mai tojóhibridek ugyanis kifejezetten az ipari körülményekre lettek kitenyésztve, az elmúlt évtizedekben azokat az egyedeket válogatták ki és szaporították tovább, amelyek jól bírták az ipari körülményeket - mondta a kutató. A mai tojótyúkok például olyannyira hozzá vannak szokva a mesterséges fényhez, hogy a napfény zavarja őket." 

 Nehéz itt már megőriznem önuralmamat. 

Azt azért megjegyezném, hogy itt már tudományos szempontból is sántíthat, hogy a ketreces tyúk ugyanolyan tojást gyárt, mint a baromfiudvar végtelenjén szabadon száguldozó ősei. Mert ritkán lehet egyszerre több dologra optimalizálni bármiféle fejlesztést. Így ha a jelen ketreces tojóit arra optimalizálták, hogy ne akarjon mozogni, és zavarja őt a fény, akkor nehezen optimalizálhatták egyszerre arra is, hogy a legegészségesebb tojásgyár legyen. 

Különösen nehéz lehet úgy egészséges fajtát kitenyészteni, ha pont azokat kell hozzá kiválogatni, akik a faj legegészségtelenebb életét élő -- mondjuk ki, bizonyos szempontból legsatnyább -- egyedei. 

*** 

De ha utat engedek érzelmeimnek, tényleg meg kell fogalmazzam a tyúkok kiáltványát. 

 Álljon hát itt -- talán kérésükre -- a ketreces csirkék* kiáltványa: 

 "Szóval a jó kurva anyátokat, ti fejlett világbéli emberek -- telebasszátok füsttel a levegőt, egyetlen nyaralásotok egyetlen repülőkilométerével tízszer annyi szart nyomtok a levegőbe, mint egy baromfiudvar egy év alatt, naponta kidobtok annyi parizert, hamburgert és ruhát, amihez egy tyúkketrec egyheti vízfogyasztását használták el, de azon van képetek spórolni, hogy mi ha szaladgálunk, többet eszünk és lélegzünk, és a szabadban jobban párolog a szaros itatónkból a víz. Ez tényleg az a szintű szarrágás, amit  megemlíteni is már a pofátlanság csúcsa. 

 Mindemellett annyi vér nincs a pucátokban, hogy vállaljátok kimondani, hogy

"igen, a csirkék az ember szolgálatára rendelt lények, úgy bánunk velük ahogy akarunk, mert mi vagyunk az erősebbek, és Isten, a mi Urunk, úgy teremtette a világot, hogy az ő rendeltetésük nem csak az, hogy megdögöljenek értünk, de még halálukat is megnehezítjük azzal, hogy nem agyoncsapjuk őket, hanem nyakukat elvágva saját maguk dolgozzanak meg azért, hogy vérük íze ne nyomja el asztalunkra kerülő testükben a tárkony aromáját. 

Ez az ő kereszthaláluk a Teremtés Könyvének nekik szánt fejezetében, ahol nem csupán meghalnak bűneinkért, de velük is vitetjük fel a keresztet a vágóhídra. 

Némelyük azért vergődik érettünk elvágott nyakával, hogy aztán elfelejtsük figyelni lejáratát, s jégszekrényünkben ránk büdösödjék, majd szemétre vágjuk, de sorsuk ellen ne berzenkedjenek, mert ez az ő rendelésük a kifürkészhetetlen Teremtésben. 

Örökletes bűnük emellett, hogy túl sok vizet isznak. metánt eregetnek, ha mozognak, így életünk során nekünk, Az Embernek, akár háromszor is busszal kell moziba mennünk autó helyett, hogy a szolgálatunkra rendelt csirkék éghajlatromboló hatását visszaspóroljuk szegény Földünknek. 

Kineveltünk ezért egy megnyomorított változatot, ami oly' sikeres lett, hogy nem csak mozogni nem bír ahogy terveztük, de még a természetes fényt se viseli. Osztottunk ki díjakat is magunk között, mely díjkiosztókon annyi csirkét ettünk, hogy felét kihánytuk. '

 De nem, ti álszentül azt mondjátok, hogy mit aggódtok ti, állatvédők a tyúkok miatt, hisz' nézzétek, nem akarnak ezek már mozogni, és a fényt se bírják, ők így szeretnek élni. Az okoz örömet nekik, ha mi elrepülünk Teneriffére és ők visszatarthatják eközben a lélegzetüket, hogy ne basszák szét a globális felmelegedést a kilélegzett bűzhödt gázaikkal. Nagy az ő bűnük, elhasználják szegény szeretett Földanyácskánkat, ezért szeretnek vezekelni, és mi ezt megadjuk nekik."

 Csak azt nem értjük mi csirkéitek, hogy ha ekkora szarrágók vagytok és vér sincs a pucátokban, mégis hogy a faszban tudtok nőt találni magatoknak, akivel ilyen sikeresen szaporodtok. 

 Ja vagy  hogy épp' most fogytok elfele? 

Hm, kezdjük érteni..." 

+++ 

Mondom, a hivatkozott tudós agrárvélemények voltaképpen minden szava igaz lehet -- úgy klímahatás mint üzleti sérelmek szempontjából. 

S még csak nem is enyémek e szavak. 

És mégis én szégyenkezem miattuk. 

* Mielőtt megkapnám, tudom, a tojás nem a tyúkszar, és azt is, hogy a tojó tyúk nem feltétlen azonos a csirkével. A hasonlat és a közös sors miatt nem tartottam bajnak pongyolán keverni.

Megtévesztő, hogy kinézetre nem egy macsó alkat. 

Kicsit majdnem tragédiája is lett.

Különösen olyan alkalmakkor, mikor a parlamenti választások előtt félreértelmezte az erőviszonyokat, és nagy hangon felszólította a kormányt, hogy semmi komolyba ne fogjanak már, mielőtt a választások után majd átveszi a hatalmat. 

Valljuk be, eléggé ordító egérre sikeredett, amit kisfiúsan szemüveges arca csak súlyosbított. 

Kellett is a jó esélyű beégés vakmerő felvállalása ahhoz, hogy  ezek után valami hasonló kemény felszólítást intézzen a regnáló főpolgármesterhez. Azért ő megtette...

*** 

Erre az ijedt kisfiús arcra alapította a kormányoldal is gyakorlatilag a stratégiáját, mert egy ilyen arcról -- különösen a direkt rosszul elkapott pillanatképeken -- könnyű elképzeltetni, hogy egy szerencsétlen flótás, aki nyilván alkalmatlan is ezért. 

Mindezt láthatólag ő is érezte mindig, és ezt próbálhatta kompenzálni súlyos szavaival. (Tud ő is dühönc lenni, nem csak Puzsér.)

Csak hát kisfiús arcból nagy szavak nehezen tudnak komolyan vehetőn hangzani -- különösen ha aztán láthatólag súlytalannak bizonyulnak ökölrázó fenyegetései. 

*** 

Most azonban történt valami másik nagyon fontos amellett, hogy az ellenzék megtanulta elviselni egymást, ha a szükség úgy hozza. 

A kisfiús arc nagy szavai mögé beállt egy győzelem. 

Egy olyan győzelem, amit a vesztes kormányoldal is óhatatlanul nagy győzelemnek tekint, mert nagy harcnak harangozta be, így nem tudhatta utólag már lekicsinyleni. 

*** 

A kormányoldal ereje gyakorlatilag tisztán a Táltos (Kósa Lajos azóta magában gyanítom sokszor elátkozott 2006-os szavaival) -- az ember, aki határozott és erős, és mindig mellé pártol a szerencse is. 

 Igen, a szerencse is fontos, mert rengetegszer jött már be neki utolsó pillanatban valami nagyon nagy szerencse, mi őt a bajon fényesen átlendítette. 

Amit persze észlelnie is kell tudni, és malmára hajtani erejét, de tény, hogy kellett a szerencse is, amit malmára hajthat. 

És hát James Bond óta a szuperembernek rajongói azt is javára írják, ha vakon felteszi ruletten a huszonötösre a teljes MI6 rá jutó költségvetését, és kijön a huszonötös -- mindez csak növeli sármját.

Mutatja, hogy szeretik őt az istenek. 

*** 

A Táltos rajongóit azért nem érdekli a demokrácia intézményrendszere, mert bürokratikus akadékoskodásnak tartják, mint az MI6 szüttyögését Bond csillogása mellett, mellyel folyton majdnem elgáncsolják a sikert. 

A kormánypárt ereje egy erős ember kisugárzásán alapul, plusz azon, hogy vele szemben csak nyünyik tekeregnek sivalkodva pocsolyákban. 

(Plusz annak ügyes elhintése, hogy a mindenkori konzervatív világkép és a történelmi egyházak kizárólagos forgalmazói ők, de ez most mellékszál.) 

Ez az ember határozott, tetteiben erős, mert amit elhatároz, azt látványosan keresztül is viszi, és nagyon tud beszélni. 

És az emberek tekintélyes része a XXI. században is vonzódik azokhoz, akik őt határozottan vezetni-irányítani tudják. 

Mert ez a vonzódás ősi ösztönből ered, és nyilvánvalóan nem idomulhat az evolúció néhány évtized alatt azon új helyzethez, hogy az emberiség tud elosztott hatalomban is működni. 

