Utópisztikusnak tűnhet mindez, pedig csak annyira az, mint a nyílt forráskódú programok, a wikipédia, e-bay, coach surfing, önszerveződő taxiszervező alkalmazások, sok millió otthoni számítógép üres gépidejét kihasználó csillagászati kutatóprogramok, és hasonló "már első ránézésre életképtelen" álmok.
Adataim nyilván nincsenek (honnan is...), de erős sejtésem, hogy a mai világ államgépezeteinek működésében a bizalmasan kezelt részek titkossága több mint felerészt fölösleges. Sokszor egyszerűbb úgy dolgokat megszervezni, hogy nem kell azon gondolkodni, mit szükséges tényleg bizalmasan kezelni, mit fölösleges, nem is kellemes "kirakatban dolgozni", mert amit sok ember lát, sok meg is kritizál, a rejtélyes működés tekintélyt is kölcsönöz, és persze halászgatni is könnyebb a zavarosban.
Ezt a fölöslegességet a fejlett államok is felismerték rég már, és sokat mozdultak az átláthatóság, ellenőrizhetőség irányába.
Két banális példa csak érzékeltetésül: a rendszerváltás előtt rutinból titkos volt egy csomó olyan dolog, aminek vagy nem volt igazi értelme, vagy szimplán a számonkérhetőséget gátolta. Előbbire példa a telefonfülkék hívószámának titkossága, amitől miután feloldották és kiírták a fülkékre, valahogy elfelejtett összeomlani a világ (míg a visszahívhatóság sokszor bizonyult hasznosnak, ha nem volt elég aprónk). A másikra példa a BKV menetrend, ami csak a nagyon ritka hajnali/kései időszakokra adott pontos időpontokat, a normál napszakokra nem, csak hogy pl. 15-20 percenként. Ami mögött erősen ott lehetett, hogy már csak az kéne, hogy az utasok azt nézegessék meg panaszolgassák, hogy késett a busz -- álljanak oda jó időben, aztán majd jön. (Menetrend pedig volt, a buszsofőröknek meg voltak adva a pontos indulások.)
Egyszerű dolgok, de érzékeltetik a hozzáállás változását: a modern korok előtt az alap az volt, hogy minden titkos, amiben persze a Történelem állandó hideg/meleg háborúi is szerepet játszottak, de persze az ezekből fakadó fenyegetettség is túl volt kicsit misztifikálva ("mindenki gyanús, aki nem gyanús"), meg benne volt, hogy a paraszt kussoljon és ne üsse bele az orrát a nagyok dolgába.
Az államnak persze vannak jogosan féltett titkai is (nemzetbiztonság, olyan intézkedések előkészületei, ahol fontos, hogy idő előtt ne szivárogjon ki), és hosszú tanulási folyamatot igényelne egy olyan bonyolultabb működés know-how-ja, ahol tényleg csak a szükséges dolgokat borítná fátyol.
***
A pénzügyi jellegű titkoknak viszont érzésem szerint jó 90%-a fölöslegesen titkos, és több kárt okoz, mint hasznot.
Ahogy hajdan tanáraim mondták: gimnáziumba járni nem kötelező, ugyanúgy az állammal üzletelni sem az. Viszont jó üzlet, így az állam nyugodtan kiköthetné szinte összes megrendelésénél / pályázatában, hogy a szerződés feltétele a hozzájárulás az ár (és legtöbbször akár a teljes szerződés, valamint számlák, teljesítések) nyilvánosságához.
Ugyanilyen (szinte) teljes pénzügyi nyilvánosságban működhetnének az állami szervek / minisztériumok. És itt most teljes -- internetre rendszerezetten, kereshetően és folyamatosa kipakolt --nyilvánosságra gondolok, nem puszta (pl. számvevőszéki) ellenőrizhetőségre.
