HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

Darwin és az Összefogás

2014.03.11. 00:10 Benderik

 

Igaza van Darwinnak: a hülyék elhullanak, ezzel a szép mechanizmussal adják át a helyet az életrevalóknak.

Nézem reggel a metróújságot, véglegesedett a szavazólapra kerülő pártok listája.

Futom át a listát:


.   .

.

nézem, az Összefogás a 106 egyéni körzetből 59-ben tud jelöltet állítani. Hát -- mondom -- ennyire azért nem gondoltam gyíknak.

Aztán látom, hogy ja nem, Együtt 2014 a nevük, persze, volt valami balhé a névvel, hogy az Összefogás már foglalt volt -- kotrok pár hetes emlékeimben.

Na de látom, hogy az Együtt 2014 meg 34 körzetben indul.

Nézem tovább, kik állítottak mind a 106-ban, akkor látom, hogy van egy MSZP-Együtt-DK-PM-MLP is.

Na -- gondoltam dőrén -- ha összefogásos ténykedésük ellenére véletlenül maradna is szavazójuk a választásokig, ezen a feladványon háromfelé forgácsolódnak.

Aztán délután a városban járva jöttem rá, hogy dehogy: ugyanis az összes plakátjukon következetesen továbbra is Összefogás 2014-ként hirdetik az összes jelöltjüket.

Szóval nem lesz itt forgácsolódás: keményen kimunkált kampány után megmaradt szavazataik nagy részét az Összefogás kockába kapják, s ezzel megtisztítják az Anyatermészetet csökkent értelmű medvebocsba való génjeiktől.

.

 

.

.

310 komment

Címkék: génhiba Összefogás Darwin-díj csökkent értelmű medvebocs

Sej, a fizetési mérleg!...

2014.03.07. 23:27 Benderik

 

Hirtelen több cikk is megtalálta a Szent Fizetési Mérleget, mint üdvösségünk forrását és letéteményesét.

A kiindulás egy friss MNB-tanulmány, ami megállapítja, hogy ha ez pozitív (parasztosan: ha többet termelünk, mint költünk), az eddig is segített s eztán is fog adósságainkat visszafizetni:

 "Az elmúlt évek egyik legfontosabb sikere, hogy Magyarország külső egyensúlyi mutatói a válság óta eltelt években jelentősen javultak, ami a folyó fizetési mérleg masszív többletében és a külső adósságráták jelentős csökkenésében is tükröződött...

...Előrejelzéseink alapján a folyó fizetési mérleg többletéből eredően a következő években is a külföldi hitelek visszafizetése várható, ami a külső adósság további csökkenését vetíti előre és vélhetően magával hozza a rövid külső adósság további mérséklődését is."" (kiemelés tőlem)

 Hogy van-e kampányíze vagy sem a következő megállapításnak, ízlés dolga -- hogy szándék volt-e mögötte nem tudom:

"Ma már talán szélesebb körben is elfogadott állítás, hogy a magyar folyó fizetési mérleg évek óta meg-figyelhető masszív többlete mindenképpen nagymértékben hozzájárul a magyar gazdaság sérülékenységének mérsékléséhez.(kiemelés tőlem)

De ha volt is: a tény tény, fizetési mérlegünk évek óta stabilan pozitív, ami tényleg fontos és megbecsülendő eredmény.

Amin jót somolyogtam, hogy vetettem egy pillantást a frissen megdicsőült fizetési mérleg grafikonjára, hogyan is rántottuk ki az elmúlt években abból  a mételyes mínuszból s tartjuk fenn évek óta:

 

fizmerleg.jpg

forrás: MNB a fizetési mérleg alakulásáról 2013 III. negyedév, a piros vonal tőlem

 

A piros vonalat én húztam be, és a jelenlegi kormány beiktatását jelzi (az ábrán elérhető pontossággal)

 

 +++

Sose tartottam jónak bármilyen mutatót hirtelen kiragadni környezetéből, és az is ritkaság, hogy egy változás ne előttevaló ténykedések lassú eredménye lenne (bár utánavalóké ritkán). De nem is én ragadtam ki, és ez az ábra meg annyira magas labda, hogy nem bírtam nem ide tenni.

De kormányunk becsületére legyen mondva, ha kicsit nagy dérrel és dúrral, felbolygatva is a világot, egy kicsit azért maga is javított rajta.

 .

.

.

.

 

 

 

68 komment

Címkék: fizetés mérleg fizetési mérleg addig nyújtózkodni míg takarónk érni többet keress mint költs

Bánatos rezsikurváitok emlékezete

2014.03.01. 00:50 Benderik

 

Igen, az Istenadta Népről beszélek.

Időnként reménykedve megírogatom itt, hogy a nép nem hülye, csak valakinek végre értelmesen kéne tudni beszélni hozzá. Hogy hosszabb távú -- érthető nyelven és hihetően elmondott -- értelmes célokért hajlandó rövid távon akár áldozatot is hozni, és ilyesmivel választást lehetne már egyszer itt nyerni.

Aminek ellentmondani látszik, hogy egy jó rezsicsökkentéssel kenyérre kenhetők vagyunk.

Ne szépítsük: ez ellentmondás, amit vagy fel tudok oldani, vagy régóta hülyeségeket írok (ami persze egy klasszikusunk szerint alkotmányos jogom, de mégis).

Nos, megpróbálom:

Igazából mindkettő egyszerre igaz (bár tudom, ennyivel nem szabadulok).

Egy egyszerű példa: mindannyian hallottunk láttunk olyan vezetőt (vállalat / sport / egyéb) akiért és aki után nyája tűzbe ment volna, kihajtja belét, dolgozik, edz, felássa az utcát / parkot, bepalántáz, csinosít, kikövez., mert ama vezérkos magával ragadón beszél, ért a nyelvünkön, úgy tűnik, maga is úgy gondolja, igazi célokat mutat, tervet, hogy érjük el, és a többi...

És ettől persze a többi cég is működik, ott is megtesszük, amit a főnök kér, máshol is ásunk fel utcát / parkot, ha...(!) ...megfizetnek érte.

Még egyszerűbb példa: nő is van pénzért, de van, akinek ingyen -- még az is, aki másnak pénzért.