*** 

És most lett valaki, aki... 

• ...valódi, nagy győzelmet tudott aratni, melynek során idegen pályán, fontos meccsen legyőzte az eddig egyeduralkodó kormányerőt, és... 
• ...hatásosan, mondanivalóval tud beszélni is, és e beszédének már súlyt is ad győzelme, hogy láthatólag őt is kedvelik az istenek. 

Olyat tud felmutatni, amit az eddigi táltoson kívül régóta senki. 

Most szerdán az ünnepi beszédében úgy tudott -- győztes csata után s ezért valódi erőből --, ügyesen és mondanivalóval szólni a néphez, hogy hosszú-hosszú idő után konkurenciát támasztott az eddig egyeduralkodó táltosnak. 

Beszédében ráadásul bizonyos tudományos elemekre is ügyelt :

• mutatott fel néhány könnyen megjegyezhető jelszószerű célt (sajnos konkrétan nem emlékszem rájuk, de nem is én vagyok a könnyen megjegyezhető jelszószerű célok célcsoportja...),
• volt benne tűz-szevedély (ami az mögöttes teljesítmény-erő fényében már komolyan hathatott),
• és ügyesen keverte a szakmaiság érzetét az ideológiai fűszerrel.

Beszéde illeszkedett az aktuális alaptémához (a konkrét ünnephez), de szólt jelen politikai céljairól is. 

*** 

Ez az ideológia szintén fontos kérdés. Ahogy erős vezetőre sok ember vágyik, úgy -- régóta észlelhetjük -- arra is, hogy vezetői ne csak a közös pénzügyek megbízott lebonyolítója legyenek, hanem ideológiát is kormányától vár. (Oka szintén valahol az evolúció komótos tempójában kereshető talán.) 

Karácsony Gergely ráérzett, hogy miben áll Orbán Viktor ereje, és szinte tudományos alapossággal élni is akar vele. 

*** 

Jó két éve Fekete-Győr András kapott hasonló lehetőséget a Sorstól (nem keverendő a Sorossal!), illetve harcolt ki egyet, de eljátszotta. Legyőzte a legyőzhetetlent, és tűz is volt benne, de elaprózta a pillanat utáni perceit. 

S hát ilyen alkalom ritkán adódik. 

De most Karácsony ráérzett. Beszélni is tud, tüze is van, szakmai tervei, és alapvetően kiegyezéskereső. 

Kicsit túlzottan is kiegyezéskeresőnek hatott a mindenféle kampányai során, leglátványosabb eleme volt ennek, mikor Feri hátbatámadta Olgával, majd Olga kihullása után nem csak Feri örvendezett Gergely győzelmének (ez olyan Ferisnek elmegy), de Gergely se küldte el Ferit Olgába, hanem biztosította szövetségéről. 

Ellenfele díszpolgárrá jelölése is ügyes és kompromisszumkész lapkeverés. 

Azt kell mondjam, nem keverheti bénán a lapokat, ha ekkora kormány- és ellenzékoldali ellenszélben/árulásban végül csak ő lett a főjelölt és húzta be idegen pályán a 2-est. 

*** 

Ráadásul rögtön az elején tud majd eredményeket is felmutatni, mert Orbán Viktor maga ígérte meg, hogy minden olyan fővárosi projektet leállítanak, amit a főváros nem akar. 

Ajándékként ölébe hullhat olyan projektek leállítása, amire azt saccolták, nem lesz rá módja, annyira körülbástyázta őket a kormány s az előző vezetés. 

Egy ember, aki egy látványosat győzött, szakmailag ért ahhoz, ahová került, rögtön az elején be tud húzni pár látványos sikert, és pénzt-paripát-fegyvert kapott az ország legfrekventáltabb területén való látványos működésre. 

És még erőt mutatni és beszélni is tud. 

+++ 

Olyan esélyt kapott, amit még Orbán Viktor se kap gyakrabban mint ciklusonként egy-két alkalommal. 

Ebből még akár fogpiszkáló is lehet, ha el nem bassza. 

"Teher alatt nő a pálma."

/állítólagos népi bölcsesség/

Természeti és társadalmi példái is vannak, mikor alapvetően mostoha körülmények igen életképes vegetációt, populációt -- meg tudok még pár sznob kifejezést arra, hogy lények csoportját -- hozzák létre.

Vihar legyak telepített erdőt, s ha aztán hagyják, hogy magától "épüljön fel", erősebbé, éghajlattűrőbbé válik.

Arzén végigsöpör s pusztít mindent a Tiszán, jajong a világ, mit lehetne tenni, a folyó meg felépíti önmagát.

***

S csalok persze, mert az erdőre a Tátra például a példa, annak meg a teljesen magára hagyott része a küzdés fázisában áll még a szúfertőzéssel, a Tisza "új" élővilága meg ki tudja, milyen az előzőhöz képest. De azért a példa magyarázó funkcióját ellátják, valódi példát meg úgyis biztosan tud mindenki maga.

(Mekkora kamugép ez az ember?!... -- sóhajt az Olvasó...)

De ott van Thatcher asszony Britannája, miről könny és vér mosta le a hínárt, mely mélybe húz, de a mostoha körülményekkel kiestek azok a gazdasági szereplők, melyek nem tudtak már hatékonyan termelni. Ami arra példa, mikor egy gazdaságot -- kicsit hosszabb távú szemlélettel -- nem úgy erősítünk meg, hogy gügyögve simogatjuk, hanem ellenkezőleg -- ridegtartással hagyjuk, hogy elhulljon férgese. Nem feltétlen követendő példa, és még siker esetén is kegyetlen a benne élő ártatlanokkal szemben, de tény, hogy ami utána (egyáltalán) életben marad, az aztán önjárón életképes (míg megint el nem tunyul aztán...).

Voltaképpen maga az evolúció a legjobb példa azon időkig, mikor az ember már képes és hajlandó volt elgyengültjeit szociális és orvosi segítséggel életben tartani. Kegyetlen világ volt, legtöbben még a csúcsragadozó emberből is kiestek legelső éveikben, de ami maradt, az azt már életképesen tette.

***

De tényleg nem a konkrét példák az érdekesek, és nem is folytatom őket. Amúgyis sántít mind.

Amit mondani akarok, az az, hogy nem feltétlen rossz demokráciánk élet- és ellenállóképességének hosszú távon, hogy ez a mostani rendszer így legyakta ellenzékét, és szabályokkal szinte ellehetetlenítette, hogy aktuális kormánypártját legyőzzék.

Mormognak most sokan -- meg tették is --, hogy egymással homlokegyenest ellentétes elveket valló pártok borultak össze, és hogy vehet be gyomra egy ilyennek egy olyat, meg egy olyannak egy ilyet, meg hogy fognak ezek egymással megférve működni, majd jól összevesznek mindenen.

Mondjuk e ponton én őszintén szólva.sokkal inkább tartok attól, hogy túl könnyen összepacsiznak majd a fiúk -- nem vesződve elvekkel, hol dúsan cseng a pénzeszsák. De marakodásba is fúlhatnak valóban.

***

De vissza a hasonlatra -- a folytonos egyezkedés, a világnézeti ellentétekkel bírók közti együttműködés kényszere a gyakorlati dolgokban, ezek mind afféle mostoha természeti körülmények egy erdőben, ahol a korábbi aljnövényzet kipusztult, jelenleg is kevés az eső, miközben vad száraz viharok dúlnak, és tépik, mi elibük kerül.

Na ami ebből így egyszer esetleg mindezek ellenére kinő, az lehet egy hosszabb távon is életképes növényzet. Egy olyan, ami úgy nőtt fel, hogy nem volt öntözve, olykor még kis mérget is öntöttek ki rá, és meg kellett tanulnia egy vegetációban működni a kevés tápanyagon a növényzet többi tagjával.

***

Rendszerváltás után ideig vad vitákon edződött a politika, ami a hatalmon lévőknek is kemény lovaglást jelentett, mert tudott a ló rakoncátlan lenni, ha lovasa túlzottan ellene dolgozott.

Mára igen kényelmes poroszkálás lett a kormányzás, bárki másnak pedig lehetetlen a nyeregbe kerülés.

Ha nincs a zseni, ki keményen betörte a lovat, és máig megüli, talán egy megszokott nyugati működéssel vezetett két- vagy párpólusú, csendesen unalmas, de halk zizegéssel működő gépezet lenne államunk működése, és sok mindenben előbbre tartanánk.

Ám az is lehet, hogy mondjuk olasz módra folyamatos kormányválságokba veszünk.

Sok mindenen múlik, melyik útra kerültünk volna, és sok múlik ezügyben a kezdeti idők véletlenein is -- ahogy ma is teljesen máshol lennénk, ha nincs véletlenül egy géniusz, ki a lovat így maga alá töri.

Ám ha a jelenlegi ellentábor a jelenlegi nagyon erős ellenszélben netán be tudná venni a falakkal és vizesárkokkal keményen megerősített várat, az azt jelentené, hogy ki tudott alakítani egy olyan mechanizmust, amiben a résztvevők el bírják annyira viselni egymást, hogy közös célokért igen hatékonyan együtt tudjanak működni.

Ahogy el is véreztek eleddig az összes gyatra összevissza vezetett rohamnál.