***
Ha valamire megtanították az Emberiséget a bevezetőben említett alkalmazások, az az, hogy a teljes nyilvánosság elé tárt és általuk kritizálható -- sőt, szinte közvetlenül szerkeszthető -- rendszerek képesek meglepően megbízhatóan működni, megfelelő védelmi mechanizmusokkal sokszor nagyobb megbízhatóságot érnek el a hagyományos rendszereknél, mert a "több szem többet lát" elve sok millió hibakereső szemnél tényleg csodákra képes -- az internet népének adott témában szakértő része napokon / órákon belül képes a hibákat észlelni s kigyomlálni.
A Wikipédiának pl. vannak híres melléfogásai -- sőt, kamu szócikkei is --, de ezek többségét nagy gyorsasággal javították, pont mert annyi sok kritikus szem figyeli.
A nyílt forráskódú programok hibáit pedig szintén olyan gyorsan gyomlálják, hogy nyíltságuk ellenére a legnehezebben támadhatók.
Mindez az Emberiség egyik legmélyebben gyökeredző tulajdonságán alapul: imádjuk kritizálni mások műveit, és jobbító gondolataink tárgyában közlési vágyunk is hatalmas -- aki nem hiszi, az internetes hozzászólások világa is ezen alapul (meg ezen írás is, mit épp olvasol...) -- az internet pedig lehetővé teszi, hogy tényleges szakértők nagy sokasága hozzájuk férjen a kritizálnivalóhoz.
***
Jó egy éve leírtam egyszer egy másik "utópiában", hogyan válhatna egy ismeretlenségből előhableányodó rátermett kormányfőjelölt az internet kínálta nyilvánosságra alapozva ismertté, majd kormányfővé, majd támaszkodhatna mind programjában, mind saját szervezetének ellenőrzésben egy szinte teljesen nyilvánosan működő államgépezetre.
Az állami korrupcióval való leszámolás programnak sem utolsó, bár úgyse hisszük el senkinek, hogy meg is valósítja.
A sokezer szempár által figyelt szerződések, számlák sokasága mindezt hihetőbbé tenné, plusz sokszorosan hatékonyan lelne rá a huncutságokra, mert a hagyományos vizsgálati módszereknek nincs kapacitásuk minden egyes számlát gyanúval kezelni, míg sokezer szenzációéhes szempárnak van. És nyilván ez is kijátszható, csak már jóval nehezebben, így nagyságrendekkel alacsonyabb mértékben.
Mert a korrupció örök, kiirthatatlan emberi tulajdonság, így teljesen felszámolni nem tudjuk. Olyan ez, mint a fizikában a gépek: 100% hatásfokú nem létezik, a betáplált energia valamekkora hányada kézen-közön-súrlódáson mindig elvész. Így a 100%ot megcélozni nem lehet reális cél, a veszteség létét érdemes elfogadni. De ettől még nem mindegy, hogy 1 ezrelék vagy 75 százalék ez a veszteség. Ugyanígy a korrupció elleni módszerek folyamatos fejlesztése ellen sem jogos érv, hogy úgyis mindenhol van. Van, igen, és egy 95% hatásfokú állammal ki is békülnék -- az 5% az isteneké (na jó, az ördögé) De pl. egy 60%-ot már erősen fájlalnék.
Pontos számot senki nem tud (nem az a műfaj), de a legtöbb becslés szerint óriási -- nemzetgazdasági nagyságrendű -- pénzek folynak el, így költségvetési tételnek sem lenne utolsó az államgépezet eme hatásfoknövelése. Nem beszélve a lecsorgó nevelő hatásról, mert ha "úgyis fent is lopnak", ennek óriási kihatása van a lenti hétköznapi üzleti morálra (ld. pl. mai magyar valóság...).