Összesítve, és népre fordítva: a nép nem hülye. Ha egy Igazi Vezetőtől értelmes célokat hall, értelmesen elmondva, és még őszintének is tűnve, ingyen is utána megy -- sőt: reálisan hangzó, számonkérhető, és folyamatosan betartva látott tervért még átmeneti békát is lenyel.

De ettől még -- ha ilyen nincs -- szavaz másra is: csak az fizessen.

Hozzáteszem, nagyon sokszor eljátszották már a bizalmát. De abból is látszik, hogy nem hülye, hogy ha észleli, hogy átverték, elég gyorsan átvált pénzért szolgáltató üzembe. Ami megtévesztő lehet, mert esetleg továbbra is ugyanarra szavaz, csak már nem ingyen: arra szavaz, aki neki többet ígér. Aki persze lehet ugyanaz, akiből épp' kiszeretett, csak annak ígéretét nagyobb számmal osztja le az összehasonlításhoz.

A rendszerváltáskor volt egy esély: nem volt történelmi szükségszerűség, hogy nem volt kéznél épp' egy nagyformátumú, s így első körben történészprofesszorok és szemüveges széplelkek martalékává váltunk. Szép önfelmentő érv, hogy az első kormánynak szükségszerűen buknia kellett, mert mindeni azt hitte, itt a Nyugat, folyik a pénz.

A nép nem hülye: neki is van saját háztartása. Tudta ő, hogy nincs pénz, hisz' ő is belülről látta a szocialista ipar termelését. Ha akkori vezetőink veszik a fáradságot, és felvázolnak egy tervet... vagy legalább úgy tűnik, mintha lenne egy tervük... vagy legalább úgy tűnik, mintha azzal foglalkoznának, hogy legyen... De nagyon hamar észlelte az Istenadta Nép, hogy Terv helyett arról szavaznak, hogy ülve szavazzanak vagy állva, hogy átnevezzék-e az utcákat és mire, legyen-e korona a címerben, és amit aztán persze azonnal kell mindenhol lecserélni, nincs átmeneti idő, mert szegények vagyunk, de fontos dolgokban úriemberek.

Az épp' leváltott MSZP se azért jöhetett vissza, mert a nép hülye volt, csak mert az MSZP kínosan próbált nem foglalkozni ideológiai kérdésekkel, és a nép, aki már azt hitte, lerázta a rendszert, ahol az ideológia a gyakorlatiasság fölött áll, nyakába kapott egy másik ideológiát. Ezek után az MSZP-nek még ígérnie se nagyon kellett. Már az elég volt, hogy úgy tűnt, ők szimplán működtetni akarják a mindennapokat, és nincs ideológiájuk.

Aztán a legendás csomag, az első, az igazi, amit mindenki utált, máig kedvelt szitokszó lett, de valahogy megértették, hogy kell, mert atyjait utána nem elsöprően váltották le: legyőzői kínkeserves koalícióba kényszerültek, hogy meglegyen a többségük. Itt azért megvillant a nép szemében valami abból, amiről beszélek, de persze kényszer szülte válságkezelés volt, és a kapkodás fölösleges szivatásokat is kevert bele, kicsit arrogánsan is adta elő egy szigorú bajuszos, szóval ez távoli rokona egy átgondoltan kidolgozott tervnek.

Aztán sokáig ígérgetős korszak jött, jellegtelen figurák, akiknek örültünk, ha legalább békén hagynak: már tudtuk, hogy nincs miért áldozatot hoznunk, minél többet kikaparni, minél kevesebbet adózni, magunkról gondoskodni, és egyebekben megúszni, hogy foglalkozzanak velünk ott fenn.

Aztán jött egy kicsit őrült lánglelkű, akinek valamilyen terve volt, de nem hitte, hogy a kormányhoz engednék, ha elmondaná, hogy először rossz lesz, így régi pártbeidegződéssel, előbb bevásárolta magát, hogy nekifoghasson, majd pár hónap után némi bénázás és egy zseniálisan manőverező ellenzék négy évre mindent befagyasztott. Annyira nem kár érte, mert sok sebből vérző terv volt, de kérdésünk szempontjából csak annyi érdekes, hogy ő gúzsba kötve nem is csinálhatott semmit, és így nem is csinált.

Jelen Mágusunk ritka madár: egyszerű szavakkal beszél, s így érthetően mond el látszólag értelmes  terveket, csak ő akkora kommunikációs zseni, hogy Nagy Tervként tud eladni bármit, mert közvetlenül az érzelmekre hatva meg tudja adni ugyanazt a bizsergést, amit egy Igazi Nagy Terv tud csak kiváltani, harcba hív, hogy megvédjük, s ellenséget is kerít hozzá, közösségi érzést ad, egyszóval közvetlenül mindazt ki tudja váltani, amit hatás alatt nem álló emberből olyan Terv tud, amiért el lehet égni.

Ugyanakkor rendre kibukik, hogy nem úgy van, ahogy kellene, s a hívek ezt még elnézik, mert kegyelmi állapotban vannak, a többieknek viszont a Szent Cél érdekében fizetni kell, így -- talán nem szorulna rá, de ha biztosra akar menni -- érdemes fizetnie. A két mechanizmus így a szemünk előtt egyszerre a működik: van egy lelkes hithű tábora, a többiekért meg fizet, hogy biztosra mehessen. (Zsenialitása meg itt is kibukik, mert átlag politikus ki kell aztán gazdálkodja, ő pedig olyanokkal fizettet, akiket senki se szeret, így nem csak ingyen vesz meg, még extra népszerűséget is szerez. De ez egy másik sztori.)

Csak kéne már egy olyan, aki értelmes, gyakorlatias, beszél a nép nyelvén, de nem azon az ünnepélyes-harcos-magasztoson, hanem a csendes kijelentő mondatokból állón, nincs kétharmada, mégis el tudja érvekkel érni, amit akar -- ja, és akar valamit, ami nem pusztán, hogy ő legyen ott.

A célok se kell magasztosak legyenek, csak olyan hétköznapiak, mint egészségügy, oktatás, adórendszer, meg a többi olyan, amik közt hétköznapokon őrlődünk, és hogy olyanná tegyük, hogy ne őrlődjünk.  És akár fájón is kezdődhet, ha el tudjuk magyarázni, miért és hogy jövünk ki belőle.