De ahogy most meg pár lőállást négiscsak be tudtak venni.

***

Mintha egy komolyan vett érettségi vizsgát látnánk, amit az öreg király azért szervezett e népnek, hogy halála után csak olyan erőszövetség kerülhessen hatalomba, mely bebizonyította, hogy életképesen tud működni. És annyira nehéz a vizsga, hogy egyedül egyik fia se tudja teljesíteni, így kényszerűen össze kelljen fogniuk.

Bekövetkezhet persze az is, hogy előbb hal meg végül majd az öreg király, hogy fiai a vizsgát letették volna. És szimpla anarchiába fullad az egész.

+++

Így nézve még jól is kijöhetünk ebből az egészből.

És így nézve Isten éltesse az öreg királyt!

"A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy az a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára.Ennek fényében és az eset összes körülményét vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a sérelmezett kifejezés – a benne foglalt tényszerűnek tűnő állítás ellenére – összességében (politikai) véleménynek minősül, amely annak bemutatására irányul, hogy az ellenzéki képviselők, illetve képviselőjelöltek mennyire voltak konstruktívak a helyi intézmények fejlesztését elősegítő közgyűlési tárgyalások, illetve szavazások során. Az Alkotmánybíróság ezért helyesnek találta az ítélőtábla alapjogi mérlegelését és az alkotmányjogi panaszt elutasította." 

 "2014-ban már született egy, a mostanihoz tartalmilag nagyon hasonló döntés. Akkor a fideszes Tuzson Bence perelte be a Jobbikot a párt egyik választási plakátja miatt, melyen Tuzson fotója mellett az a szöveg szerepelt, hogy "Az Ön képviselője; Tuzson Bence 2014 óta egyszer ejtette ki Fót nevét az Országgyűlésben". Hiába bizonyította Tuzson, hogy az állítás valótlan, a választási bizottságos körök után a Kúria elutasította a panaszát, és ezen az Alkotmánybíróság sem változtatott. Az indokolás lényege az volt, hogy a választási kampányban zajló közéleti vita során tett kijelentések a szólásszabadság szempontjából különösen védettnek minősülnek, mert a választók az ilyen  közléseket a kampány során valószínűleg nem szó szerint, hanem az érintett alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként értelmezik, az illetőnek pedig lehetősége van a cáfolatra."

/Lazított az Alkotmánybíróság, hamis tényállítás is lehet politikai vélemény/

Már az első esetnél felvetődött bennem egy érdekes gondolatkísérlet, melyet egy párhuzamos világban, ha sok pénzem és plakáthelyem lenne, fentiek után igen nagy viszketést éreznék tenyeremben elvégezni. 

 Képzeljük el minden településen az aktuális polgármester- / képviselőjelöltet -- ellenzéki megvalósítás esetén itt-ott kormánytagokat, netán kormányfőt (!) --, amint óriásplakátokon épp' egy kecskét dug hátulról, a felirat meg valami olyasmi, hogy

"Ma kecske, holnap a lányaink!

Tudta, hogy a kormány be akarja vezetni az első éjszaka jogát? Tudta, hogy a polgármesternek jogában áll majd megerőszakolni az utcán védtelen kóborló 12 évnél idősebb gyermekeinket?" 

*** 

A szint nagyjából a migránsplakátoké lenne, szóval az általános etikai-esztétikai színvonalban senki nem panaszkodhatna már hirtelen rosszullétre. 

Más -- a magyar néplélektől idegen -- országok jogértelmezésében persze felmerülhetne még, hogy teljesen alaptalan állításokkal bemocskolják az érintettek hírnevét, és fontos döntések előtt megvezetik a választópolgárokat. 

 Azonban a fentiek tükrében teljesen egyértelmű, hogy 

• a képeken nem látható egyértelműen, hogy az illető milyen tevékenységet végez, mert lehet, hogy csak álldogál a kecske mögött,
• nemiszerv természetesen a plakáton nem látszana,
• ami persze értelmezhető úgy is, hogy mert azok befogadták egymást,
• de úgy is, hogy miért is lennének, hisz csak álldogálnak,
• az ábrázolt személy letolt nadrágja általánosságban jelenti a plakátoló értelmezésében, hogy az illető tojik az országra, s ez kampány idején megengedhető vélemény,
• a képen különbenis fotoshoppolt altest látszana, s mivel az igazából nem az illetőé, így nem panaszkodhat amiatt, hogy belőle jogdíjköteles részeket mutatnak,
• az állítás pedig nem szó szerint értendő,  "a sérelmezett kifejezés – a benne foglalt tényszerűnek tűnő állítás ellenére – összességében (politikai) véleménynek minősül, amely annak bemutatására irányul, hogy " az illető már most is megerőszakolja lelkünket, és megválasztásával ez csak fokozódni fog,
• s így természetesen gyermekeink lelkét is,
• az első éjszakát is természetesen ilyen átvitt értelemben kell érteni,
• és egyébként is úgy általában "a választók az ilyen  közléseket a kampány során valószínűleg nem szó szerint, hanem az érintett alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként értelmezik, az illetőnek pedig lehetősége van a cáfolatra."

 Egyszóval nemigen hiszem, hogy a fentiek után e kampányon bárki érdemben fogást találhatna. 

+++ 

Mondtam már, hogy büszke vagyok nemzetem egyedülálló szürkeállományára, melynek krémje írja törvényeit s bölcsen értelmezi azokat? 

Nem véletlen adtunk annyi Nobel-díjast a világnak. 

Merjünk nagyok lenni! Hajrá Magyarország!

Ui.: Fogyasztóvédelmi szempontból lehetne kétséges talán, hogy a választó végül báránybaszó polgármestert kap kecskebaszó helyett, de a megfelelő apróbetűs résszel ez is kivédhető.

Vannak a világon látszólag semmibe sem passzoló dugók, melyek alakjuk, anyaguk, méretük miatt látszólag semmilyen üveget, demizsont nem tudnak lezárni. 

Ezeket hitünktől függően vagy kivágjuk a retekbe, vagy gondosan visszahelyezzük oda, ahol találtuk -- csendes-mosolygón csodálva az Urat, ki pillanatra engedte, hogy illetéktelen bepillantást nyerhessünk Teremtése amúgy kifürkészhetetlen titkába. 

Hisz' egyszer majd, egy általunk még elképzelni sem bírt korban lesz egy általunk még elképzelni sem bírt demizson, melybe pontosan ő kell majd. 

*** 

A történelemben is vannak emberek, kik sehogyan sem illenének semmilyen helyre és korba, jó esetben megtűrt bolondként tengődnének egy faluban, rossz esetben máglyán, ám van valahol számukra egy pillanat, hogy ha akkor és oda keverednek, az éppen akkor őrájuk méretezett fogaskerekekbe akadva előrelendítenek valami fontosat a Történelem Kerekén. 

(Tudom, hol a demizson, de fogaskerék lett belőle, na.) 

*** 

Greta Thunberg -- úgy érzem -- egy ilyen teremtmény. 

Ahogyan Jeanne d'Arc is volt. 

Mondjuk ő végül máglyára is került, de más korban s helyen eleve a máglyával kezdi, ott és akkor pedig lendített előbb egy nagyot a keréken. 

*** 

Mondanak Grétáról sok mindent, beteg, báb, nagyhatalmak / lobbik fizetett / kihasznált ügynöke. 

De igazából teljesen mindegy. 

Mert lehetne ő bárki teremtménye, a legrafináltabb marketingműhelyekben megalkotva, semmire nem mennének vele, ha nincs a fogaskerék, amibe beakadva, forgásba hozta a Nagy Kereket. A Történelemét. 

Ha nincs a Történelmi s egyben játékelméleti Helyzet, melyben épp' rohanunk egy szánalmas vég felé, amin a játékosok (a népek) együttműködésben végrehajtott önmérséklettel talán még úrrá tudnának lenni, ám a játékosoknak még mindig nemigen akaródzik ez az önmérséklet. 

Vagy mert megszokták a kényelmet, vagy mert épp' most ízlelték meg, milyen a kényelem, és egeket rengető baleknak is éreznék magukat, ha le kellene adniuk belőle, miközben a többiek nyilván majd még az ő megspórolt széndioxidjukat is kipufognák meg az ő pillepalackjaik helyét is betöltenék a világóceánon. 

*** 

Gréta amúgy rendkívül egyszerű módon tölti be szerepét, de ide most pont ez kell. 

Elszántan és kérlelhetetlenül tud ostorozni. Ha úgy tetszik, dühöngeni. 

Emellett koránál fogva is különösen hatásos bír lenni. 

A felnőttekre azzal, hogy gyermekként ily' komoly dolgokkal foglalkozik, és hogy láthatólag eredményeket tud elérni a leghatalmasabb köröknél is, és olyan kérdésekben, melyekben a legnagyobb hatalmak is csak egy helyben topogni képesek. 

A diákság pedig egy hivatalból lázadó korosztály, melynek ha kellő hévvel mutatunk fel bármi igazságtalanságot, elszántan tud küzdeni ellene. Most például az ellen az igazságtalanság ellen, hogy mi, felnőttek elhasználtuk a Földjüket, és még most se vagyunk képesek visszafogni magunkat ebben. 