***
Eleinte lennének persze felhördülések, mennyit keresnek, mennyi sütit vesznek tárgyalásokra, miért autóval mentek tárgyalni és miért olyannal. De ezek üzleti életben szokásos részét a többség végül elfogadná, megszokná, mert ő is effélét lát / hall a cégeknél dolgozó ismerősöktől. Az üzleti életben megszokottnál rongyrázóbb tételek meg nem baj, ha kikopnak / puritánabbá válnak. Az államnak dolgozó vállalkozások árainak, számláinak pedig kifejezetten jó fogyókúra lenne a sok rajtuk legelő szempár.
És itt most nem arra gondolok, hogy háziasszonyok bármi érdeklődést tanúsítanának közműépítések szállítási feltételei / számlái iránt, hanem hogy minden területnek megvan a maga szakértő rétege (akinek amúgy témába vágó a munkája), akiknek csak információja nincs, és valamiért kihívást érez, hogy körömre nézzen.
Továbbá mindez nem a hagyományos ellenőrzések helyett, hanem mellett működhet, azt kiegészítve ill. figyelmét felhíva esetleg olyan gyanúba keveredett pontok fokozott átnézésére, amik kintről már nem láthatók.
***
Tudom, elsőre elképzelhetetlennek tűnik, hogy működhetne. De hát a wikipédia is, hogy majd állandóan tele lesz hülyeségekkel, az e-bay, hogy miért küldené el bárki is ismeretlenül az árut, ha megkapta a pénzt, a nyílt forráskódú programok, hogy az ablakba teregetett biztonsági réseket folyton feltörik, a coach surfing-nél meg szanaszét kirabolják az idegenből jött vendégek a pszichopata kéjgyilkos ismeretlen házigazdákat.
Aztán valahogy mégis a legmegbízhatóbb rendszerek. Mert kialakult az a védelmi mechanizmusuk, amivel a nyilvánvaló támadási pontokat kivédik, e mechanizmusokkal viszont a végtelen szempár, értékelés, hozzászólás világa sosem látott hatékonysággal tesz meg olyan dolgokat, melyek hagyományos eszközökkel elképzelhetetlenek voltak.
***
Új időket élünk, a mostani tüntetések a hagyományos politikusoknak nem hivő (van ilyen szó? -- mindegy), interneten szerveződő népet hoztak elő, ezt sokan megírták, és azt is, hogy baj viszont, ha ebből -- most még nem kell, de idővel -- ki nem nő egy parlamenti keretek között működni képes erő.
De hogy működhetne a hagyományos keretekben egy erő, ami azokra épít, akik az ilyeneket ellenőrizhetetlennek és hazugnak tartják?!
Hát például úgy, ha a lehetőségek által megengedett mértékben működését kiteregeti oda, ahol tényleg mindenki láthatja, és amely felület e népnek amúgyis kedves és otthonos, aminek hisz.
Fenntartom hát korábbi tanácsomat ama leendő -- ma még ismeretlen -- kormányfőnek: "nyílt forráskódú" állam, ami
- hihetővé teszi az amúgy rég hihetetlennek és betarthatatlannak tűnő tiszta működés ígéretét,
- őt magát is megvédi saját klientúrájának előtte is rejtett korrupciós botrányaitól (ha az internet népe észlelné, ő védve lenne, hisz' pont ezért hozta ő maga létre a mechanizmust -- ami persze nem mentesíti, ha ""benne volt"),
- és a költségvetésnek is jót tenne -- persze nem azonnal -- a sok likes-lukas vödör befoltozása.
S mindez persze csak annak használható, aki tényleg nem akar a zavarosban halászni, továbbá belefekteti az energiát a mi-titkos-mi-nem szétválasztás kidolgoz(tat)ásába, és az egész rendszer megszervezésébe.
De aki nem ilyen, hát akárkit én sem szeretnék tippekkel oda fel segíteni.
+++
Emésztésre szorul mindez, hosszas emésztésre, és tudom, utópia. Mint a wikipédia, az e-bay, a nyílt forráskódú programok, meg a coach surfing...
.
.
.