A politika kontraszelektív, így az értelmesek sajnos mesze elkerülik, de elég ha egy akad, aki valamiért mégis nekivágna. A mostaniról már lekésett, de ezt a négy évet már kihúzzuk valahogy. Az utániakra egy lehetséges útmutatót korábban leírtam, de persze ha rátermett, kitalálja maga., ha nem, nem is rátermett.

Csak higgye már el egy rátermett, hogy lehet nyerni értelmes tervvel és beszéddel. Sokakat.

Különben leszünk és maradunk rezsicsökkentésért szavazó bánatos kurváitok.

 

.

.

.

 

246 komment

Címkék: mese nép értelmes Bánatos kurváim emlékezete nem hülye

Liberálisság gyorsteszt

2014.02.14. 22:10 Benderik

.

1. Szereti-e Ön, ha idegenek belepofáznak az életébe? (Olyan részeibe, amivel nem sért törvényt, nem okoz másoknak hátrányt.)

Ha nemmel válaszolt, Ön már félig liberális.

2. Belepofázik-e Ön mások életébe?  (Olyan részeibe, amivel azok nem sértenek törvényt, nem okoznak Önnek hátrányt.)

Ha nemmel válaszolt Ön elveiben teljesen liberális.

Az utolsó kérdés sajnos itt és most eldöntetlen marad, mert sajnos nem Ön tudja megválaszolni:

3. Mások szerint Ön belepofázik-e az életükbe? (Olyan részeibe, amivel azok nem sértenek törvényt, nem okoznak Önnek hátrányt.)

Ha azok a mások nemmel válaszolnának, Ön elveiben és életvitelében egyaránt liberális (még ha ez most szíven is üti, de ne aggódjon, a teszt anonim).

Liberálisnak lenni ugyanis szimplán a fentieket jelenti: egyike azon együttélési szabályoknak, mint nem köpni az asztalszomszéd levesébe, nem fújni orrunkat a kabátjába, nem hamuzni az urnába, és társai.

Ennyi.

Minden más csak vagy következik ezekből, vagy rábonyolították.

Nincs közvetlen köze jobb- vagy baloldalhoz, és a neoliberálisnak nevezett gazdaságpolitika is csak egy közvetett vadhajtása (egy végletesre sikerült átültetése a gazdaságba).

Szintén már nem közvetlenül a liberálisság, de közvetve kapcsolódik hozzá a mások gondolkodásának megértése, hogy mit miért tesznek úgy, ahogy, és szükség esetén olyan megoldások keresése, melyek az érintett felek számára a leginkább elfogadhatóak. 
Ez annyiban lép túl a fentieken, hogy már nem csupán nem baszogatom a másikat, de esetleges problémáinkat többségi helyzetből se izomból nyomom le a torkán, hanem veszem a fáradságot megérteni a gondolkodását, az ő szempontjait, és kihozni a közösen kihozható legjobbat, mert hosszú távon úgyis visszaüt, ha nem.

Sajnos ebben már nem vagyunk olyan jók, pedig ehhez sokszor nem képesség kell, csupán némi türelem: hogy mielőtt leugatunk valakit, rászánjunk 15 másodpercet gondolkodni kicsit az ő fejével. Néha meglepően könnyű, pl. mikor megugrasztjuk a gyalogost, majd kiszállva öklöt rázunk az autósra. Vagy ügyintézőként elhajtjuk az ügyfelet, miért ezt a melléket hívta, aztán máshol ügyintézve megsértődünk, mégis honnan kéne tudnunk az összes hülye melléküket?! 

+++

Már maga a liberalizmus is egy olyan tudományoskodón hangzó szó, ami árt ennek az egésznek. De azért most én is így fogom hívni, mert egyszerűbb nevét nem ismerem.

A politika hadszínterén leggyakrabban baráti tűzben hal meg.

Legnagyobb ellenségei ugyanis maguk a liberális pártok, akik legtöbbször túllihegik s -bonyolítják, -okoskodják, olyan dolgokat is belemagyarázva, melyek nem következnek belőle, s ezzel túl messzire dobják át annak a lónak a túlsó oldalára.

Rigolyásan tabuként kezelnek bizonyos dolgokat, így sok olyan téma van, amiben egyszerű szemlélő számára vitaképtelennek tűnnek. Nyilván lehetetlen lefolytatni olyan társadalmi vitákat, amiben cigányokról, hajléktalanokról, melegekről nem lehet kimondani a többségi társadalom vélt és valós félelmeit s panaszait (mert igen, vannak jogos félelmei és panaszai is). És akinek egy vitában nem hallgatják meg jogosnak akár csak érzett panaszát, az abból a vitából kiszáll, és máshol keresi igazát. S lesz, aki megadja neki.

Márpedig demokráciában meg kell győzni a többséget, magas lóról orrfelhúzva észt osztani csak az tegye, akinek van akkora tehetsége népet kábítani, mint jelenbéli Urunknak. Aki a Máguson fanyalog, és demokráciáért sír, az tanuljon meg egyszerű, érthető nyelven beszélni, érvekkel vitatkozni, bármilyen véleményt meghallgatni, aztán ha hallotta, nem sápítozni rajtuk, hanem vitatkozni velük (((vagy akár elfogadni, ha -- nagy ritkán -- jobb érv a mienknél...))).

A népet az győzi meg, aki hajlandó leereszkedni hozzá, hogy beszéljen vele. Nem kell neki gügyögni, mert (sokan nem hiszik, de) felnőtt: de aki nem hajlandó értelmesen magyarázni neki, az ne picsogjon, ha olyan után megy, aki legalább mélyen a szemébe nézve tud egyszerű szavakkal hazudni.

És akkor ki mondja el ennek a népnek...