Az őszödi beszéd idejének diáktársadalma felháborodva gyűlölte Gyurcsányt, a ma tüntetésein kamszkorba lépők Orbánt. Társadalmi igazságérzetük épp' akkor bújt ki a burokból, amikor az épp' akkori vélt vagy valós felháborodnivaló ügyesen beléjük kapott. 

Most ráadásul egy kortársuk mutatja meg a világnak, hogy ő nem egy lenézhető gyerek, hanem a világot befolyásolni képes harcos, aki végre tüzet gyújt, és fáklyájával megugrasztja a begyepesedett véneket. 

*** 

Igen, a nagyhatalmak és lobbik egy részének is éppen jól jön Gréta. De ez csak plusz egy pont a Teremtőnek, hogy ügyesen pont jókor és jó helyre tette őt. Sok kicsi fogaskerékbe egyszerre kell beakadnia a lánglelkű szűznek, hogy hatása legyen. És a benne éppen érdekelt hatalmasok az egyik ilyen fogaskerék. 

Baj? 

Nem hiszem, ha eredménye véletlen pont egybevág a Föld népének érdekével. Ritka csillagállás ez, általában ellentétes vele. Egy okkal több hát, hogy örüljünk neki. 

*** 

És ha nem a ma Svédországában sztrájkol iskolaidőben, története egyre magasabb fokú intőkkel és rovókkal zárul. Szaktanári, osztályfőnöki, igazgatói, ha jól emlékszem. (Bár nekem persze sose volt egyik se nyilván, csak így hallottam másoktól.) 

És ha nem híres szülők gyermeke, talán sosem ismeri meg őt a nagyvilág. 

De ezügyben lásd az előző pontot. Ez volt az ő helye és ideje. 

*** 

Gréta nem mondja meg, pontosan mit hogyan csináljunk. Nem mérlegel, nem tesz javaslatot gondos hatáselemzés után. 

Nem lenne jó tervező, sem végrehajtó. 

Kérlelhetetlenségében képtelen lenne meghozni a szükséges kompromisszumokat, és nem is biztos, hogy részleteiben képes átlátni a követeléseivel érintett dolgoknak bonyolult rendszerét. 

Cserébe nem is erre használja őt fel a Történelem, nem ez az ő helye a Teremtésben, vagy ha úgy tetszik, nem ez az ő demizsonja. 

Az ő szerepe a kérlelhetetlen ostorozó, aki egyben diák is, akire éppen most szüksége volt a Történelem Kerekének, mert lángpallosát magasba emelve felráz és seggberúg. 

Pofánbasz, ha úgy tetszik. 

Csernus doktor módszerét alkalmazza a drogbetegeken, akik nem hajlandók szembenézni vele, hogy egy fenntarthatatlan állapotban dagonyáznak, és pofájukba köpi, hogy emeljétek fel végre a mocskod seggeteket, mert rátok ég a ház. 

Egy főnöktípus, aki a legtöbb helyen és időben vérig sérti és szétzilálja a céget, ahová tették, de vannak ritka helyzetek, amikor pont ő kell. 

*** 

Nem kell hát ostorozni őt azért, ha úgy látjuk, hogy nem konstruktívan áll a kérdéshez, hogy egyszerre túl sokat akar, és hogy persze, hát így dühösködni bármelyikünk tudna, hogy legyen már végre rend. 

Mert bármelyikünk tudna, de talán mégsem így, vagy bármelyikünk tudna, csak mégse tette, most meg ő itt van, és teszi, és működik. 

És lesz majd talán, mikor már nem ő kell hozzá, mert beindult az a kerék, és ő csak akadályozná a dühösködésével, de akkor majd jönnek azok, akik akkor kellenek hozzá, hogy forogjon. 

Gréta talán felnő és lehiggad, és másféle szerepet talál a kerék forgatásában, talán nem, és akkor félreállítja majd őt a Történelem. Vagy előbb még szívat minket vele kicsit, ahogy felhergelt szektája leöldös minket, felnőtteket. 

De itt és most ő kellett. 

Nem érdemes ezt semerre se túlmagyarázni. 

*** 

És mondom, teljesen mindegy, beteg vagy egészséges, és saját kútfőből teszi amit, vagy háttérhatalmak kreálták. 

Mert a lényeg a hatása, amivel meglök egy kereket, aminek már régesrégen forognia kéne, csak túlságosan rozsdás meg túl sokan élnek a küllők árnyékában, ami most odébb mozdulva átrendezné a befészkelt jó helyeket. 

+++ 

Lehet rá sok mindent mondani, és tényleg lehet. 

De kellett ő nekünk. 

Választások rendre felbukkanó értelmiségi busongása, hogy nem programok alapján választ az Istenadta (-verte) Nép, hanem "arcra", azaz legjobb esetben is a jelöltek megnyilvánulásai alapján.

Minap Puzsér védelmében akadtam egy kommentbe, mely szerint hisztis, hisztis, de bezzeg a programját senki nem olvasta, úgy csepülik. 

És akkor újfent elgondolkodtam -- mint sokszor már korábban magamban --: tényleg, mi a fontossági arány a jelölt személye-fellépése és programja között? 

Menniyre jogos a busongás, hogy a demokrácia lényegét csúfolja meg, ha nem a programot nézzük, hanem az embert, és annak is felszínen látható viselkedését, beszédmódját, kirohanásait? 

És arra a furcsa következtetésre hajlok, hogy talán nem is olyan irracionális a nép, mint sámánjai gondolják róluk. 

(Ami amúgy egész sok esetben kiderül, ha mélyebben bemászunk a mögöttes gondolkodás vájataiba. )

*** 

Mert rendben, a program az, amit a jelölt megvalósítani ígér, és életünkre tényleg azzal hat majd, amit programjából megvalósít. 

De már itt felkaphatjuk fejünket a mondat végén lángoló szóra: megvalósít. 

Ami ugye már nem maga a program -- mert az csak egy terv --, a lényeg az, ami ebből összejön. 

*** 

És itt lép be a felszínen látható ember, hogy bizony ésszerű dolog látható lényét külön is figyelni! 

*** 

Nem akarom szegény Puzsért rosszul ez okfejtésből kihozni, sokkal többre tartom őt s látok ki belőle, mint amit a felszínen összehisztizik. Meg hát jelenlegi főmesterünk is egy közismert hisztigép, s a másik két jelöltről is tudunk hátrányosat mondani. 

 Ám tagadhatatlan, hogy a hirtelen indulatra való hajlam -- különösen ami az épp' aktuális hülyegyereknek tartott partnerrel szemben ragadtat kemény szavakra --, igen megnehezíti jó munkakapcsolatok kialakítását. 

 Márpedig egy polgármesternek végtelen sok érdek és azok képviselői közt lavírozva kell programjának pontjait keresztülvinnie. Szándékosan nem keresztülverekedni-t mondtam, mert az már egy választott stílus -- főleg az indulatosaké --, a csendes kompromisszumkész meghallgatja tárgyalópartnereit, és akkor se borítja rájuk az asztalt, ha már hetek/hónapok óta nem jut velük dűlőre, mert tudja az ősi mondást, hogy ha át akarsz kelni a Níluson, ne szidd a krokodilus anyját. 

Kemény, ha az kell, de végső fegyverként, a szükséges mértékig -- és legritkább esetben szidja le magát a partnert! 

 Egy polgármester olyan várost akar programjának képére formálni, mely város tele van olyan dolgokkal, mely nem az övé, így e tulajdonosok beleegyezését bizony ki kell csikarnia. Szép szóval, s csak szükség esetén a törvény kényszerítőeszközeivel (ahol lehet). 

De még ahol hatalmában áll is dolgokat kikényszeríteni, ott se biztos, hogy nem jobb közös megegyezést keresni, mert ugyanazon sértettekbe botolhat későbbi ügyekben is. 

 És még az önkormányzati hatáskörű dolgokban is együttműködő partnerségben kell élnie saját képviselőtestületével, mely a valódi hatalmat gyakorolja, és ismerünk Esztergomokat a Magyar Történelemből, ahol egy csendes geci képviselőtestület képes volt egy teljes cikluson át mesterségesen a tönk szélén tartani egy várost annak polgármesterének leghatározottabb akaratával szemben. S persze itt mifelénk a polgármester és képviselőtestület viszonya szinte borítékolhatóan a pártbéli hovatartozástól függ, ám egy ügyesen lavírozó polgármesternek lehet esélye egy ellenzéket is maga mögé állítani, míg egy villámokat mindenkire hányót a saját almából valók is megharapnak. 

 Egyszóval aki hisztis indulattal üvölti le azt, aki kampányában épp' aznap keresztbe tett neki vagy rosszat mondott róla, az feltehetőleg nem indul jó esélyekkel egy olyan harcban, ahol végtelen sok érdekszövevény útvesztőjében kell majd sok érdekcsoport jóindulatát megnyerve programjára alakítani egy egész nagyvárost. Ahol állandó jó kapcsolatban kell állnia végtelen sok olyan emberrel, akivel amúgy napi érdekkonfliktusban kell dűlőre jutnia. Ahol pont azokra nem mondhat semmi sértőt, kikkel szemben nap mint nap felforr benne az indulat. 

*** 

Átolvastam a programokat -- amennyire időmből kitelt (és persze azét, akinek van ilyen) --, és szépek, de tizedét se fogja tudni megvalósítani egy kampány konfliktusaiban hisztisnek mutatkozó. Ahogy olyan se, aki egyéb módon mutatkozik alkalmatlannak egy folyamatos harcban való felszínen maradásra. 

 Ármány-cselszövés-szövetkezés állandóan változó érdekek mentén -- sokszor nem tisztességes lépések ezek, és nem is feltétlen várom el egy vezetőtől, hogy ő maga éljen az eszköztár piszkosabb részével, de legalább felismerje és hajózni tudjon szennyhabos hullámain. 

 Karácsony például sokáig tűnt szerencsétlen baleknak, akin az utolsó pillanatban is keresztülgyalogol saját alkalmi partnere, akit ő eztán is töretlen szövetségesének mond, ám valamit csak tud, hisz' végül megülte a hullámokat, és ő maradt felül a saját táborán belüli harcban. 

+++ 

Talán nem is akkora hülyeség egy kampány piszkos eszköztárában fennmaradni képes embernek adni a pásztorbotot, és összemérhető súllyal nézni a kampányban látható embert a programhoz képest. 

 Nem mindig hülye a nép, mikor a maga látszólag egyszerű szemével nézi a dolgokat. 

“11 éves időtartamra szóló, 100 millió dolláros befektetési alapot hoz létre Amazónia biodiverzitásának megőrzésére az Egyesült Államok és Brazília - ebben állapodott meg pénteki washingtoni tárgyalásain Michael Pompeo amerikai és Ernesto Araújo brazil külügyminiszter....

...újraerdősítési és oktatási programokat indítanak, jobban bevonják a fenntartható fejlődés kialakításába az őshonos közösségeket..."

 /index, IX.14./

Mindig rácsodálkozom, üzleti életben mennyire járatlan, élhetetlen galamblélekké válik olykor az a kőkemény üzleti héjavilág, mely GDP-t pöfögő gyáraival Földünket a környezetromboló pusztulásba hajtja. 

És mindig pont olyankor veszti el üzleti vénáját, amikor épp' nagyon tenni szeretne valamit e pusztulás ellen. 

És csodálkozik aztán, hogy képtelen eredményt elérni. 

Holott szimplán arról van szó, hogy egy üzleti szemléletű világban pont saját farkastörvényeibe ütközik, csak éppen akkor galambbá vált lelke e törvényeket nem érti. 

Most például van (volt?) ez az őserdő. 

*** 

Van egy terület, amit birtokosa azért nem kellene használjon, hogy a Föld egészének klímájában betöltött szerepe ne változzon. (Hogy e szerep pontosan mi, arról épp’ most dúl vad vita, de itt most mindegy is, mert példának hozom. Mindamellett -- oxigéntermelés, -elnyelés, speciális páratartalmú és hőelnyelésű vidék, vagy egyéb módon, de -- azt azért nem gondolhatjuk józan ésszel, hogy egy ekkora és ennyire sajátos szerepet betöltő "fogaskerék" kiütése esetén ne változna meg pár szélirány, területeken belüli hőeloszlás, és még pár előre megjósolhatatlan összetevő azon a világméretű időjárástérképen, melynek ennél kisebb változásai is pusztítják már ma is életünket -- eleddig nem úgy és akkor lecsapó -- árvizeivel, forróságával és viharaival.)

De én itt most nem a természet működéséről szeretnék írni, hanem ennek egy speciális pénzügyi kérdéséről, így mondom, ez most csak egy példa. Ha igaz, hogy ez erdő erdőnek maradása egy fontos dolog, hogy életben maradjunk.

Tehát van egy terület, amit birtokosa azért nem kellene használjon, hogy a Föld egészének klímájában betöltött szerepe ne változzon.

Ezzel azonban ő egyedül vállal egy áldozatot, azaz elesik egy csomó pénztől, míg a hasznot a Föld összes népe élvezi. 

*** 

El lehet vitatkozni azon, hogy ahol ekkora nagy közérdek áll fenn, jogos-e pénzt várni azért, hogy a közérdek szerint cselekedjünk. 

De tegyük kezünket szívünkre: úgy lenne igazságos, ha a terhet nem egyedül kellene vinnie. 

A világ politikai közvéleménye azonban ilyen esetekben mindig galamblelkűvé válik, és arról kezd papolni, hogy közös érdek, közös felelősség, és érezteti, hogy mindez nem pénzkérdés. 

Csak hát a "nem pénzkérdés" annak szájából hangozhat őszintén, aki elesik az adott pénztől, akinek adnia kellene, attól kicsit hamisan cseng. 

*** 

Magyarán: ha a világ népeinek tényleg akkora érdeke fűződik ahhoz az erdőhöz, akkor bizony az lenne igazságos, ha megfizetné annak "kárát" (elmaradt üzleti hasznát), aki ezt biztosítja neki. 

*** 

-- Na de hát mit dumál ez itt? -- horkanhat most fel a Kedves Olvasó -- hisz' hát van külön Alap, amit a fejlett világ pénzel, és pont ezen erdő rendbetételének költségeit fedezi! És ez adná is a pénzt, csak az ottani elnök ezt dacosan visszautasítja, és inkább hagyja az erdőt irtani. 

Csak hát az ördög -- mint mindenhol máshol -- itt is a részletekben rejtezik. 

*** 

Mert két külön dolog az, hogy vállaljuk az erdő "visszaépítésének" költségeit, meg hogy fizetünk-e folyamatos kártalanítást is azon elmaradt haszon után, amit a kipusztított (sőt: jövőben még kipusztítható!) erdő helyén az adott ország megtermelhetett volna. 

Márpedig ha e kártalanítást nem fizetjük meg, akkor ennek terhét ő maga egyedül viseli. 

Ha ő azon erdő helyén mustárt vagy tehenet termelhet jól fizető hamburgereinkbe, azzal pénzt kereshet amúgy nálunk szegényebb népének. Mely nép így nézve racionálisan szavaz őrá, hogyha ezt ígéri nekik. 

Az ilyenkor épp' galamblelkű fejlett világ meg csodálkozhat, hogy mögöttes üzleti érdekek keresztbe tesznek neki. 

Jé. Hogy mik vannak?...

Míg hogy ha fizetne e fejlett világ annyit, ami haszon ott megtermelhető volna -- cserébe azért, ha nem termeli meg, hanem hagyja ott az erdőt élni --, eltűnne az érdek, mely fizetni tudja az irtást. 

(És tudom, a tűz ingyen ég, de talán nem égne annyit és annyira, ha nem lenne kedves az ottani szívnek, hogy ég.) 

*** 

De ugyanez a séma csomó más esetben is, mi nálunk is volt sokszor már. Hol építsünk atomtemetőt? Hát hulladéklerakót?

Mindig megoldhatatlan feladatnak tűnik, amin évtizedekre meg tudnak akadni közérdekből amúgy fontos projektek. 

Pedig a mechanizmus egyszerű: egy nagy közösség érdeke az a "lerakó", de azon néhány balek kell viselje terhét, akire végül a választás esik. A többi pedig -- elég szemforgató módon -- ha hőbörögnek, rájuk süti, hogy kerékkötői egy magasabb közérdeknek.

No de ha tényleg akkora közérdek, akkor nyilván fizetni is hajlandó érte az a köz, amelyiknek ennyire érdeke. 

Vagy annyit azért nem ér? Akkor meg nem is akkora közérdek, mint amekkorának elsőre tűnt. 

*** 

Vegyük észre, hogy -- bár nehezen beárazható dolgokról beszélünk, ám -- valahol egy projekt tényleges hasznossága is lemérhető azon, hogy ha üzleti megegyezéssel "veszünk" neki "hulladéklerakót". Könnyen kiderülhet, hogy csak addig tűnik akkora nagy közérdeknek, amíg hulladéka ingyen lerakható. 

De amit szintén észre kell vennünk, hogy bár az igazságosság szubjektív, ám az már objektív tény, hogy a világot a pénz mozgatja, így nemigen kellene csodálkoznunk, ha sötétben bujkáló üzleti körök rendre útjába állnak a galamblelkű fejlett világ azon törekvéseinek, hogy például az esőerdők erdők maradjanak. 

Nyilvánvalón kisstílű suttyó az a döntéshozó, aki a környezetvédelem ügyét önös anyagi érdekből megakasztja. Megkockáztatom, hogy ha ezt huzamosabb ideig teszi, és nem extra költségeinek ténylegesen "igazságosabb" megosztása céljából, úgy emberiség elleni bűntettet hajt végre, még ha a törvény betűje nem is ezt a cselekményt definiálja annak, de hát a valóságban ő tényleg az emberiség létével üzletel.

Ám az emberi világ érdekek mentén működik, s ahogy az élettelen világot a fizika törvényei mozgatják, az élővilágot már az érdekek is, az emberi társadalomban pedig az érdek a pénzben fejeződik ki, így a pénz ereje hasonló a gravitációhoz -- törvényei mozgatják a világot. 

És ha az emberi társadalomban a pénz ugyanolyan erejű mechanizmust mozgat, mint a természeti törvények az emberen kívüli világban, akkor a pénz erejének figyelmen kívül hagyása ugyanolyan halálra ítélt projekteket eredményez, mint a folyók irányának megváltoztatása vagy a rizs és a gumipitypang termesztése az Alföldön. 