  • ...hogy megéri a cigányság felemelésébe pénzt/paripát ölni, mert magunkkal szúrunk ki, ha nem tesszük, persze nem szimplán segélyezve, hanem értelmesen, de hogy mi az értelmes, az is csak értelmes vitákban forrhat ki, és ezek is csak akkor vihetők végbe, ha a társadalom egyetért bennük és mögéjük áll,
  • ...hogy a hajléktalanok drága köztereken tartását illene már akkora pazarlásnak érezzük, hogy megérné elegendő szállót építeni, és akkor hülyék lennének huzatos padokon aludni, és hogy aki még képes rá, annak felemelésébe érdemes fektetni, de meleget annak is adjunk, kibe már csak hálni s inni jár ide a lélek, mert annyi emberségre tartsuk már magunkat, főleg ha kényesek vagyunk szép köztereinkre, hogy embert utcán megfagyni nem hagyunk, pláne, ha büszkék vagyunk rá, hogy népünk jó vérből való és nem tuskó,
  • ...hogy ha belebeszélek hogy a szomszéd férfival vagy nővel léphet házasságra, mert akkor érzem jól magam e világban, ha mindenki az én vallásom szerint él, s az efféle tiltások törvénybe öntését divatba hozzuk, nagyon hamar lesznek ötletek, amik a mi levesünkbe köpnek, sőt: hánynak. Itt emlékeztetnék a Római Birodalom oroszlánjaira, akik az akkori társadalom szemében hasznos tevékenységet végeztek bizonyos bajkeverő szekták megfékezésében. Kevés olyan abszolút igazság van, ami minket mindig szeret, s ne ennék meg boldogan az oroszlánok.

?

Ha senki, akkor a nép maga keres igazságot vagy olyat választ, aki egyszerű igazságokat hirdet. Mély és olcsó kínai igazságokat, melyek kevésből kijönnek, gyorsan hatnak, a többség fülének kedvesek, s bár hosszú távon szívunk velük, Mohács óta szeretünk kéjesen szenvedni.

+++

Sem a liberalizmus, sem a demokrácia nem önmagáért imádni való érték, csupán praktikus eszközök, melyek védenek minket:

  • ...a demokrácia azzal, hogy olyan dolgainkban, amiket társadalmi méretekben tudunk csak játszani, hosszú távon minél inkább a többség véleményét próbálja érvényre juttatni, és ugyan kijátszható (ld. pl. ...), de épp' ezért kell védeni, míg hatékonyabbat nem találunk,
  • (mert a puha diktatúra rövid távon lehet hatékonyabb, csak ahhoz nagyon bölcs vezér kell, aki tényleg mindig a legjobban tudja, és ebbe később se szédül bele, és ez annyira ritka, hogy nem érdemes kockáztatni (mondjuk az utódját ugyanazon hatalommal, mert a demokrácia nem épül vissza magától hirtelen a bölcs vezér halála után))
  • ...a liberalizmus meg azzal, hogy a többségnek se enged belepofázni olyan dolgainkba, amihez nincs köze. Sokszor nehéz kérdés, mihez van, mihez nincs, de ha az elv sincs, akkor mindenhez van köze, és aztán majd semmin ne csodálkozzunk...

+++

Kedves Olvasó!

Választások jönnek. Pártjaink satnya hülyegyerekek maradtak, akik vagy beszédképtelenek s tehetetlenek, vagy szövegük delejesen kábító, ám minduntalan levesedbe hánynak, így nincs könnyű dolgod.

Ha most nincs is igazán jó választás, hosszú távon rajtad is múlik, lesz-e. Fentiekből mazsolázd ki a hihetőt, elfogadhatót, s ha ezt a jövőben elvárod, s talán mások is, idővel akár párt is kerül hozzá. Akár te magad hozhatod létre. Liberálisnak ne hívd, mert tudni fogják, hogy olyan hülye szemüveges vagy, és mert a liberális nem cél, csak eszköz, ahogy a demokrata is. Egyszerűen csak tudj gondolkodni és beszélni, tudj a másik fejével is gondolkodni (vitában is jól jöhet!), fölöslegesen senkit ne baszogass, és ha belül jószándékú vagy, egyszer még valami jó is kisülhet belőle.

(Most meg szavazz arra, akiről legkevésbé gondolod, hogy elveszi legalább a lehetőségét e normális jövőnek, de nagyon azért ne aggódj, hosszú távon ócska rendszert úgyis leráz ez a nép is, szóval nézz távolabbra, te magad mindig gondolkodj -- ebből ne engedj! --, sose figyelj arra, aki magasztosan beszél, mert valami helyett teszi, és ha még sok ilyen akad,  idővel tán felülre is kerül pár vállalható darab.)

.

.

.

.

192 komment

Címkék: liberális megért gondolkodik kisül fölöslegesen nem baszogat

Ön mit kérne ingyen használatra a Miniszterelnöki Hivataltól?

2014.02.07. 23:11 Benderik

"Az Index kérdésére Gyürk András, a Fidesz kampányfőnöke elmondta, a párt most azért használja a szlogent és a hozzákapcsolódó fellendülést jelképező dizájnelemeket, mert engedélyt kapott rá. Gyürk szerint megkérték a Miniszterelnökséget, hogy ingyen adja át használatra a „Magyarország jobban teljesít” kampány elemeit, a kormány pedig megadta az engedélyt."

Mivel a kölcsönadott kampányelemek 792 278 080 forintba kerültek, így sokan most azzal vádaskodnak, hogy az ingyen használattal állami pénzt sikkasztanak át egy párt kampányába.

Nos, ez nyilvánvaló képtelenség, hisz' határozott fellépésével a kormány és a Párt is épp' a napokban bizonyította, mennyire elítéli, ha egy párt közpénzeket pártkampányba mos át -- legyen az akár csak 240 millió, nemhogy 792.

Nyilvánvaló, hogy a Miniszterelnöki Hivatal ajánlata az összes magyarországi pártnak szól, hogy jól bejáratott kampányelemekkel is segítse a választások költséghatékonyságát. A félreértés oka figyelmetlenség lehet, pl. a többi párt nem figyelte a Parlament faliújságjára kitett tájékoztatókat az aktuális lehetőségekről, de mostantól természetesen ők is szabadon használhatják ezeket.

Egy országot reprezentáló hivatal kiépítése, fenntartása nem két fillér, kedves, ügyes ötlet, ha drágán beszerzett, fenntartott eszközparkját nem hagyja parlagon heverni, hanem kölcsönadja polgárainak, amit épp' nem használ.

Én pl. tervezem, hogy május utolsó szombatján kölcsönkérem pár autójukat egy ballagási bulira -- hétvégén nyilván nem használják. Azt még nem tudom, a február végi síelésre adnak-e egy középkategóriásat, mert az hétközben is kéne, de talán megértik majd, hogy az enyémen nincs téli gumi. Kéne viszont pár szőnyeg és ötven szék március közepén egy családi esküvőre -- közeli családtag, és sok rokon, Erdélyből is jönnek, biztosan megértik, és nem is főszezon. Legegyszerűbb lenne, ha azokban a szép felső termekben tarthatnánk, nekik is jobb lenne, nem zajonganánk a szállítással, és reggelente mindig nézem, milyen szép lehet onnan a kilátás. A dossziékhoz nyilván nem nyúlnánk, és még a földszinten levetetnénk mindenkivel a cipőket, isten őrizz, hogy összesarazzunk ott.

Azt nem tudom, milyen nyomtatványon kell az igényeket benyújtani, ha valaki találkozott már vele, ill. tudja, hol lehet beszerezni, kérem írja meg, akár itt kommentben.

Kedves gondolatnak tartom a Hivatal kezdeményezését, és biztosan segítené a beszerzési osztály munkáját, ha a jövőben már a leendő felhasználók igényeit is figyelembe tudnák venni, így kérem, írják meg azt is, hogy Önök mit szeretnének a Miniszterelnöki Hivataltól ingyen használatba kérni, biztosan örülni fognak a sok hasznos ötletnek.

(Ha valaki közvetlenül szeretné, postán vagy telefonon is biztos szívesen fogadják az ötleteket: Miniszterelnöki Hivatal1357 Budapest, Pf. 6. Telefonszám: 06-1-795-5000E-mail: titkarsag@me.gov.hu

.

.

.

.

58 komment · 2 trackback

Címkék: több szem többet lát jó tanács jól jön ahol a kutya ott van elásva

Szoba-konyhás Paks

2014.02.05. 22:45 Benderik

Szín: szoba-konyha, valahol Pakson. Asszony haza, s boldogan újságolja, lekötött egy lakást egy épülő házban.

Nem volt olcsó, harmincmillió, de vett fel hitelt erre a mostani lakásra, az az előlegre elég is volt, meg a családi bankszámlára is volt kedvező kamatú devizás, és ha eladjuk az autót meg vállalok másodállást, vagy ami még jobb, kimegyek pár évre Németbe építkezésre, a törlesztőket is tudjuk majd fizetni, ő már mindent kigondolt, jó lesz, ne aggódjak, ilyen nagy és szép lakást ennyire jó áron manapság nem lehet szerezni.

Tegye fel kezét, ki e ponton önfeledten megdicséri asszonyát!

Mikor kérdőre vonjuk, sértődötten visszavág, hisz' pont tegnap beszéltük, hogy kéne már nagyobba költözni, és kezdjünk el valamit nézni. Én magam is mióta panaszkodok, hogy nehezen férünk, és különbenis nyilvánvaló, hogy nőnek a gyerekek, kell nagyobb lakás, ez nem lehet kérdés. És nem érti, hogy mi ez a nagy pálfordulás.

Tegye fel kezét, ki e ponton felkiált, ó tényleg, én már el is feledtem, ő meg ily' önállón tettrekész, s megdicséri asszonyát!

Mikor a ház felől érdeklődöm, de hát hol van és mégis milyen, és mutassa már a szerződéseket, az adásvételit, meg azt a két kedvező hitelest, felhúzza orrát, hogy mi az hogy én őt ellenőrizni akarom, hát ez a mi nagy szerelmünk, hogy én most már ezután folyton majd utána szaglászok? Hát nem tudom, hogy a jó kapcsolat bizalomra épül, és én most ezt akarom felrúgni? És hogy ilyen bizalmatlan voltam, most már tíz évig meg se mutatja, nekem elég, ha fizetem a törlesztőket, a többit bízzam rá. Én őt választottam, ő meg a lakást, legyen ennyi elég, vagy magát a szerelmünket és saját életre szóló választásomat kérdőjelezem meg.

Tegye fel kezét, ki e ponton végre meghajol az észérvek előtt, s megköveti asszonyát!

...

Akinek még ezután is  lenn van a keze, akadékoskodó balliberális tuskó (talán még buzi is).

.

.

.

3 komment

Címkék: otthon édes otthon

Az a fránya alapkamat

2014.02.02. 23:32 Benderik

Dehogyis akarok én beleszólni, mekkora legyen.

Tiszteletben tartom, hogy Nemzetünk Bankjának döntéshozatala végre-valahára független -- immáron szinte mindentől.

Csupán néhány szempontra hívnám fel tisztelt figyelmét.

Az első a saját maga által emlegetett határ: mindaddig csökkenthető az alapkamat, amíg az infláció ilyen alacsony. Nos, igen, bár Magyarország jobban teljesít, annyira szerencsére még nem, hogy lakosságának vásárlóereje is legyen. A bölcs kapitány persze kihasználja a szerencsés szelet is, ami nem baj, viszont ha a szélirány a kritérium, azt alaposan figyelni kellene. Mert az infláció lélektana nem teljesen kiforrott tudomány, de nem is ismeretlen természeti csapás. Nem csak akkor lehet észrevenni, mikor már lecsapott, bizonyos előjelek is figyelhetők a látóhatár kémlelésével, melyek befolyásolják.

  • Olyanok pl., mint a forintárfolyam, ami ha nagyon elszáll, vélhetőleg akkor is kénytelen lesz beépülni az importárakba, ha a vásárlóerő amúgy nem nyomná fel ezeket.
  • Vagy (csak példaként) olyan hírek, melyek a karácsonyi forgalom erősödő keresleti oldaláról suttogtak. Hogy ez jelzi-e, hogy valami beindult, még kérdés, de pont az ebben hinni akaró füleknek olyan zene kell legyen, amire fel kell figyelniük.