Azaz lehet azon lamentálni, mennyire vállalható dolog pénzért árulni a jelen jólétről való lemondást egy Közös Nagy Cél érdekében. 

Ám ha pénzért árulják -- és pénzért árulják, mint a szerelmen kívül mindent e világon (plusz még a szerelmet) --, akkor vagy fizetünk érte vagy szép galamblélekkel, énekelve vonulunk a halálba. 

Mint a szentek. Csak ők egy magasztos célért. Mi meg egy magasztos cél ellen, balekként. 

+++ 

Elegáns dolog pénzről nem beszélni, de nem véletlen divatjamúlt. 

 A galamblelkű héját ha meg nem is eszi a héjalelkű héja, de bizton eleszi a galambot előle.

Ui.: Nekem esnek majd páran, hogy ez az egész klímaváltozás fel van csak fújva, mert nem is az ember idézte elő, csak a Föld normál évmilliós ciklusa.

Lehet. De számít ez?

Ha ég a házunk, oltani bölcsebb vagy meggyújtani még pár függönyt, hogy ha már úgyis ég, legalább szép egyenletesre barnuljon?

És számít amúgy a válasznál, hogy mi gyújtottuk fel vagy villám csapott bele?

Mit számít hát, változna-e magától is az a szerencsétlen hülye klíma, ha az a kérdés, enyhítsük vagy fokozzuk-e ránk zúduló nyomorát? Mert higgyük el: neki mindegy, a klíma ellesz nélkülünk is tengerekkel sírjaink fölött. Hol domborulnak.

*a kép csak illusztráció! A valódi őserdei irtás eltérhet a képen ábrázolttól!

Olvasom Bayer Zsolt írását -- "Tanmese a közpénzek ellopásáról". 

És egy látszólag mellékes -- parlamenti "szóhasználattal": ügyrendi -- kérdésen méláztam közben. 

Mert igen, az akkori kormányok jó eséllyel lenyúlták azokkal a PPP-s autópályákkal az én pénzemet, amit még most is fizetek. Ez nem is igen tűnik kérdésnek lenni. Cserébe nagyjából tudtuk is, a mostani hír lényege az elgondolkodtató méretek érzékeltetése volt, és hogy még ma is mennyire nyögjük az árát. S félreértések elkerülése végett leszögezem, nem is örülök neki, és nem is szeretem érte az akkoriakat.

Bayer úr sem a hírérték miatt írta a cikket, mert az erről szóló információk az általa is hivatkozott eredeti írásból már nélküle kiderülnek. 

Hanem egyfajta "lám-lám" mutatóujj-billegtetésként, hogy lám, a "baloldali" (nevezzük így egyszerűség kedvéért e honi szóhasználattal) kormányok mennyi sok közpénzt elloptak, miközben e baloldal a mostani "jobboldali" (nevezzük így egyszerűség kedvéért e honi szóhasználattal) kormányt csepüli, hogy ez mennyit lop. 

És olyan gyönyörűen bújik meg itt politikai közbeszédünk egy alapvető kicsiny rémsége, hogy már észre se vesszük. 

*** 

Itt mindenki úgy tesz, mintha ez az egész játék kétszereplős lenne. Bal páston "baloldal", jobb páston "jobboldal". Ha bármelyikük "hibázik" -- és itt a hiba a tízparancsolat megszegésének teljes skáláját jelenti, kevésbé hangsúlyosan a paráználkodásról szóló részt, hangsúlyosabban a tulajdonról szólót és egyéb köztörvényeseket --szóval ha bármelyikük belekeveredik valami szennyes lébe, az hibapontot kap. 

S a versenyt végül az nyeri, akinek kevesebb a hibapontja. 

Vagy több a pontlevonások utáni szépségpontja. 

Mindegy is, a lényeg, hogy egymás hibái gyakorlatilag kiejtik egymást. Ha én vagyok A oldal, és megvádolnak, nem az az első, hogy ezt megcáfoljam, hanem hogy rámutassak B eleddig ismeretlen bűneire. 

És ha azok nagyobbak, azt a szettet én nyertem. 

Ez annyira fejekbe épült, hogy cáfolattal nem is bíbelődik rég itt már senki. 

Ugyanis kommunikációtechnikailag az védekezés lenne az én bűneimről szóló vitában, márpedig minden olyan perc, melyben az én bűneimről van szó, tőlem von le pontokat -- amit még azzal se nyerhetnék vissza, ha aztán végül cáfolni tudnám. De igazából soha nem is fogom tudni cáfolni, mert még ha nem is lenne igaz se léteznek olyan érvek, amiket a másik fél rajongótábora elhisz. 

Amúgy meg mert általában persze igaz. 

Így a bölcs nem cáfol, hanem ellentámadásba lendül, és ha jól csinálja, az ellenoldal bűne lemossa az övét. 

*** 

Csak az nincs a fejekben, hogy valójában háromszereplős a játszma. 

Mert ott vagyok én is. 

A néző. Az állampolgár. Aki az egészet fizeti.

Aki mindkét fél bűneiben a kárvallott, így az ő szemében a hibapontoknak nem kiejteniük kellene egymást, hanem összeadódniuk. Mert ezek itt mindketten őt fosztogatják kifele. 

*** 

Ám ez a harmadik szereplő jó balekként kombinálni kezd, hogy jó-jó, de praktikusan ez a két versenyző a választék, így ha közülük kell választanom, mégiscsak azt választom, akinek kevesebb a hibapontja. 

Azonban ez a választási kényszerből született praktikus érvelés annyira berágta magát gondolkodásába, hogy agyában a másik oldal bűnei tényleg lemossák a saját oldaléit.

Fejében rég elveszett az abszolút erkölcsi mérce.

*** 

Bayer úr szemszögéből nézve a baloldalnak nemigen van szilárd erkölcsi mércéje. 

Azonban az a fajta érvelés, amit -- oldalával egyetemben -- rendszeresen alkalmaz, azt sugallja, hogy a jobboldalnak sincs. Szilárd és abszolút erkölcsi mércéje. 

Mert akinek van, az nem arra építi fel kommunikációját, hogy mit akartok ti Mészárossal, hisz' lám, Gyurcsány meg Kóka. Mert ezzel fennen hirdeti, hogy az ő mércéje az, ha náluk jobb és becsületesebb. Tehát mindegy, lop-e Mészáros, mert ha kevesebbet mint egykor Gyurcsány és Kóka, a dolog már rendben is van. (Annak cáfolatával, hogy lop, ritkán bíbelődik bárki. Nem éri meg -- ld. fenn.)

[Jelzem, Zsolt megpróbálkozik egy nyúlfarknyi cáfolattal, de tényleg a rend kedvéért. Mert jó szokás szerint addig jut, hogy a példaként feldobott egyik közbeszerzés után épül is valami, tehát az a pénz nincs -- legalábbis teljesen biztos nincs -- ellopva. De hát az autópálya is ott van, ha így nézzük. Úriember pedig pénzről nem beszél, a gentleman az árakat nem tartalmazó étlapról rendel.]

Csak hát mind az én zsebemen parazita, így egymással szemben jó érvek ezek, én azonban úgy küldöm el -- joggal -- mindhármukat a picsába, hogy legfönebb ha csúnya szavak használatáért kapok majd kis szabálysértési bírságot. 

Másrészt kínos, ha egy magát stabil keresztény-konzervatív értékrenddel bíró ember nyíltan hirdeti, hogy nincs abszolút értékrendje, hisz' oldalának tetteit nem abszolút mércével méri, hanem Gyurcsányhoz hasonlítja. 

Értékrendje alapkövének ezzel Gyurcsány Ferencet és Kóka Jánost tekinti, és hirdeti, hogy egy percenttel kell jobbnak lenni az ördögnél, hogy a Paradicsomba jussunk. Ami a választási logikával tényleg igaz lehet, mert ha a mennyet s poklot egyaránt fel kell tölteni, és csak tolvajok és gyilkosok vannak, úgy a tolvajoké a Mennyeknek Birodalma. 

Minden gyurcsányozós mondat annak világba kiáltása, hogy erkölcsi mércém alapja maga Gyurcsány Ferenc. 

Ferenc, az alfa és omega. 

Őhozzá viszonyítom magam és mindenkit. 

Egy új ferences rend alapkőletételének tanúi lehettünk s virágzását éljük...

*** 

Elnézést, ha bárki lelki érzékenységébe léptem volna, de kénytelen vagyok felrázni kicsit e gondolkodást. A cikknek nincs köze létezett Ferenchez, csak létezőhöz. Abból is inkább Ferihez. És állatok sem sérültek meg írása közben.

Nevezzük is újferences rendnek -- így egybeírva --, jelezve, hogy a ferences rendhez sincs köze, és -- szerencsére -- nem annak megújulása. Alapvető különbségük a Mérce abszolút vagy Ferihez igazított volta.

***

Érdekes kérdés merül fel eztán:

A hivatkozott cikkekből és Zsoltéból is kisejlik, hogy az érintett cégek szeretik üzletmenetüket kenőpénzekkel olajozni. Ismerik módját, és a konfliktuskezelés jó eszközének tartják.