Ne az infláció már tényként mért növekedése legyen az első jel, amire majd először reagálunk, figyelni kéne az őt mozgató előjeleket is. És persze nem kétlem én, hogy Nemzetünk Bankja figyeli, keze értőn kutatja érverésünket, csak akkor miért mondja 310 fölé ugró árfolyamnál, hogy alacsony az infláció, engedhetjük még azt a kamatot?

Másik kérdés: mi az a kamatszint, amin hajlandók a befektetők pénzüket forintban tartani? Egy kis mórickaszámítás:

Büszkék vagyunk sikeres dollárkötvényünkre, hogy a piac hogy túljegyezte, és önellátók lettünk.

De erre a kötényre évente 3.35% és 3.45% kockázati felárat fizetünk öt ill. tíz évre. Ez az a kamatfelár, amit évente pluszban fizetnünk kell annak, aki amerikai helyett magyar államkötvényben hajlandó a pénzét tartani.

(Lehet persze, hogy ennél kevesebb is elég lenne, de akkor kínos kérdés lenne, hogy miért fizetünk ennyit a külföldi karvalytőkének...)

Ez az ár amúgy meglepően jól tükrözi sokat szapult külországbéli hitelminősítéseinket, amit úgy tűnik -- ha pénz kell -- házon belül átmenetileg magunk is elismerünk.

És persze a fenti kötvények rövidebbje is ötéves volt, amire a nagyobb időtáv miatt általában több felárat kérnek, az alapkamat pedig forint- és nem is közvetlen piaci kamatszint, de nagyon messze azért nem távolodhatnak egymástól.

Mert dollárkötvényünk felárát azért várják el, hogy ellensúlyozzák -- valós vagy vélt -- csődkockázatunkat. Egy ilyen esetleges államcsőd esetére a forint árfolyamára is összeomlást gondolnak, ami a forintban tartott pénzüket elértékteleníti. Így egy nagyjából hasonló kamatot elvárnak a forintbefektetésen is. És nem kell ehhez gaz külföldi befektetőnek lenni:

"Izgalmasabb év volt 2013 a lakossági bankbetétek szempontjából, hiszen valószínűleg soha nem látott mértékű, 923 milliárd forintos betétkivonás történt az év egészében a forintbetétekből. A lakosság teljes betétállománya 751 milliárd forinttal, vagyis 10%-kal csökkent. A pénz döntően a befektetési alapok kezelt vagyonát és az állampapírokat gyarapította."

Ami önmagában nem baj, de jelzi, hogy a jó magyar ember se tart akármilyen alacsony kamaton forintot -- miért várnánk el egy külfölditől? (Már lakossági állampapírban is az eurókötvény a sztár, ahol euróban fizetünk 2-3% felárat.)

Szóval ez a mostani 3.00% -> 2.85%, ha még folytatjuk, már vagy kezd kevés hozomány lenni egy kérőnek, hogy forintot jegyezzen, vagy a tuti jó dollárkötvényünkre fizetünk kicsit sok felárat....

+++

És tudom, vannak rejtett tartalékok még az infláció elleni harcban, de a rezsicsökkentés tüneti kezelés, mert számszerűen papíron csökkentheti az inflációt, meg a más pénzéből szépen lehet adakozni, de egyrészt az így kimutatott átlagos áremelkedés elfedi az igazi folyamatokat, másrészt örökké nem tudjuk fejni a a világot, és akkor egyszerre kapjuk majd nyakunkba az egészet.

És persze, nemzetközi pénzpiaci okok emelik az árfolyamot az összes fejlődő piacon: de

  • ettől még ez van, és ez az ok egy átmeneti pénzömlés vége, ami azt sugallja, hogy az eddigi helyzet volt átmeneti kegyelmi állapot, amibe örökre nem kapaszkodhatunk,
  • és az is egy jel, hogy jól láthatóan minket mozgatott meg leginkább, ami arra utal, hogy a pénzvilág valamiért nem tudja, hogy a régió motorja vagyunk,
  • és ha elszáll az árfolyam, a sikeres dollár- és eurókötvényeinkben megtestesülő tartozásunk is vele emelkedik az égbe, és nemzetközi színpadon mutathatjuk be az országos versenyen már jól begyakorolt devizahiteles produkciónkat, hogy igazából az nem is dollárkötvény volt, csak dollár alapú...

+++

Nem lenne szégyen azt mondani: ahogy korábban jeleztük, addig csökkentjük a kamatot, amíg a piac nem jelzi, hogy elértük az elérhető szintet, és most jelzett, így kivárunk, és a további helyzetértékeléstől tesszük függővé a kamatcsökkentés időbeli alakulását. Vagy vmi hasonlóan komolyan hangzó homályosat, ami arra utal, hogy lehet, hogy a jövőben még csökkentünk, mert persze vagyunk olyan jók, csak a piac most ennyit fogadott be, így egyelőre kivárunk.

Tényleg ez volt a kiindulás, és tényleg szép már az is, ami eddig összejött. A Bölcs Ember örül a sikernek, hogy lám, megmondta, és le is csökkentette: hétről háromra, beindított egy szép hitelprogramot, jegybankelnökök világból konferenciára idegyűlnek tanulni csodát. Miért kéne ezt kockára tenni, csak hogy az a három mondjuk kettő vagy másfél lehessen?!

'53-ban hat-három volt, mégis nagy volt a magyar. Most hét-három, ráadásul mindkettő szép hagyományőrző szám. Nem lehetne kicsit csak örülni neki, és kivárni?

?...

.

.

.

6 komment

Címkék: hét infláció három alapkamat fránya MNB

Tényleg nem üldözik el a bankokat Magyarországról?

2014.01.10. 23:39 Benderik

A cím nagy része láthatóan lopott, de csak mert a hasonló című mai cikk egy fontos következtetésével szeretne kicsit vitába szállni. (De épp' ezért a "nem" szócska saját.)

(Eredetileg csak egy komment lett volna a cikkhez, csak elfogyott a hely -- kicsit szószátyárra sikerült.)

Idézet a cikkből:

"A napokban szóba került Raiffeisen esetén érdemes kiemelni: amíg az állam a végtörlesztéssel és négy évi bankadóval 60 milliárd forintos veszteséget okozott a banknak, addig a pénzintézet hiteleinek 28 százaléka dőlt be az elmúlt 5 évben, azaz 450 milliárd forintnyi nem fizető hitele van.

Látható tehát, hogy a 2008-as gazdasági válság és az azt követően tömegével bedőlt hitelek jóval nagyobb veszteséget okoztak a banknak, mint a hazai gazdaságpolitika.
Ez a példa is jól mutatja, hogy aránytalanság lenne azt mondani, hogy pusztán a kormányzati intézkedések késztethetik a bankot a távozásra."

Nos, valóban nem pusztán a kormányzati intézkedések. De sokkal nagyobb arányban, mint a cikkben említett 60 a 450-hez.

Több okból:

  • Egy "bedőlt" hitel még nem ugyanekkora veszteség, mert sok ebből behajtható, van, amelyik talpra áll, stb. Az említett 450 milliárd tehát még nem mind veszteség, csak válhat azzá.
  • A végtörlesztés leginkább azokat mentette meg, akiket nem kellett megmenteni. Az adósok legjobb része tudott élni vele, nagyobb késedelemben levők pont nem is tehették, de eleve az tudott hirtelen pénzt előteremteni, aki fizetni is tudta volna, ha a lakása múlik rajta. Ez tehát nem veszteségektől mentette meg a bankokat, hanem a nyereséggel üzemelő részt vette el tőlük -- amellett, hogy kifizettette velük azt az árfolyamkülönbözetet, amit soha nem kerestek meg.
  • Nem csak a végtörlesztés volt mentőcsomag: pl. a jelenleg is zajló árfolyamgát is az, ahol szintén a bankok fizetik a költség egy részét.
  • Annak a 450 milliárdnak is jelentős (talán nem a nagyobbik, de jelentős) része származik állami beavatkozásból, vagy annak lebegtetéséből. Pl. mert ezek a hitelek az ingatlant fedezetnek tekintették, amit az állam (szociálisan persze védhetően) nem engedett eladni, és persze rengetegen nem fizetik a hiteleket olyanok, akik tudnák, de hülyék lennének, ha van remény még mentőcsomagra. Szóval ennek a 450 milliárdnak is egy tekintélyes része az állami beavatkozás eredménye.

De ami mindennél fontosabb: a már bedőlt vagy csak rossz minőségű hiteleken várható veszteség semmiképpen nem lehet a bankok kivonulásának oka. Ezt ugyanis senki nem lenne hülye tőlük kompenzáció nélkül átvenni. Egy esetleges vevő alaposan átnyálazza a portfóliót, és még a fizető, de ingatag részt is nyomott áron veszi meg, a már előrejelezhető veszteséget pedig könyörtelenül kifizetteti az eladóval.

Ezt a veszteséget tehát akkor is benyelik, ha mennek, akkor is ha maradnak, ezért ez nem oka a menésnek.

Egy kivonulást tehát inkább a jövőbeli rossz üzleti kilátások okozhatnak.

És hát vegyük észre: esetünkben a vevőjelölt speciális szereplő, és él is ezzel: speciális játékot játszik, amivel nagyban befolyásolni tudja e jövőbeli kilátásokat.

Nem is titkolja, hogy -- akár visszamenőleges törvénykezéssel is -- nagyszabású adósmentésre készül, és esetében tudhatjuk: ez bizonyíték, nem ígéret. A bankokat felügyelő hatóság pedig az MNB-be olvasztva még akkor is sok évre megbízható kézben marad, ha a nép a választásokon nem elég bölcs belátással döntene. Márpedig kérges lelkű hatóság török átok.

És persze a cikknek igaza van a tőkehelyzet fontosságában, ami gátja lehet a növekedésnek: az MKB-ról pl. közhírré tétetett, hogy portfóliószűkítés kényszere miatt kell mennie. De világméretekben szűkös tőkehelyzetben különösen nem ösztönzi a hitelezést, ha az állam az amúgyis szűk erőforrásnak minősülő tőkét a legjobbkor nyirbálja még extra adókkal és veszteségekkel, miközben elvileg épp' a hitelezés beindításán fáradozik.

+++

Ettől persze még a bedőlt hitelek nagy arányáról a bankok is tehetnek: erkölcsileg meg végképp nem akarok most állást foglalni, ki min mikor mennyit keresett. Fenti csupán a kormány szerepének arányát vitatja: hathatósabb az a cikk szerinti 60 kontra 450-nél.

.

.

.

.

11 komment

Címkék: bank

Mosolyra váltottuk -- Erzsébet, a gyermekek védőszentje

2014.01.09. 23:45 Benderik

 

Fennakadtam egy számon.

Illetve kettőn.

Pontosabban egy harmadikon, ami az első kettőből adódik egyszerű kivonással.

Mindannyiunk Erzsébet utalványa legújabb plakátján azzal simogatja lelkemet, hogy befizetésemmel "több mint negyedmillió ember, köztük több mint 100 ezer gyermek jutott kedvezményes üdülési, táborozási lehetőséghez".

Önmagában mindkettő szép szám, jólesőn simogat.

Csak ha a kettőt kivonom, átrendezem stb., azt látom, hogy az önmagát lépten-nyomon a nagysikerű gyerektáborokkal, önfeledt gyermeki arcokkal hirdető Erzsébet utalvány megvásárlásával százezer gyerek mellett százötvenezer felnőttet segítettem üdülni.

Ami valahogy másfélszer annyi felnőtt, mint gyerek.

Persze tudom, nagycsaládokat is segítenek. De a nagycsalád is 2 felnőtt és legalább 3 gyerek, azaz több gyerek, mint felnőtt.

És persze hátrányos helyzetű kiscsaládok, meg azóta utánanéztem, hogy gyermektelen nyugdíjasok is jelentkezhetnek, csak így is furcsa, hogy a kiemelten reklámozott gyerektáborokkal meg nagycsaládokkal is végül úgy sikeredett, hogy minden egy gyerekre másfél felnőtt lett jutva.

Félreértés ne essék, nem sajnálom én a rászoruló felnőttektől se, a rászoruló felnőttek és nyugdíjasok mosolya is szép, ha örömteli üdülésből fakad. (Bár úgy látszik, a program vezetői nem így gondolják, mert plakáton egy nyugdíjasmosolyt se láttam.)