Azt is tudjuk, hogy a kacifántos nemzetközi jogban és egyezmények útvesztőjében  nem létezik annyira bombabiztos szerződés, melyet ne veszélyeztetne egy per. Mert a nemzetközi porondon még a politika is egy erősen befolyásoló bizonytalansági tényező. Mostanság például a legnagyobb multik is sorra bukják a bírságokat, pedig ki más lenne paragrafusokkal-klauzulákkal jobban körülbástyázva, mint ők a sok simulósan mosolygós ügyvédhaddal. Egy per meg különösen mindig mindenkinek fáj.

Szóval talán az Olvasó is egyetért azzal, hogy egy esetleges kormányváltás esetén az új kormánynak is szívesen felajánlanák, hogy fizetnek a további nyugalmas évekért.

A módját is nyilván tudják, hogyan illik ilyesmit diszkréten felajánlani.

Innen kezdve a jelen kormány erkölcsi szilárdságán múlhatott, hogy ők például ellen tudtak-e állni egy ilyen kísértésnek, ami ölükbe hullott pénzt jelentett volna olyasmiért, amit nem is ők követtek el.

Volt-e hozzá szilárd és abszolút erkölcsi mércéjük?

Nem tudhatjuk.

Csak azt (az eredeti és az indexes cikkből, mert Zsolt ezt nem említi), hogy a jelenlegi kormány egykor elkezdte vizsgálni e szerződéseket, azóta mélységes csend ült az ügyön, kormányunk féltőn őrzi a szerződésszövegeket, és most sem ő kezdte a dolgot bolygatni. Pedig ha valami, ez erős adu lett volna egy kampányban, amiből volt egy pár azóta.

Ellen tudtak-e állni?

Volt-e hozzá szilárd erkölcsi mércéjük?

Nem tudhatjuk.

Az újferences erkölcs szerint mindenesetre elég picit kevesebbet kérni, mint hajdan a Feri.

+++ 

Bayer úr figyelmébe pedig ajánlanék még egy mondatot. Egy számára pikánsat. Az eredeti cikkből -- ő elfelejtett köszönetet mondani érte, hogy feltárták mindezt: 

"Cikkünk a Demnet Demokratikus Jogok Fejlődéséért Alapítvány támogatásával jött létre azzal a céllal, hogy a probléma a magyar olvasók körében is széles körben ismertté váljon. Civil szervezetek évek óta óva intik a kormányokat a ppp-pojektek veszélyeivel kapcsolatban, és számos tanulmányban rámutattak már a konstrukció hiányosságaira. ..." 

Hogy szidhatja Feri most a civil szervezeteket. Szemét népség, mindenbe beleüti az orrát... 

Többször leírtam már a Pride kapcsán, hogy koncepciója egy szerintem némileg benézett marketingstratégián alapul. S persze itt a stratégiát metaforikusan értem, érzésem szerint pont azért lehet mindez, mert nincs mögötte átgondolt stratégia, csak az átgondolatlan felbuzdulás, hogy "mutassuk meg magunkat, tegyünk valamit". 

 Csak eközben pont azt mutatják, ami egyrészt elérni kívánt céljaiknak csúnyán keresztbe gáncsol, másrészt nem is igaz. 

*** 

Az egész félreértés a szexen alapul. 

 Mert az elnevezés is erre helyezi a hangsúlyt, ami persze logikus, hisz' a különbség tényleg az, hogy az ember saját vagy az ellenoldal nemével űzi a szexet. 

 Bár már ez sem egészen teljeskörű, mert messze nem csak a szexet űzi saját / másik nemmel, hanem a teljes körítést is hozzá. Azzal, akitől a szívverés felgyorsul, akivel lelkesítő létezni, bármit csinálni, moziba menni, dunaparton kezét fogva járkálni, együtt főzni, nagyokat dumálni, társaságba menni, bandázni, kirándulni, vagy akár csak aki mellett üldögélve saját szöszmötölésbe merülni. 

 Szóval azok a bizonyos szerelmi cuccok, hadd ne meséljem végig. Aki ezt olvassa -- ahogy koránál fogva olvasni is tud már, úgy -- felvilágosításra se szorul. 

Mondjuk úgy, ha a szex a rántotthús, akkor a köret és a saláta is ama különbséghez tartozik, amiben homó és heteró egymástól eltér. 

Szóval már a különbség sem szűken a szexben van. 

 Igazából persze már az elnevezésben sem a szexet jelenti a szex, hisz eredeti jelentése "szex = nem". Ahogy a távoli országba szálló repülőkön a határátlépéshez kiosztott nyomtatványon is a "sex?" kérdésre se a "yes!!!" a helyes válasz, hanem hogy "male" vagy "female". (Na jó, el tudom képzelni, hogy manapság már arányokat is be lehet írni...) 

 Ráadásul ha a szexet -- az eltérően illeszkedő fizikai alkatrészek okán -- nem is tudja egyformán űzni homo és hetero tábor, ám a "körítést" (séta parkban, mozi, közös könyvtárba járás -- nem mondok több lányregényeset) már eléggé ugyanazon kaptafára teszik. Leszámítva persze itt is az eltérően illeszkedő lelki alkatrészekből logikusan adódó különbségeket, ám a lelkek közös szárnyalása ugyanaz. 

*** 

De nézzük a célokat! 

 Amiért ez az egész pride és társai történnek. 

 Mert nem a puszta buli kedvéért tartják, hanem hogy elérjenek valamit. 

 A(z ún. fejlett) társadalmak jelen fázisában életük nincsen már veszélyben a saját nemüket szeretőknek, általában azért munkahelyük se, szóval az aktuálisan bevenni kívánt várak már "csak" 

• az együttélés törvényes bejegyezhetősége, annak részletei, hogy a házassághoz legyen hasonlatos / megegyező jogokat biztosító, valamint az esetleges elnevezés
• illetve hogy a szerelmi lét teljes megéléseként családot alapíthassanak, aminek része egíy(néhány) gyermek emberré nevelése, amire azonban technikai okokból csak örökbefogadással képesek

. 

A jelenlegi célok tehát a "házasság" és az örökbefogadás jogának kivívása. 

 Emelkedjünk felül most azon, hogy ezek mennyire jogosak vagy sem, bár a kommentelők esetleges hada nyilván ezen fogja jólesőn emészteni magát és egymást. 

 Fordítsuk figyelmünket csupán arra, mennyire szolgálja e célok elérését a jelenleg ismert típusú felvonulás. 

*** 

Nos, szerintem annyira semennyire, hogy igazából még ellene is dolgozik. 

 Önbecsapás, hogy -- különösen az örökbefogadás -- akadálya az csupán, hogy vezető politikai erőnk keresztbe tesz neki. 

E dologban van is egy -- gyanúm szerint -- erős társadalmi bázisa, mely olyan emberek sokaságából áll, kik -- a kedvelt sztereotípiákkal szemben -- általánosságban nem elutasítóak a tőlük eltérőekkel, csak 

• megvan bennük az általános ösztön, amin alapul egy társadalom ama viselkedése, hogy gyermekeit meg kívánja óvni,
• nincs valódi információjuk arról, milyen hatással van egy gyermekre ha saját nemüket szerető párok nevelik fel őket az eredeti papa-mama felállás helyett,
• így saját kútfőből próbálják a választ kilogikázni,
• amihez logikusan felhasználják az innen-onnan őket érő információkat.

Mivel konkrét homoszexuálisokat kevesen (tudják, hogy esetleg) ismernek, gyermeket nevelőt meg a törvény jelen állása miatt szinte biztosan egyet se, így marad a tévé-rádió-facebook-egyéb mértékadó netes okosságkupac. 

*** 

Itt egyrészt kapnak egy kemény propagandát azoktól, akik elvi okból harcolnak ellene. 

 És kaphatnának információt azoktól, akik meg harcolnak érte. 

 És persze kapnak is. 

 Évente egy felvonulást, ami műfaját tekintve nagyjából egy május elsejei felvonulásba oltott -- amúgy kedves, vidám, felszabadult -- orgia. Ahol -- mivel majálist már mindenki látott -- még a nem ellenpropagandát űző híradások is az orgiára koncentrálnak. Ahol az elején írottak által vezérelve a szexé a főszerep. Nem nyíltan űzve ott persze, csak erős utalásokkal.

*** 

Szinte röhejes, hogy a Homo Sapiens, a Gondolkodó Ember társadalmában elméleti fejtegetésekben vitatkoznak társadalmi csoportok valamiről, amire bizonyos országokban konkrétan tanulmányozható esetek sokasága létezik. 

 A melegpárok általi örökbefogadás ugyanis több országban régebb óta engedélyezett, így már felnőtté vált gyermekek tömegei léteznek, és tanulmányozhatók. 

 Biztos van is sok tanulmány róluk, de hazai vitákban még soha egyetlen hivatkozást nem hallottam rájuk. 

 Kizárólag szép egyszerű paraszti logikával próbáljuk kiokoskodni, vajon mi lenne a hatása, ha egyszer kipróbálnánk, miközben rég ki van próbálva. 

 Mintha pl. az orvostudomány a mai napig megrekedt volna a görög filozófusok és a középkori orvosdoktorok szintjén, akik elvből nem foglalkoztak a tények tanulmányozásával -- vagy mert megvetendőnek tartották az elméleti okoskodások tiszta csillogásával szemben, vagy mert kevés módjuk volt igazi embereket felvagdosni legalább haláluk után. 

*** 

Szóval ama bizonyos egyszerű honpolgár semmit nem kap például a tényszerűen megismerhető kutatásokból, és példákat se mutatnak be neki mondjuk riportfilmek formájában ilyen családokkal. Nem láthatják, hogy ezek hogy működnek vagy nem működnek, milyen esetleges lelki torzulást okoz egy gyermekben, ha két férfi vagy nő neveli, és mekkorai bármiféle esetleges torzulás tényleges gyakorisága. S persze nyilván torzítanának is e művek, de ez is alakulna aztán, lenne, amelyik az ilyen példákat mutatná, másik az olyat, majd megjelenne az egyre kiegyensúlyozottabb tényfeltáró típus. 

Mindez persze értelmes vita lenne, valódi tanulságokkal, ami -- tudom -- nemzetidegen műfaj. 

*** 

S persze a melegjogok harcosai maguk is dolgozhatnának az ilyesféle információk terjesztésén. Bemutathatnák továbbá azt a képet, ahogy ők maguk élnek a mindennapokban. Pénz lenne rá, mert pénz azért van erre a harcra. Csak céljaiknak megfelelően lenne érdemes felhasználniuk. 

*** 

Tévút ez a szex ebben a harcban -- mondom sokadszor. 

Attól, hogy ez a különbség, ettől még a homoszexuálisok életének sem ez a leggyakoribb eleme, és nem is igen különböznek a heteróktól azügyben, hogy életükben mekkora időbeli súlya / gyakorisága / fontossága van a szexnek, ahogy abban sem, hogy mennyire rejtőzködve / magamutogatón űzik. 

 Hisz' ugyanúgy elbújnak vele a világ elől, mint általában mi, heterók is. Nyilván lephetünk meg ilyen vagy olyan párt is olykor parkban, réten, napsütötte sziklán, tengerparti fövenyen, de a többség mindkét oldalon illendőn és sikeresen megbújva cselekszik. 

 Ami meg az Élet egyéb részeit illeti, pont ugyanolyan mértékben és fontossággal csinálnak olyat, hogy munka, bevásárlás, sorbanállás okmányirodában, autó műszakiztatása, meg a sok más dolog, amikből összeállunk.

*** 

S hát egy marketingstratégiának a célcsoport beazonosítása is fontos eleme. 

Én bírom a színes vidámságot -- ám engem meggyőzni se kell. 

A vidám-büszkén felvonuló nép is élvezi a felszabadult, vidám bulit -- ám meggyőzni őket is minek.

A meggyőzni célzott ember gyanúm szerint inkább konzertvatív beállítottságú, aki szereti a vidámat s a szépet, a színeket is kedveli, és sok mindenről meg is győzhető, de a harsányságnál többre becsüli, ha vitapartnere diszkrét, komoly ember benyomását kelti -- különösen általa komolynak gondolt témákban.Jogos, hisz' a komolyan kinéző ember inkább komolyan vehető. És persze azt az üzenetet is hihettőbb egy diszkrét kinézetű átlagpolgártól hallani, hogy családot is komoly szándékokkal tervez, s gyermekét úgy is nevelné.

 Ahogy az örökbefogadni szándékozó párok is kínosan ügyelve kispolgári kinézetükre mennek -- gyanítom -- a hivatalba, hogy meggyőzőnek tűnjenek az alkalmasságukat vizslató tekintetek sugarában.

Jutott eszébe már valakinek próbaképpen egyszer egy öltönyös pride? Nem az eredeti helyett persze, csak valamikor máskor egy másik? 

 Komoly kinézetű, csendben sétáló, vegyesen fiatal-középkorú-idősebb öltönyös polgárokat kisípolni-megdobálni is nehezebb. Szinte már kínos. (És "öltönyös" alatt hasonló stílusú nőket is értek persze, csak nem erősségem a női ruházkodás nevezéktana. És persze a férfin és nőn túliakat is, legyenek akár denevérek, nekem aztán tényleg mindegy.) 

S persze mondom, ettől még jó ez a mostani sípos-dobos-nádihegedűs is, mert segít bátorságot önteni a résztvevőkbe, hogy lássák, hogy mások is hasonló cipőben. Csak talán ezt is egy kicsit kevesebb hevülettel és felsőtesttel. A cél érdekében.

+++ 

Röviden? 

 A szex kihangsúlyozása megtévesztő, mintha életed egy örökös orgia lenne. Ne csodálkozz hát, ha az átlagpolgár egy része -- magának megfogalmazatlanul akár -- úgy érzi, mintha kelléknek és áldozati báránynak keresnél kiskölköket vérben-ivarsejtben úszó állandósult házibulijaidhoz. 

 Ha azt akarod, rád bízzák gyermekeiket, azt mutasd, amiből látják, hogy te ugyanúgy egy diszkrét, kispolgári lény vagy, mint ők, akik jelen társadalmunkban gyermeket nevelnek. 

 Azt mutasd, hogy igen, különböztök, de egyrészt ez a különbség napi életviteledben ugyanúgy nem meghatározó súlyú, mint az övékben, másrészt életviteled és gyermeket nevelő alkalmasságod szempontjából fontos dolgaidat ugyanúgy csinálod, mint ők. 

 Mert hiszen tényleg ugyanúgy csinálod. 

Azon ritka marketing lenne ez, mely véletlenül még igazat is mond. 

Ui.: Az idei felhívásban mintha kezdenének a szervezők is ráébredni erre: 

"Manapság az élet minden területén azon van a hangsúly, hogy ki-miben és mennyivel jobb, vagy rosszabb a másiknál, hogy észre sem vesszük értékeit. És ez túlmutat az LMBTQ közösségen, hiszen a különféle csoportok is összefonódnak más tulajdonságok, élethelyzetek, érdeklődési körök, vagy bármi egyéb mentén. A 2019-es fesztivál és felvonulás szóljon arról, hogy a különbségek helyett keressük egymásban a hasonlóságot, a közös pontokat, mert csak ezek által fogunk sikeres, boldog közösséget alkotni." 

"Kedves MÁV!

Tegnapi nap Bécsből a 347. sz. Dacia nemzetközi gyors Tatabányán úgy 3 órát állt az előtte felázott sínek / biztosítóberendezés miatt, majd kerülőúton -- Tatabánya - Komárom - Székesfehérvár - Budapest útvonalon ért másnap reggel 5 előtt kicsivel Budapestre.

Ezt eddig Önök is tudják (remélem).

Amit ehhez én hozzátennék:

1. A vonat személyzete korrektül tájékoztatta az utasokat -- időnként bemondón, aztán személyesen végigjárva a vonatot. Ez szép.

  
2. Őket viszont nemigen tájékoztatta senki a jövőről, szóval csak azt tudták ismételgetni, hogy miért állunk, és hogy majd lesz valami, talán vonatpótló busz.

  
3. Vonatpótló busz nem lett, bár nem látom okát, miért ne lehetett volna. (Tatabányán Volánbusz-pályaudvar van, rengeteg busszal. Csak mondom.)

De a szép rész a 4. pont:

4. A vonat nem állt meg se Kelenföldön, se Ferencvárosban, holott a menetrend szerint kellett volna. Ráadásul a Budapestre érkezők többsége szerintem ma már Kelenföldön száll le. De volt utas, aki Ferencvárosban tette volna, és eléggé nehezményezte is a dolgot, mert oda még eljutni se egy 4-es metró. Ráadásul 5 előtt még épp' csak indul a BKV.

A mozdony mellett elhaladtomban óvatosan megkérdeztem a mozdonyvezetőt, hogy nem kellett volna-e megállni Kelenföldön. Ő mondta, hogy nem.

Kicsit bambán állhattam, mert meglepett a válasz, és álmosan ezt nehéz volt még értelmezni, de aztán egy másik ott álló vasutas mondta, hogy az eredeti menetrend szerint persze, kellett volna, de az új szerint már nem, mert nagy volt a késés.
Hát, erre nehéz mit mondani, szóval ennyiben maradtunk.

Kérdéseim:

Számított még az az 5-10 perc az után a 6 és fél óra késés után, hogy érdemes legyen megspórolni?
A kerülőút megtervezésekor fel se merült a központban, hogy kezdeni kellene valamit azokkal, akik Kelenföldön / Ferencvárosban terveztek leszállni?

Ha már olyan fontos volt az a tíz perc, nem lehetett volna a hátsó -- csak Budapestig jövő -- kocsikkal vagy egy másik kisebb szerelvénnyel visszamenni Ferencvárosba és Kelenföldre? Tudom, elég bonyolult megoldás, sokkal bonyolultabb, mint útközben megállni, de ha már valamiért annyira számított az a tíz perc, akkor érhetett annyit, aminél még ez is olcsóbb.

Vagy bármi egyéb megoldás.

És ezt speciel még csak be se mondták.

Tényleg úgy tűnik, hogy a MÁV-központ számára teljesen magától értetődő megoldás, hogy egy vonat kihagy állomásokat, ha nagyon késik, akik meg oda mentek volna, majd megoldják.

Itt valamit finomítani kéne a rendszeren, úgy érzem.

Üdvözlettel: <aláírás>"