Csak valahogy mintha valakik megint nem érezték volna fontosnak, hogy ne érezzem hülyének nézve magam, miután majd látom, hogy a gyermekekre kért pénz nagyrészt felnőttekre ment.

Közbevetőleg: senkit -- magamat se -- áltatom azzal, hogy a gyerektáborok ígérete miatt adtam én azt a pénzt: egyszerűen szeretek ebédelni, és sok választásom nincs, hogy kiket támogatok vele. De ez egy másik történet.

A baj inkább az, hogy Erzsébet utalványunk szervezői se gondolják komolyan, hogy rám tartozna, kiket támogatok vele: ha a beteg kutya megindítóbb plakátarc, azzal reklámoznák: én úgyis ezzel ebédelnék, örülhetnék, hogy jót teszek, ők meg támogatnák, akit támogatandónak gondolnak, én ehhez nem is értek, meg nem is rám tartozik.

Csak valahogy túlságosan el van ez már harapózva: annyi beteg kutya és koraszülött csecsemő az egész országban nincs, ahány adószámon fogadják az egyszázalékokat, és ebben mi is benne vagyunk azzal, hogy már rég nem is érdekel, mert úgyis tudjuk, így jobb esetben is csak adunk, s inkább nem firtatjuk, mire. (Rosszabb esetben már nem is adunk, hisz' tudjuk mi jól.)

És ha bárki ezen ország nagyjai közül olyanokká szeretne nevelni minket, akiknek nem mindegy, és elvárja az adománygyűjtőtől, hogy arra költse, és a boltostól, hogy beüsse a gépbe, a kőművestől, hogy leadózza, a közérttől,hogy befizesse az áfáját, akkor valahol felül kéne elkezdeni.

Mert tudjuk, persze, hogy az a bűnös negyven év tett minket birkákká, de azóta eltelt még huszonhárom, csak valahogy senki nem érezte, hogy erkölcsi lángoszlopként elöljárva lelkünket széppé nevelje. Mert rövid távon kifizetődőbb kihasználni, hogy úgyis csak legyintünk bármire, mert megszoktuk, hogy mindegy.

És ezért romboló hosszú távon, ha az állami gyerekprogramról véletlenül tudom meg, hogy nyomokban gyermeket tartalmaz, ha a lánctartozások végén az állam a legnagyobb adós, ha nagy tételben látványosan büntetlenül megy a nyílt színen a hettyenpitty, ha a cél szentesíti az eszközt, ha nagyjaink hol szándékosan csinálják, hol szimplán hülyék, mert tízmillió embert nevel egyszerre birkává és potenciális adócsalóvá, akinek csak az alkalomtól függ, hogy melyik.

+++

És a bölcs ember kősziklára építi a házát, kivéve, ha csak szar van, mert akkor persze arra, csak aztán ne csodálkozzon, ha a végén lehúzzák a Népek Nagy Budiján.

.

.

.

.

52 komment

Címkék: mosoly nagy budi népek Erzsébet

Jószándékű figyelmeztetés kormányülés előtt

2014.01.07. 22:56 Benderik

Érdekesen összemosódik ebben az ügyben a Széchenyi Bank és a Magyar Állam.

Módszeresen keverik a cikkek, pl. "Nagyon valószínű, hogy egy euróért a Széchenyi Bank - pontosabban a magyar állam - veszi meg a magyarországi Raiffeisen Bankot."

Ugyanezen cikk szerint "A Napi.hu értesülései szerint a részben állami tulajdonban levő pénzintézet egy, azaz 1 eurót (jelenlegi árfolyamon mintegy 300 forintot) ad a nála nagyságrendekkel nagyobb bankért, viszont a magyar kormány átveszi az összes kinnlevőséget, tartozást, bedőlt hitelt"

Nos, a Széchenyi Bank nem a Magyar Állam. De még csak nem is a Magyar Államé. Van benne ugyan 49%-a, de ez picit kevesebb a felénél. A többségi részesedése magántulajdonban van.

Így ha a Magyar Állam közvetlenül átvállalja a megvett portfólió bármekkora veszteségét, azzal egy magánbanknak hoz ugyanekkora hasznot, mert egy annyival értékesebb zsákmányhoz juttatja. A fenti cikk szerint a Széchenyi Bank azért kaphatja 1 euróért e zsákmányt, mert így osztrák tulajdonosai megszabadulnak a jövőbeli veszteségektől. Ha ezt az állam átvállalja, azzal a portfólió -- s maga a megvett bank -- újból értékesé válik. Ha ezt a Széchenyi 1 euróért megkapja, ez az ő tiszta haszna, amiért az állam fizetett.

Nincs is ezzel baj, ha a Széchenyi az államé. Így azonban csak (kevesebb, mint) a felét kapja majd annak hasznából, a (nagyobbik) fele a Széchenyi magántulajdonosaihoz  vándorol.

Azzal se lenne baj, ha tulajdonosai a Széchenyi Bankban emelnének tőkét, ami így -- kellően naggyá válva -- maga vállalná át a megvett portfólió veszteségét,

  • Ha az állam és a magántulajdonos is egyenlően beszáll a tőkeemelésbe, tulajdoni arányuk megmaradhat,
  • ha csak az állam, akkor ő válna többségi tulajdonossá, így végül a haszon nagyja is nála maradna, hisz' ő fizetett érte.

 

Miniszterelnökünk biztosan nem hagyná, hogy kár érje a Magyar Államot, így jelen írás egy jószándékú figyelmeztetés: ha meggondolatlanságból / pontatlan tájékoztatásából kifolyólag netán rábólintana, hogy az állam közvetlenül átvállalja a Széchenyi Bank által vett bank / portfólió veszteségét, miközben abban tulajdoni része nem növekszik, ezzel magántulajdonosoknak ad állami vagyont. Ha ezt ellenszolgáltatás nélkül teszi, az állami vagyon hűtlen kezelése. A szóban forgó összegeken pedig különösen nagy kárt okozó.

Kár lenne ilyesmivel elcsúfítani választások előtt az eddigi sikersztorit...

.

.

.

 

 

41 komment

Címkék: hűtlen kezelés Széchenyi A legnagyobb magyar

süti beállítások módosítása